Befejező rész avagy a keletkezés

Mindenki tudja, hogy milyen, amikor egy tikkasztó nyáron a mamánál vagy, és nincs se net, se normális műsorok. Ráadásul a kívánság kosárra relaxál a nagyi... Ilyenkor ötlött a fejembe az a pompás gondolat, hogy írok egy sztorit.
Rengeteg sztorit olvastam már, de egyikben sem találkoztam azzal, amivel akartam. Egy tökéletes "Love Story". Ez az, amit nem lehet egykönnyen összehozni. Van aki úgy írja, hogy az első nap összejönnek, és van aki úgy kezdi, hogy rögtön az ágyban vannak... De olvastam olyat is, amiben hosszas kínlódás után lett csak boldog a főhős.
Az írásstílus mindenkinél más. Én például nem tudnék nem tudom hány részt jelen időben végig írni.
Visszatérve, akkor leírtam egy Word dokumentumba az első részt. Aztán legalább az ötödikig, majd már csak a Blogspotba írtam.
Az elején azt hittem, hogy nem tetszik senkinek, de mikor megláttam az első pozitív komit, elöntött a boldogság! Szerencsére Gréta (*G*) és a többiek támogattak, úgyhogy boldogan folytattam az írást.
Eleinte egy Rocky-s blognak terveztem, de később átváltott Rikeresbe.

A következő blogot nem Rikeresre szeretném, de Facebookon csinálok egy szavazást, hogy kivel legyen. A cím már megvan, de egyenlőre nem mondom meg ;)

Ez egy csodás kezdés szerintem a blogolás felé, és remélem, hogy a többi történeteimet is szívesen olvassátok! :)

•60. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
Emily, mint boldog édesanya, hazahozhatta fiát, Bostont. Riker mindenben segített feleségének, ami jól jött. Este a Lynch család ellálogatott az ifjú párhoz, hogy megnézhessék új családtagjukat. Miután távoztak, Rikerék lefeküdtek. Hajnali kettőkor viszont Em felébredt... 

~~~Este~~~

Feleltem, mert Boston hangosan felsírt. Kimásztam az ágyból, de Riker megragadta a karomat.
- Jesszusom, azt hittem alszol! - mondtam Rikernek.
- Hát nem! - felelt mosolyogva. - Na, gyere! - sóhajtott, majd felkelt és Bos szobájába ment. Én is követtem őt.
Amikor beléptem, felvettem a kisfiamat, és ringatni kezdtem.
- Semmi baj! Itt vagyunk! - suttogtam. - Megfogod?  - pillantottam Rikerre.
- Persze. - bólintott és átvette Bostont.
Én addig előkészítettem magamat az etetésre.
- Köszi! - suttogtam Riknek, és átvettem a kicsit. - Na, gyere! Itt a vacsi! - suttogtam fülig érő szájjal.
Szerencsére Boston azonnal enni kezdett, és miután teli ette magát, átadtam Rikernek, hogy büfiztesse meg.

*évekkel később*

~~~Reggel~~~

Összesen 10 év telt el Boston születése óta. A kis Mary 12 éves csajszivá cseperedett, Bos pedig nemsokára 11. Az osztályzatai jók, de Riker minden alkalommal a matekot és az angol nyelvet erősíti.
- De apa, nem kell megtanuli! - trappolt le a lépcsőn Boston. - Nincs matekházi! - dühöngött.
- Nem érdekel! - jött utána Rik. - Nem megy, gyakorolni kell! - fújtatott idegesen.
Ezek a mindennapi viták, amiket hallgatok kb. Boston suliba iratása óta...
- Elég! - törtem meg a vitát. - Tudjátok, hogy milyen rossz érzés ez nekem? - néztem a fiúkra. - Minden nap ezt hallgatom! - ránéztem Bostonra. - Ha nem akarsz matekozni, akkor nem kell! Lehetsz takarító is! Most pedig irány a szobádba!
Bos idegesen feltrappolt, és magára
csapta az ajtót.
- Te pedig - néztem Rikerre. - Ha nem tanul, az ő baja lesz! Hagyd rá, majd benő a feje lágya! - zártam le a témát.
Visszamentem a konyhába, és elkezdtem a főzést.
- Elmegyek anyuékhoz, jó? - lépett mellém Riker.
- Menjél csak...- motyogtam.
Ezt gondolom igennek vette, mert elment. Magamba roskadva álltam a tűzhely fölött és a levest kavargattam.
Boston olyan nagy fiú lett! Megértem, hogy nem akar tanulni, mert ennyi idősen én se akartam. Viszont Rik érvelését is díjazom, hiszen a felső tagozatra jól fel kell készülni.
- Anya! - kiabált Bos. - Elmehetek Ross bácsival deszkázni?
Sóhajtottam és felmentem az emeletre.
- Majd ha itt rend lesz! - mondtam a szobára utalva.
- De az hatszáz év! - csattant fel a fiam.
- Akkor ajánlom, hogy most kezdj neki! - kiabáltam vissza, azzal lementem a nappaliba. A telefonomért nyúltam, mert fel akartam hívni Hienéket.
- Szia! - szóltam bele.
- Mizu? Arra gondoltam, hogy Lilivel kiveszünk egy lakást a közeletekben, és anyudék is jönni akarnak...- hadarta.
Ide akarnak jönni? Hisz ez csodálatos!
- Akkor siessetek! - nevettem. - Képzeld Boston már 10 éves! - újságoltam.
- Na, akkor lesz kivel játszania Szuzynak....- csúszott ki a száján.
- Ki az a Szuzy? - kérdeztem meglepetten.
- Bassza meg! - szitkozódott. - Ő Rocky lánya. Akkor tudtam meg, mikor az esküvő után hazajöttünk. - mesélte. - Nem akartam megfosztani Rocky-t az apaságtól, úgyhogy megtartottam és felneveltem... De Szu még nem ismeri az apját. - mondta halkan. - Majd megtudja, ha odaköltözünk. - fejezte be.
Ez hihetetlen! Az esküvő előtt? Vagy
 ott helyben? Atyám! Szuzy Lynch... Legalább Rocky is boldog lesz. És ismét egy újabb tag. De mikor jönnek?
- Mikor akartok jönni? - kérdeztem.
- Holnap után.
- Értem. Na, megyek, mert Boston kiabál. - vettem búcsúzóra.
- Akkor szia! - köszönt el Hien, és letette.

~~~Este~~~

- Boston, Riker! Vacsora! - kiáltottam.
A két Lynch letrappolt a lépcsőn és az asztalhoz ültek. Elővettem a tányérokat, evőeszközöket és poharakat. Én a kedvenc bögrémet vettem elő, mert ezen Rikerrel vagyunk a parton.
- Képzeljétek - ültem le az asztalhoz. - Beszéltem Hiennel, és azt mondta, hogy ideköltöznek Lilivel és anyuékkal! - meséltem boldogan.
- Az jó! - felelte Rik.
- Ki az a Hien? És a Lili? - kérdezte Boston.
- Ők a legjobb barátnőim. - feleltem.
Bos bólintott, és tovább evett.

~~~2 nappal később~~~

Ennyi idegbajt! Boston is az apjából van, az már biztos!
Reggel, mit sem sejtve felkeltem, és lementem a konyhába kávét inni. Na, Bos mit csinál? A gabonapelyhes dobozba önti a tejet (!!!) és úgy eszi! Nem elég, hogy totál gusztustalan, még fel is idegelt! Akkor utána elkezdtem kitakarítani a házat, és megbíztam a
fiúkat, hogy ők a kertet csinálják meg. Riker füvet nyírt, Boston pedig a bokrokat. Csakhogy, mikor kimentem, a bokrok tökéletes hasonmásai voltak a (khm...) egyes szerveknek.... Na, itt eldurrant az agyam, és fogtam felküldtem Bost a szobájába, hogy addig ki ne jöjjön, míg Rik rendbe nem teszi!
...
- Haliii! - ugrott Lili a nyakamba, amint ajtót nyitottam.
- Annyira jó, hogy mindenki itt van! - néztem körbe boldogan. - Anya, Apa! - öleltem meg őket.
- De nagy lettél! - nézett végig rajtam apa.
- Igen, igen. - bólintott anyu is.

~~~Este~~~

Mindenki megérkezett, és már csak Rocky hiányzott.
- Hol lehet? - kérdezte Hien halkan.
- I don't know... - rántottam vállat.
Szegény Hien! Szuzy jól elvan az emeleten Mary-vel és Bos-szal, úgyhogy semmi veszély se fenyeget. Stormie és a többiek boldogan fogadták az újabb "Lynch porontyot". Kérdés, hogy Rocky hogy fogadja.
- Bocs, hogy késtem! - sietett be Rocky az ajtón.
- Hol jártál? - tette csípőre a kezét Delly.
- Vettem egy kis bort. - mutatta fel Rocky a palackot.
Bement, letette az üveget, és a nappaliban leült.
- Rocky, mondanom kell valamit! - szólalt meg Hien.
Itt az idő!
- Mondd!
- Szuzy! - kiáltott a barátnőm. A kis, fekete hajú kislány leszaladt a lépcsőn, és megállt Hien mellett. - Ő itt Szuzy. Szuzy Lynch. - mondta Hien halkan.
- Az...az én lányom? - dadogott Rocky.
- Ki másé lenne? - kérdezett vissza nevetve.
Rocky odalépett Hienhez és gyengéden megcsókolta, majd legugolt Szuzy-hoz.
- Szia! - köszönt. - Én vagyok Rocky. A te apukád.
- Apucii! - ugrott Szu a nyakába.
...
Az estét nálunk töltöttük, és sokat beszélgettünk. Lili Rossal ismét boldog volt, s már együtt is maradnak. Rocky és Szuzy tökéletes összhangban voltak, úgyhogy jól jártak. A gyerekek az emeleten játszanak, mi pedig nagyban röhögünk. Ilyen egy igazi család. Még pedig a Lynch család.

Az utolsó bejegyzésben a sztori keletkezéséről olvashattok. Itt a történetet befejeztem, remélem, hogy tetszett.

•59. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
Riker és a többiek elmentek a világkörüli túrnéjukra. Pár hónappal később hazajöttek, hogy megnézzék, hogy van Em. Mikor a vendégek távoztak, főhősünknek elfolyt a magzatvize...

~~~Este~~~

- RIKER! - ordítottam kétségbeesetten.
Hihetetlen, hogy pont most akar jönni a baba!
- Mi az? - rohant le a lépcsőn.
- A...baba...most...akar...jönni! - ziháltam.
Ezzel kezdetét vette a rohanás. Rik kiállt a kocsival, utána beültetett, majd összeszedte a cuccaimat.
- Bírd ki! - kérte, majd beindította az autót.
Ott ahol max. 50-nel lehetett menni, ott 90-el hajtott, de nem baj...

~~~A kórházban~~~

Istenem, de jó újra itt! A fehér falak, a bunkó nővérek, és a rengeteg beteg. Alig vártam...
Riker eltámogatott a pultig, ahol elvezettek a szülészetre.
- Jó napot, már vártuk önt! - lépett mellém a nőgyógyász. - Dr. Joe Puckerman vagyok. - fordult Riker felé.
- Mehetünk? - kérdeztem türelmetlenül.
Bólintottak, úgyhogy betoltak a szobába.
...
- Akkor most vegyen mély lélegzetet és nyomjon! - utasított az orvos.
Ez a mondat nagyon jól esett, az tuti! Így is majd' szétszakadtam, de nyomjam, mi? Riker a kezemet szorította és suttogott. "Nyugi" meg "mindjárt anya leszel". Ezzel a gondolattal nyomtam és nyomtam.
...
- Gratulálok, kisfiú! - mondta az orvos mosolyogva, majd a kezembe adta.
Olyan szép, és édes! Annyira megörültem, hogy elsírtam magam. Riker is átölelt, és puszilgatta a baba fejét. De mi legyen a neve?
- Riker, arra gondoltam, hogy lehetne az Ő neve is Riker. - mondtam halkan.
- Jó, de nekem még egy másik név is tetszik. - mondta. - Szeretném, ha Boston lenne. - nézett rám.
- Megígérted Bostonnak, ugye? - kérdeztem mosolyogva.
- Igen. - bólintott, majd megcsókolt.
Őszintén szólva nekem is tetszik a Boston, de jobban örültem volna a James-nek vagy a Rob-nak. Igen, ezek komoly nevek, de ha felnő, nem lehet fiatalos neve.
- Hölgyem, el kell vinni a babát. - lépett be egy kellemes arcú nővérke.
Szomorkás fejjel ugyan, de odaadtam Bostont.
- Kicsim, nekem mo...- fordult felém Rik, de Stormie-ék félbeszakították.
- Istenem, mondd miért? - rontottak be az ajtón a srácok.
Elnevettem magam, hiszen az előző mondatot Stormie mondta.
- Mi történt? Csak most telefonáltak ezek a rohadt orvosok! - ült le mellém Ross idegesen.
- Semmi gond! - feleltem.
Ekkor bejött az orvos ismét, kezében Bostonnal.
- Etetés...- sóhajtottam, majd a kezembe vettem a fiamat.
- Ez...ez...- hebegett Ratliff.
- Ő itt Boston Lynch. - ringattam. - A kisfiam. - feleltem mosolyogva.
Stormie és Mark majdnem elsírták magukat, de jó volt látni őket.

*hetekkel később*

~~~Otthon~~~

Szerencsére hamar kiengedtek a kórházból. Riker kijött elém, és hazavitt.
- Vettem Bostonnak egy szép hordozót. - szólalt meg Riker némi csend után.
- Kíváncsi vagyok rá! - feleltem nevetve.
Ezzel bementünk a házba. Felmentem az emeletre, és ekkor megpillantottam egy csodálatos gyerekszobát.
- Hogy tetszik? - kérdezte Riker, és hátulról átkarolta a derekamat.
- Ez nagyon szép! - mondtam a könnyeimmel küszködve.
Bementem.
A szoba fala világos kék volt, rajta fehér felhőkkel. Volt egy nagy ablak is a plafonon, hogy ott is jöjjön be fény. A szoba jobb felső sarkában volt a kiságy és vele párhuzamosan a játékok. Annyi, hogy az eszméletlen!
- Honnan vannak ezek? - utaltam a játékkupacra.
- Anyu segített. - legyintett, és megjelent az arcán a gödröcske.
Fogtam Bostont, és betettem az ágyba.
- Jó éjt, fiam! - mondtam s megpusziltam a homlokát.
Nem sírt fel, hanem elaludt. Behajtottam a szobaajtót és Riker felé fordultam.
- Hogy tudtad ezt 1 hét alatt összehozni? - suttogtam.
- A mestereket megsürgettem picit...- sejtelmeskedett.
Elmosolyodtam és megcsókoltam.

~~~Este~~~

Olyan fél kilenckor csengetett valaki. Riker éppen Bostont fürdette, úgyhogy én nyitottam ajtót.
- Sziaaa! - ugrott a nyakamba Rydel.
Beinvitáltam őket (ugyanis az egész Lynch klán látogatott el...), és a nappaliba vezettem a csapatot.
- Emily ki az? - kiabált Rik a fürdőből.
- A családod! - mondtam nyugodtan.
Épp abban a pillanatban jött ki Riker, kezében Bostonnal.
- Milyen tündéri! - felelte Stormie.
- Tessék, fogd meg! - adta Riker a kezébe.
Stormie, akár egy vérbeli anya, ringatni kezdte Bostont.
- Jól csinálod! - suttogtam.
...
Amikor a Lynch klán távozott, elvittem lefeltetni Bostont. Mikor kijöttem, Riker már a hálószobában várt.
- Na, mi van itt? - kérdeztem mosolyogva, amint beléptem a szobába.
- Tudod te azt! - jelent meg az arcán egy perverz vigyor.
...
Hajnali fél kettőkor viszont felébredtem, mert...


A következő részben ugrunk az időben, és kiderül, hogy Em mire kelt fel....

•58. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
Egy ismeretlen férfi tör be éjnek idején, de Em fejbe vágja. Azzal kivonszolja az utcára. Másnap főhősünk elmegy a nőgyógyászhoz, ahol megállapítják, hogy terhes. Az örömhírt Rikerrel is megosztja, aki haza akar jönni...

~~~Otthon~~~

Mit mondjak neki? Azt szeretném ha itt lenne, de sok rajongónak fájdalmat okozna, ha a túrnét törölnék.
- Mackó, figyi! - sóhajtottam. - Ne gyere, jól vagyok. - kértem.
- De nem akarom, hogy bajod essen! - mondta.
- Nem lesz semmi baj! Én vagyok Emily Lynch, mi bajom lenne? - kérdeztem nevetve.
Erre Rik is elnevette magát, majd elbúcsúztunk.
Hurrá,  ismét egy uncsi nap. Mit csináljak? Felhívom Lilit!
Leültem a gép elé, és megnyitottam a Skype-ot.
- Szia! - integettem a kamerába.
- Mizu, Em? - kérdezte Lili mosolyogva.
- Képzeld, terhes vagyok! - mondtam boldogan.
Ezt a kijelentést negyed órás sikoltozás/nevetés váltotta fel.

~~~Este~~~

Tiszta szar! Liliék tök jól elvannak, én meg itthon gubbasztok egyedül. Bulizni nem mehetek, itthon meg filmet nézni uncsi. Így inkább fogtam magam, és lefeküdtem.

*hónapokkal később*

~~~Otthon~~~

Már 1 hónapja, hogy Rikerék hazajöttek. Jól érezték magukat, és hozott nekem a szerelmem egy nyakláncot, amin az állt "Lynch". Csodálatos ajándék! A pici jól van, már csak hetek kérdése és megszületik. Mary már 2 éves, és tünemény! Rengeteget beszél, és ő is várja a babát. Még most is sokat sír, de majd kinövi. Rossból kész férfi lett, azt várja, hogy Lili visszajöjjön.
Most nagy buli van nálunk 2 okból is. Az első, hogy Mary névnapja van, a másik pedig, hogy babaváró buli.
- Emily, segítek! - futott mellém Rydel.
Éppen egy nagy tányért cipeltem a nappaliba.
- Megérkezett a királylány! - állt fel a kanapéról Rocky.
Mosolyogva biccentettem felé, majd letettem a tálcát az asztalra. Mindenki levett egy poharat, és beszélgetni kezdtünk.
- És fiú vagy lány lesz a baba? - kérdezte Ell mosolyogva.
- Tényleg, ezt nem is mondtad! - fordult felém Riker.
- Sajnos, még nem tudjuk...- feleltem szomorúan.
Nem akarom elmondani a baba nemét, mert azt akarom, hogy meglepetés legyen. A szülészeten pedig péntekre vagyok kiírva, úgyhogy minden oké.
- Apa, majd megsimogathatom Emily néni babáját? - kérdezte Mary Ratliff-től.
- Ha megengedi, akkor igen. - felelte Ell, és Mary-t az ölébe ültette.
Mosolyogva néztem a boldog apukát és a kislányát. Milyen jó lesz, ha Rik is így ül majd a gyerekünkkel.

~~~Este~~~

Mikor a vendégek elmentek, mosolyogva néztem Rikerre.
- Mi az? - kérdezte ártatlan fejjel.
- Csak csodálom a boldog apát! - mondtam, és a kezemet a nyaka köré fontam.
- Remélem az leszek...- sóhajtott, majd megcsókolt.
Bekapcsoltam a tv-t és megnéztem a Jóbarátokat.
...
Mikor vége volt, Riker megcsinálta a vacsit (rántott hús és sültkrumpli).
- Finom! - mondtam, amikor beleharaptam a husiba.
...
Az evés után felmentünk a hálószobába és lefeküdtünk.

~~~Reggel~~~

Csodás reggel, mondhatom!
Hajnalban a baba rugdalózott, de nagyon, akkor felkeltem. Utána felkeltem, mert WC-zni kellett, aztán meg nem tudtam visszaaludni! Ez lehetett 6 óra, majd mikor rászántam magam, hogy főzzek, ismét előjött a hányinger! Elmentem   mosdóba, és előbújt a kisróka...
Pihentem egy kicsit, majd fél hét felé elaludtam a nappaliban.
...
- Jó reggelt! - nézett rám Riker, amikor kinyitottam a szemem. - Hogy kerültél ide?
Ásítottam egyet, és felkeltem.
- Elég szar reggelem volt... - mondtam álmosan, és kimentem a konyhába.
Nem kérdezett többet, úgyhogy csendben voltunk.
...
Dél körül óriási fájdalmat éreztem a hasamban, és lepillantottam. Bassza meg! Elfolyt a magzatvizem!
- RIKEEEEER!! - ordítottam kétségbeesetten.

Mi lesz Emily-vel? Riker segít neki? És a baba?

•57. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
Az esküvőt ugyan tönkretette egy váratlan vendég, de ez sem akadályozta meg a pár boldogságát... Sok idő eltelt, és Riker a tesóival elindult a világkörüli túrnéjukra. Akkor este Emily-nél áramszünet lett, és csörömpölést hallott...

~~~Hajnali kettőkor~~~

Nagy csörömpölést hallottam a konyha irányából. Felkaptam a legközelebbi tárgyat, ami a kezembe került (ez esetben egy lámpa), és lementem. Be kell valljam, nagyon félek. A térdem remeg, és a tenyerem izzad. A támadó még mindig ott kotorászik!
Óvatosan közelebb mentem, és egy határozott mozdulattal fejbe vágtam.
- Szent Isten! - kiáltottam rémülten.
Ekkor visszajött az áram, és megláthattam az alakot.
Egy 40 év körüli férfi lehetett. Fekete kapucnit és dzsekit viselt. Haja barna, kissé őszes.
Itt nem maradhat! Fogtam, és kivonszoltam az udvarra. Az eső nem esett, úgyhogy nyugodtan húztam a férfit.

~~~Reggel~~~

Nem tudtam aludni a bűntudattól. Egy kicsit se! Végül az utcán hagytam, így majd ha felkel el tud vánszorogni. De az, hogy leütöttem, és vonszoltam az utcán, akár egy hullát, na az igenis zavar!
Fél hétkor kellett felkelnem, mert hányingerem volt. Sajnos jött is belőlem a cucc, de akkor rájöttem. El kell mennem a nőgyógyászhoz!

~~~A rendelőben~~~

Alig volt 2 ember a rendelőben, de mintha ezer éve itt ülnék!
- Straubek Irén! - kiáltott egy nővér az ajtón, mire az említett személy felállt és bement.
Nagyon sóhajtottam, mert tudtam, hogy baj van. De mikor és hol? Akárhányszor csináltuk, mindig volt gumi... Párizsban nem, és a túrné alatt sem. De akkor mikor? Talán...De nem! Az lehetetlen! Itthon? Nem tudom!
Ezek a kérdések foglalkoztattak, mikor a nővér ismét megjelent, ezúttal az én nevemet ordítva.
- Emily Lynch! - hallatszott.
Felálltam és bementem a vizsgálóba.
- Jó napot! - ültem le az orvossal szemben.
- Mi a panasz? - kérdezte diplomatikusan.
- Hányinger. - feleltem.
Az orvos elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Sajnálom kisasszony, de ehhez a háziorvosát keresse fel! - mondta elutasítóan.
Most el akar küldeni? Minek néz engem?
- Már elnézést, de a menstruációm is kimaradt! - csattantam fel.
- Ezt kellett volna mondani! - vágta rá a bácsi.
Megint sóhajtottam, majd újra elkezdtem.
- A férjemmel akárhányszor együtt voltunk, mindig védekeztünk. A menstruáció elmaradt és ma reggel hánytam. Ebből én azt szűröm le, hogy terhes vagyok! - hadartam.
Komolyan nekem kell magyarázni egy orvosnak (!!!), hogy mik a terhesség panaszai?! Hihetetlen, nem?
- Akkor egy ultrahangot és meglátjuk, hogy mi lesz. Rendben? - ajánlotta fel az orvos.
Bólintottam, mire elvezetett egy másik helységbe, ahol a nővér már várt.
- Feküdjön fel, és húzza fel a pólóját. - kérte a férfi.
Megtettem és erre rámkent valami hideg és undorító trutyit. Bekapcsolta a gépet, ahol jól látszott a baba alakja. Istenem!
- Nos, úgy látszik, ön a második hétben van. - állapította meg az orvos. - A nemét még nem lehet tudni, csak a 6. hét után. Jöjjön akkor vissza, rendben? - nézett rám az orvos.
- Rendben. - feleltem a könnyeimmel küszködve.
Letöröltem a trutyit és leszálltam az asztalról.
- Viszlát! - köszöntem el.

~~~Otthon~~~

Hihetetlen! Én terhes vagyok! Ezentúl sokkal jobban kell vigyáznom magamra, és a babára is. Nem ehetek nasit, és nem ihatok alkoholt se. Fel kell hívnom Rikert!
A telefonomért nyúltam, és tárcsáztam.
- Vedd fel, vedd fel! - motyogtam magamban.
- Igen? - szólt bele Rik.
- Valamit el kell mondanom... - titokzatoskodtam.
- Hallgatlak. - mondta.
- Ne akadj ki, de én...terhes vagyok! - mondtam ki egy szuszra.
- Ez most komoly? - kérdezte sokkoltan.
- Igen.
- Ez...fantasztikus kicsim!  - kiáltott Riker boldogan.
Örül! Nem hargaszik!
- Megtartsuk? - kérdeztem remegő hangon.
- Persze! - vágta rá Rik. - Hazamegyek! - jelentette ki azonnal.
Nem tudtam neki mit mondani... Annyira lefagytam, hogy meg se bírtam mukkanni...

Rikér tényleg hazajön? És mi lesz a túrnéval? Kiderül a kövi részből! 

•56. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
Ross kopogtatott éjnek idején, és azt kérte Emily-től, hogy Rydel költözzön hozzájuk, ám főhősünk ezt nem teljesítheti. Az esküvő napja elérkezik, és minden jól megy, addig míg valaki bele nem rondít a szertartásba... 

~~~Az esküvőn~~~

Hogy ki volt az, aki belerondított a dolgokba? Hát persze hogy Selly! Ez a lány eszméletlen! Idejön és elront mindent!
- Mit keresel itt? - nézett rát Riker.
- Riki nem is tudtam, hogy ilyen gerléket is feleségül kérsz! - felelte Selly gúnnyal a hangjában.
Jaj, de szeretem az ilyen típusú embereket!
Senki sem tesz semmit, még a security-sek sem, akik a parton járőröznek!
Vagy mégis?
- Na mostmár elég lesz! - pattant fel a székéből Ross, azzal feljött az oltárhoz.
- Na, na! - emelte fel Selly a kezét védekezően.
- Takarodj! Érthető voltam?  - sziszegte Ross, és ökölbe szorította a kezét.
Ezzel Selly lelépett, én pedig megkönnyebbülten sóhajtottam. Aztán jeleztem a papnak, hogy folytathatjuk.

 ~~~A szertartás végén~~~

Szerencsére hamar vége lett a dolognak, és elkezdődhetett a buli. Gil B nyávogott, hogy vágjuk fel a tortát, de Stormie csitítgatta őt.
Megszólalt a kedvenc számom, ami nem más, mint "David Guetta ft Sam Martin - Lovers on the sun". Imádooom!
Riker felkért egy táncra, amit elfogadtam. Csak lassúztunk a parton, és közben egymásnak suttogtunk.
- Emily Lynch. Milyen csodálatos név! - mosolygott rám Rik.
- Nekem is tetszik!  - értettem egyet.
- Hová akarsz menni nászútra? - kérdezte.
- Veled bárhova! - vágtam rá. - Viszont Párizs vagy London lenne a legjobb! - álmodoztam.
- Akkor majd elmegyünk mindkettőre, jó? - nézett bele a szemembe.
Komolyan gondolja? Nincs arra pénzünk!
- És honnan lesz rá pénzünk? - kérdeztem mosolyogva.
- Még 10 koncertünk és egy túrnénk lesz. - vázolta fel a helyzetet.
- Rik, de én nem megyek a túrnéra. - jelentettem ki.
- Miért? - biggyesztette le a száját.
- Itthon kell maradnom. - mondtam fájdalmasan.
Riker nem akarta tovább firtatni a dolgot, úgyhogy még ringatóztunk kicsit.

~~~Az esküvő után~~~

Annyira jó volt a buli! Ettünk tortát, táncoltam az összes Lynch-csel, és Liliékkel is! Jól éreztem magam, és remélem, hogy máskor is lesz ilyen!
Már mindenki hazament, de mi Rikkel összeszedtük a szemetet.
- Menjünk haza! - nyöszörgött Rik fáradtan.
- Oké. - egyeztem bele.
Beszálltunk a kocsiba, és hazamentünk.

~~~Otthon~~~



Hulla fáradtan zuhantunk be az ágyba, és elaludtunk.

*évekkel később*

~~~Otthon~~~

3 hónapja, hogy elment. Riker és a többiek elmentek a világkörüli túrnéjukra. Mikor búcsúzunk,  csak ennyit mondott: "Ha kimész a kertbe, akkor gondolj rám!" Ezt azért mondta, mert mindig a kertben reggeliztem.
Már 29 vagyok, Rik pedig 31. Minden szülinapján adtam neki egy karkötőt, amin az állt "Ketten együtt". Legalább van már 7, de mindegyiket örömmel viseli.
Nem vagyok a régi, de félek. 2 dolog miatt is. Az első, hogy a srácoknak valami bajuk lesz. A második pedig, hogy elmaradt egy hónap menzesz... Tudom, ez mit jelet, de nem történhet semmi! Főleg nem addig, míg Rik nem jön haza! Nem lehetek terhes!

~~~Este~~~

Megmelegítettem egy kis lencselevest, és bekapcsoltam a Vivát. És mi ment benne? R5 Ask:Reply! Elkezdtem nézni, és nagyokat nevettem a twitteres felhasználóneveken! De volt egy kérdés, amire felkaptam a fejemet.
- Mikor és hol volt az első csókotok? - olvasta Ross a kérdést.
Rydelnek Szeptember 22, New York. Rockynak 15 évesen egy WC-ben. Rossnak a tengerparton 12 évesen,  Ellnek 16 éves korában. Rikernek pedig... már majdnem kimondta, amikor elment az áram.
- Bassza meg! - szitkozódtam.
Felkeltem a kanapéról, és a kamrába mentem zseblámpáért. Mikor ezzel megvoltam, kimentem az udvarra, ahol az a kis dobozka volt. Sajnos nem vagyok villanyszerelő, szóval nekem azok csak kábelek voltak...
- Bassza meg! - sziszegtem idegesen.
Nagyot sóhajtottam, és visszamentem a házba. Semmit se tehetek ez ellen, ráadásul a szomszédok sincsenek itthon...
Felmentem a hálószobába, és lefeküdtem.

~~~Hajnali kettőkor~~~

Felébredtem egy óriási zajra...

Mi lesz Emily-vel? És vajon tényleg terhes vagy valamit elnézett?  Kiderül a kövi részből! 

•55. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
Emily élete ismét fordulóponthoz jut, hiszen megismerkedhet Lynchék unokatesóival. Beauty rögtön belopta magát főhősünk szívébe, ezért Em megígérte, hogy Beauty lehet a koszorúslány. Valaki pedig csenget...

~~~Este~~~

- Ki a f*sz zavar?! - álltam fel idegesen, és az ajtóhoz léptem.
Kinyitottam, és nagy meglepetésemre Ross állt előttem.
- Nevezetesen én vagyok az a f*sz. - mosolygott rám.
- Mit szeretnél? - kérdeztem, és beljebb löktem a házba.
- Segíts! - kérte, majd a konyhába ment.
Utána mentem, mert halványlila fogalmam se volt arról, hogy miben segíthetnék.
- Mégis miben? - kérdeztem.
- Rydelnek ide kell költöznie! Minél gyorsabban! - hadarta.
Miért? Mit tett? Csak egy terhes édesanya, aki igyekszik minél jobbá tenni a kis Mary életét! Ross ennyire nem bírja, vagy mi?
- Merthogy? - tettem csípőre a kezem.
- Elviselhetetlen! - szakadt ki belőle. - Képzelj el egy anyát, aki a gyereke folytonos sírásától egyfolytában ideges és fáradt, és beleköt az öccseibe...FOLYAMATOSAN! - csapkodott idegesen Pinkie.
Valahol mélyen megértem Ross-t, de Rydel szemszögéből viszont neki sokkal nehezebb. Kinek az oldalára álljak? Vagy maradjak pártatlan? Nem tudom!
- Figyi, Ross...- sóhajtottam. - Ebben nem tudok segíteni. Rydel nemrég lett anya, ami miatt most még ideges, de később belejön. Hidd el! - mosolyodtam el, és megsimítottam Ross karját.
- Kösz. - mondta, majd kiment a házból.
Hála istennek! Most minden tiszta káosz! Inkább alszok.

*hónapokkal később*

~~~Délelőtt~~~

Már hónapok teltek el Ross esti találkozása óta. Rydelt hazaengedték a kórházból Mary-vel, és nagyon boldogok. Ratliff minden percben nézi, hogy alszik és játszik vele. Ell szüleinek már megmutatták a pici "Ratliff utódot", akik nagyon örültek a csöpség érkezésének.
A mi dolgaink is rendben vannak. Az esküvőt a tengerpartra terveztük, hiszen az egy csodálatos hely ilyen alkalmakra, nem? Per pillanat Lilivel és Hiennel vagyunk az öltözőben, és készülünk az esküvőre. Igen, végre elérkezett a nagy nap! A ruhám csodaszép, és a lányoknak köszönhetően a hajam is.

Hogy ne legyen olyan felnőttes az esküvő, feldobtam a ruhámat egy kockás inggel. Rydel készített egy képet amin szerintem csodálatos vagyok! :)
- Kész vagytok? - lépett be anya az öltözőbe.
- Percek kérdése! - mondtam nyugodtan. - Apu?
- Duginassol az öltözőbe. - legyintett anya. - Viszont arra vár, hogy kész legyél! - mondta anyu, ezzel arra utalva, hogy haladjak.
Elhagyta a szobát, és végül felvettem a cipőmet, ami egésszé tette a ruhámat.
- Ti jöttök csajok! - fordultam feléjük, és elővettem a ruháikat. - Rydel, szólsz Beauty-nak is? - kérdeztem.

Itt a koszorúslány ruha ;)

- Persze! - bólintott Delly, és elment megkeresni az unokatesóját.
Addig a lányok kezébe nyomtam a rucijukat, és elküldtem őket öltözni.
- Itt is vagyunk! - lépett be Rydel a szobába, oldalán Beauty-val.
- Na, készen állsz? - kérdeztem mosolyogva a kislánytól.
- Aha! - bólintott.
Elővettem az ő ruháját, és megkértem Lilit, hogy segítsen Beauty-nak felvenni. Mondhatom elvoltak, de végül sikerült. Rydel is felöltözött, úgyhogy mi készen is vagyuk!
- Anyaaa! - ordítottam el magam.
- Igen? Mi baj? - kérdezte kétségbeesetten.
- Készen állok! - mondtam magabiztosan.
- Akkor gyere! - ragadott karon, és apuhoz vitt, aki a konyhában nassolt.
- Hé, apa! - ütöttem vállba, hiszen még nyakig a hűtőben matatott.
- Mi az? - kászálódott ki, majd rám nézett. - Csodaszép vagy! - jegyezte meg mosolyogva.
- Köszi, de haladjunk! - tapsoltam kettőt. - Rikerék a parton vannak már? - fordultam anyu felé.
- Reményeim szerint igen. - mondta anya.
Amíg én összeszedtem a cuccaimat, apa szólt a lányoknak, hogy mehetünk. Alig várom!

~~~A parton~~~

Már délután kettő volt, amikor odaértünk. Nem lakunk messze, de egy távolabbi partot néztünk ki Rikkel, mert az szebb, és a naplemente csodálatos ott! Meg persze a szokásos. Lilinek pisilnie kellett, Hiennek szétjött a haja...stb.
- Na végre! - másztam ki a kocsiból, ügyelve, hogy Riker ne lásson meg.
Odamentünk Ratliffhez, aki a kezében ringatta Mary-t.
- Hali! - intettem neki. - Rik?
- A srácok gondoskodtak róla, hogy amikor ideérsz ne láthasson. - mondta sejtelmesen, és elmosolyodott.
- Szia, szivem! - adott neki Rydel egy csókot. - Nem volt éhes? - kérdezte Mary-re utalva.
- Nem. Úgy alszik, mint akit fejbevágtak! - mosolygott Mary-re.
...
Amikor megszólalt a híres "esküvői belépő" dal, akkor tudtam, hogy mindenkinek el áll a szava. Nem csak a ruhámtól, hanem attól, hogy ennyire megnőttem. Pedig már 20 éves vagyok! Riker egy hét múlva lesz 21, és nem tudom, hogy mit vegyek neki.
Rengetek dolgon gondolkodtam, amíg az oltárhoz nem értem apuval, úgyhogy elvoltam magammal. Megálltam Riker mellett, és a kezem az övére kulcsoltam.
- Istenien néze ki! - suttogta.
Elnevettem magam, ezzel megzavarva a pap monológját.
...
- Riker Lynch, fogadod-e hites feleségedül az itt jelenlévő Emily Stormot? - kérdezte a pap.
- Igen, akarom. - felelt Rik.
- És te, Emily Storm, fogadod-e hites férjedül az itt jelenlévő Riker Lynch-et? - nézett rám a pap bácsi.
- Igen, akarom. - feleltem.
Intettem a fejemmel, hogy hozzák a gyűrűket.

Lili hozta is, majd Riker levette a nekem szánt darabot, és felhúzta az ujjamra. Én is így tettem az ő gyűrűjével.
- Van, aki szeretne szólni az most szóljon, vagy hallgasson örökre! - mondta a pap.
Mikor már úgy voltunk vele, hogy senki, akkor meghallottunk egy hangot...
- Én! - kiáltott egy nő...

Ki zavarja meg az esküvőt, és miért? A nép hogy reagál erre? Kiderül a következő részből!

54. fejezet

Az előző rész tartalmából:
Riker annyira boldog az esküvő miatt, hogy elmennek az unokatesóihoz közölni a jó hírt. Em nem repes a gondolattól, hogy elmenjenek, de Rik meggyőzi. Loriéknál viszont egyre rosszabb minden...

~~~A kocsiban~~~

- Mit keresünk itt? - kérdeztem.
- Gyere, és megmutatom! - mosolyodott el Riker.
Sóhajtottam egy nagyot, és kiszálltam az autóból. Az idő napos volt, és szerencsére meleg. Egy raktárépület előtt álltunk meg, de pontosan én se tudtam, hogy mit keresünk itt.
- Nos? - tettem csípőre a kezem.
- Gus, Beauty! - kiáltotta el magát Rik.
Nos, szerintem itt egy picit lesokkolódtam, ugyanis 2 kis szöszi gyerek szaladt felénk.
- Rikeeer! - ölelte meg a kislány az említett személyt.
- Beauty! - kiáltott Rik. - Jó kislány voltál? - emelte fel mosolyogva Beauty-t.
- Ahaaaaa! - bólogatott a lány.
Képzeljetek el egy oltári cuki kislányt, szőkésbarna hajjal és cuki fodros szoknyában. Nos, ő Beauty.

Ez a kép kissé homályos, de Beauty és a tesói is rajta vannak ;)

- Te meg ki vagy? - nézett rám egy kisfiú.
Nem lehetett több 8 évesnél, de nagyon cuki volt!
- Én Emily vagyok. - feleltem mosolyogva.
Riker letette Beauty-t, és odalépett hozzánk.
- Gus, szia! - emelte fel a fiút is, és megforgatta a levegőben.
Nagyon aranyosak voltak mind a ketten! Gus azért, mert oltári cukin nevetett, Riker pedig azért, mert még soha nem láttam így játszani gyerekekkel. ❤
- Megyünk? - kérdezte Beauty.
- Igen. - bólintott Riker és elindultunk a kocsihoz.
Beültünk, és elindultunk. Út közben Beauty sokat magyarázott, hogy milyen a suli meg azt is többször megkérdezte, hogy hol van Rydel.
- Beauty, majd estefelé lehet, hogy a többiek is eljönnek, de addig sajnos nem. - mondta Riker szigorúan.
- Jajj! - kiáltott a szöszi kiscsaj.
- Emily, és te vagy Riker barátnője? - kérdezte Gus némi hallgatás után.
- Igen. - mondtam mosolyogva.

~~~Az unokatesóknál~~~

Amikor az autó megállt, egy gyönyörű fából épült házzal találtam szembe magam. Az egészet vörös fagerendák alkották, és alul volt egy vilábosabb fából készült ajtó. Igazán otthonos volt, a kertben rengetek játék és egy homokozó. Megfelelő egy nagy családi háznak!
- Itt is vagyunk! - nézett rám Riker mosolyogva.
Megfogtam a kezét és bementünk a házba. Ismét gyerekek fogtak körbe. A két szülő nem volt otthon, de a többiek igen.
- Sziasztoook! - léptünk be a házba.
A szobákból lassan kezdtek kijönni a gyerekek.
- Emily szeretném neked bemutatni az unokatesómiat. Ők itt Boston, Gordy, Gator, Gil B és Beauty-ékat már ismered. - mutogatta végig a srácokat.
- Hali! - intettem egyet.
Motyogtak valami köszönésfélét, de különösebben nem foglalkoztak velem.
- Na, skacok! - tapsolt kettőt Rik. - Mondanunk kell valamit!
Mindenki helyet foglalt a nappaliban, és ott végre elmondhattuk, amiért jöttünk.
- Megkértem Emily kezét! - mondta boldogan.
- Uramisten, uramisten, uramisten! - ugrált Beauty boldogan. - És lehetek koszorúslány? - állt meg egy pillanatra.
- Persze! - mondtam mosolyogva.
Beauty boldogan a nyakamba ugrott, és addig suttogta a fülembe, hogy "köszi".

~~~Hazafelé~~~

Este nyolc volt, mire elindultunk hazafelé. Addig a neten keresgéltünk Beauty-val koszorúslány és esküvői ruhákat, de sajnos nem jártunk sikerrel. Rydelék sem jöttek, pedig megígérték. A többiek egész végig az udvaron voltak, mi pedig Rikerrel beszélgettünk.
- Jól éreztem magam! - szólaltam meg némi csend után.
- Annak csak örülök! - mosolyodott el Rik, és kezét a combomra tette.
Az utcalámpák fénye beragyogta még a legeldugodtabb utcákat is. Az autó halkan siklott a szinte üres úton, ami megnyugtatóan hatott rám.

~~~Otthon~~~

Még csak fél kilenc. Nem vagyok álmos, de Riker sem. Tudom, hogy mit akar, de ahoz semmi kedvem. Egy jó filmet akarok megnézni, a nappaliban összebújva Rikerrel.
- Nem nézünk filmet? - kérdeztem, mikor már 5 perce feküdtünk csendben az ágyban.
- Mit nézzünk? - kérdezte és felkelt.
- Első 50 randi? - kérdeztem.
- Jaj, nee! - nyávogott. - Nagyfiúk?
- Legyen. - adtam meg magam, és levittem a párnámat a nappaliba.
...
Popcornt is készítettem addig, amíg Rik a filmet készítette elő.
- Itt is a nasi! - ugráltam be a nappaliba.
- A film is oké. - mosolygott rám Riker.
Elhelyezkedtünk és a film elkezdődött. Már 20 perce ment a film, amikor csengettek...

A következő részben kiderül, hogy ki és miért csengetett valamint Rydellel is történik valami...

•53. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
A szalagavatónak vége, de Emily nem foglalkozik a továbbtanulással. 9 hónap telt el azóta, és Liliék visszamennek Lovasra, csakhogy egy ordítás minden tönkretesz...

~~~A Lynch házban~~~

- RATLIFF! - hallottuk meg Rydel hangját az emeletről.
Gyorsan mindenki fel Rydel szobájába, ahol szegény a földön feküdt, és mélyeket lélegzett.
- Delly! - guggolt le mellé Stormie. - Mi baj?
- A...ba...ba! - zihált.
- A babával van valami? - kérdezte nyugodtan Stormie.
Eközben Ratliff is megérkezett, és amikor Rydelt megpillantotta, azonnal odaült mellé.
- Hívjátok a mentőt! - kiáltotta.
Rocky felébredt a bambulásból és rohant le a telefonért.
- 2 perc és itt vannak! - ordított fel az emeletre.
Rydel egy aprót bólintott, majd mélyeket lélegezve mondta a szavakat.
- Szerintem...a...baba...meg...a...kar...jönni! - mosolygott.
- What a hell?! - kiáltott fel Ratliff.
- Apa leszel! - nevetett Delly.

~~~A kórházban~~~

A mentősök kiértek és elvitték Rydelt a kórházba. Mi is kocsiba szálltunk, és a mentőautót követve elmentünk a kórházba. Mindenki feszült volt, hiszen a babával gond van. Mondjuk én örülök, hogy keresztanya lehetek, és annak is, hogy Rik meg a többiek nagybácsik. Elkezd gyarapodni a Lynch-Ratliff család! Végre!
- Minden rendben van? - kérdeztem Stormie-tól, aki gondterhelt arccal nézett maga elé.
- Persze. - fordult felém, és megeresztett egy halvány mosolyt.
Bólintottam, és Liliékhez mentem.
- Nekünk indulnunk kell... - nézett rám Hien.
- Akkor elkísérünk titeket! - jelentettem ki azonnal.
- Hagyd csak. - simította meg a karom Lili. - Itt nagyobb szükség van rátok! - mosolyodott el, majd megölelt.
- Hiányozni fogtok! - suttogtam, és nem engedtem el Lilit.
- Légy jó! - engedett el a barátnőm.
Hienhez fordultam.
- Köszi. - nézett a szemembe.
- Mit?
- Mindent. Azt, hogy támogattál és hogy újra Rocky-val lehetek. - mosolygott, majd Rocky-ra pillantott.
- Szeretlek! - öleltem meg, majd elhúzódtam.
- Az esküvőre aztán meghívni! - nevetett keserűen, és hogy ne sírja el magát felkapta a bőröndjét és elmentek a fiúktól búcsúzni (megint).
Szomorúan néztem utánuk, de Riker félbeszakított.
- Ne szomorkodj! Nem jó így látni! - nézett rám szomorkásan.
- De megint elmennek és nem látom őket! - suttogtam.
- Tudom. - nézett a szemembe, majd magához húzott és megcsókolt.
Csókunkat egy ajtócsapkodás zavarta meg, és odakaptuk a fejünket.
- Srácok, megszületett! - rontott ki Ratliff az ajtón. - Gyertek be!
Bementünk a szülőszobába, ahol Rydel pihent az ágyon. Kezében egy kis pólya, amiben nyöszörgött valaki..
- Srácok, köszöntsétek Suzan Mary Ratliffet! - nézett ránk Delly mosolyogva.
Uramisten! Suzan Mary Ratliff! *.*

A lehető legédesebben szuszogott Delly karjaiban, ami igazán aranyos volt! Stormie a boldogságtól örömkönnyeket hullajtott, a Lynch tesók pedig nagy mosollyal figyelték Mary-t. Milyen tündéri, de tiszta anyja!
- A Suzant vagy a Mary-t fogja használni? - kérdezte Ross.
- Mary. - felelték Ratliffék egyszerre.
- Akkor üdv itt, kicsi Mary. - suttogott neki Ross, és megpuszilta a fejét.
Szerencsére nem ébredt fel, úgyhogy az orvosok visszavitték az újszülöttekhez. Rydel megkönnyebbülten feküdt a fehér kórházi ágyban, és nem vágyott másra csak pihenésre.
- Liliék elmentek, de azt mondták ha legközelebb jönnek, megnézik Mary-t...- szólaltam meg hirtelen.
- Kár, hogy nem tudtam tőlük elbúcsúzni! - biggyesztette le a száját Rydel.
- Még találkozunk! Vagyis remélem...

~~~Otthon~~~

Miután még beszélgettünk Rydellel egy kicsit, hazamentünk, mert már lassan 22:00 óra van. Viszont én cseppet sem vagyok álmos...
 A házban gyorsan elkészültünk lefekvéshez, és amikor behuppantam az ágyba, azt hittem elalszok.
- Jó ez az ágy! - sóhajtottam.
- Szerintem is! - vette elő Rik a perverz mosolyát.
- Neee! - csaptam vállba, majd megöleltem.
- Tudod, alig várom, hogy elérkezzen az esküvő. - szólalt meg Riker.
- Én is! - mondtam, és a fejemet a vállába fúrtam.
Ásítottam egyet, majd lekapcsoltuk a villanyt és elaludtunk.

~~~Reggel~~~

Hangos telefoncsörgés. Ez az a zavaró tényező az életemben, ami nem hagyja, hogy nyugodtan aludjak. Nos, igen. A koránkelés korántsem az én reszortom, főleg nem Szombaton.
Félálomban kikerestem az éjeliszekrényről a mobilomat, amiben Demi Lovato üvöltötte a "Made In USA"-t. A képernyőn Delly mosolygós képe jelent meg, amint folyamatosan hívogat.
- Jó reggelt! - szóltam bele álmosan a telefonba.
- Szia! - köszönt. - Képzeld, ma megengedték, hogy Ell sétálgathasson Mary-vel! - újságolta izgatottan.
Nos ez fantasztikus hír, de ezért keltett fel???!!! Nem ért volna rá, mondjuk délután?! Oké, nem vitatkozok.
- Tényleg? Ez fantasztikus! - tettettem örömöt.
- Na, megyek, mert etetés van! - sóhajtott, majd letette a telefont.
Szóval ismét egy korai reggel. Fantasztikus...
...
11 óra felé valami kimozdulást akartam tervezni, de Rik megelőzött.
- Figyi, mi lenne, ha elmennénk az unokatesómhoz, Lorihoz? - kérdezte. - Úgyis el kell neki is mondani a jó hírt.
- Felőlem mehetünk. - rántottam meg a vállam.
- Meg Gusékhoz is... - tette hozzá.
- Yeah! - ugráltam izgatottan.

~~~Loriéknál~~~

Lori Crow azon emberek közé tartozik, akiket első látásra totál szimpinek tart az ember, de utána pedig egy szemétládának. Így esett meg ez velem is, amint beléptem a szép kis kertesházuk kapuján. Szép ház, nem mondom, de amikor az a csaj lejött a lépcsőn! Ismertetem.
Rikerrel dél körül el is indultunk egy-két várossal arrébb, hogy meglátogassuk Loriékat. Totál izgatott voltam, hogy megimerhetem Rik rokonait, ezért igyekeztem jó benyomást kelteni. Natúr smink, totál egyszerű ruha. Beszálltunk az autóba, és elindultunk.

Itt egy kép Loriról ;)

Amikor odaértünk, csengettünk és az ajtóban egy 40 év körüli nő jelent meg.
- Lisa! - mosolygott Riker, amint megpillantotta a hölgyet. - Beengedsz minket?
- Persze! - nyitotta ki a vaskaput a hölgy. - Ki ez a kislány? - kérdezte nagymamás stílusban.
- Ő itt Emily Storm, a barátnőm. - mutatott be.
Egy kis grimaszt vágtam, amitől úgy éreztem, hogy elvágtam Lisánál magam.
- Én Lisa vagyok, Riker nagynénje. - fogott velem kezet.
Vadul bólogattam, és végre bementünk a házba.
- Rikeeeeer! - rohant le a lépcsőn egy csaj.
Fekete (vagy barna) haja volt, amit feldobott a hajában lévő pöttyös hajpánt. Arca csupa derű volt, amint meglátta Rikert. Egy szép ruha volt rajta, melyeket kövek és flitterek díszítettek. Biztos tök kedves - gondoltam akkor.
- Lori, szia! - mosolygott rá Riker, majd megölelte.
Boldog ölelkezésüket Én szakítottam meg.
- Ki ez a lány? - kérdezte lesajnálóan.
- Emily, a barátnőm és lassan a...- itt befejezte, majd rám pillantott, hogy mondjam én.
-...Ja! - ébredtem fel a bambulásból. - A felesége. - motyogtam.
Lori ezt egy "pfff"-el díjazta, de Rik nem vett észre semmit. Jellemző, a családtagokat tök cukiknak meg kedveseknek hisszük, és az sem zavarja őket, hogy éppen fikázzák a csaját...
- Gyertek be a nappaliba! - jelent meg Lisa az ajtóban.
Riker megfogta a kezemet, és elvezetett a nappaliba. Igazából már elmondtam, hogy a felesége leszek, de akkor miért is vagyunk itt?
- Akkor, miért jöttetek? - kérdezte Lori türelmetlenül.
Mintha olvasna a gondolataimban! Nahát lehet, hogy ez a csaj csak kívülről néz ki plázacicának?
- Azért, hogy meghívjunk titeket az esküvőnkre! - mosolygott Riker.
- Hát ez csodás! - ugrált Lisa.
Amíg a "big family" örült, én rápillantottam a képekre. Kicsi Lori, nagy Lori...szóval egyke.
- Gyertek, meséljetek el mindent! - kérte Rob, Lori apja.
Lisa kiment a konyhába üdítőért, majd 2 perc múlva boldogan nyomta a kezembe az italomat.
- Hát a történet Ross megbetegedésénél kezdődött...- kezdte Riker, majd levetítette nekik az egész sztorit.
- Hát ez romantikus! - ábrándozott Lisa.
Belekortyoltam az italomba, majd egy kérdésnél visszaköptem a pohárba.
- És a heti szex? - faggatózott Lori (!!!).
- Már elnézést, de - töröltem meg a számat. - ezt nem szeretném megvitatni! - mondtam határozottan.

~~~A kocsiban~~~

- Miért kellett ezt? - kérdezte Riker, amikor beült az autóba.
A boldog Crow család a ház előtt állt és integettek, mint a fabábuk. Gondolom, amint elmegyünk lehervad a fejükről a mosoly, és ismét visszatérnek bunkó életükbe...
- Mit miért kellett? - kérdeztem vissza értetlenül.
- Loriék tök odavoltak az esküvőnk hallatán...- motyogta.
- Ne haragudj, de nem értek veled egyet! - mondtam határozottan. - Az unokatesód szemmel láthatólag utál, és a családja csak arra kíváncsi, hogy megvan-e az egy heti szex! - csattantam fel.
Rik mélyet sóhajtott, majd jobbnak látta, ha befogja. Éppen Gusékhoz tartunk, és az ablakon kinézve csodáltam a fából készült házakat. Csodaszép egytől egyig!
- Miért álltunk meg? - kérdeztem.
- Mert...

A következő részben kiderül, hogy Rik hová viszi Emily-t és hogy milyen lesz a találkozás Gussal és a többiekkel!

•52. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
A szalagavató után mindenki ment a saját vackába. Reggel Emily-ék a szülőkkel a Lynch házba készültek, de Alexandra (anya) hamarabb indult el, amikor viszont Rikerék odaértek, egy disznóólban érezték magukat. De mitől van ennyire kupi a Lynch házban?

~~~Még mindig a Lynch házban~~~

Ross ajót nyitott, és anyuék léptek be a házba.
- Merre jártatok? - kérdeztem szemrehányóan.
- Hát kissé eltévedtünk...- vallotta be apu kuncogva.
- Dehát a szomszédban vagyunk! - csattantam fel.
- Emily Storm! Állítsd le magad! - utasított apa.
Unottan felsóhajtottam, majd visszaültem a kanapéra, ahol éppen Bruce Willis lőtte le FügeFrankie-t. :D Rocky még nézte a filmet, de a többiek nem nagyon nézték.
- Szerintem nekünk mennünk kell! - jelentette ki anya.
Szomorúan indultam ki az ajtón, majd az utcára kilépve megöleltem Rikert.
- Álmos vagy? - kérdezte Rik mosolyogva.
- Kicsit. - dörzsöltem meg a szemem álmosan.
Hazasétáltunk, majd az ágyikónkban elaludtunk.

*9 hónappal később*

~~~Reggel~~~

Már kilenc egész hónapja nem találkoztunk Liliékkel, ráadásul még az esküvőnk sincs sehol. Nem akarom én Rikert sürgetni, mert idő mire mindent megszervezünk. Az esküvő helyszíne a tengerpart lesz, ami szerintem egy igazán csodálatos hely. Koszorúslányok Hienék valamint Rydel lesz. Én nem szeretem a nagyon hosszú esküvői ruhákat, de szerintem az nem is illik egy tengerparti esküvőhöz. Háromnegyedesre gondoltam, amit mindenki támogatott. Rydel és a baba nagyon jól megvannak, egyenlőre semmi gond. Mondjuk jó lenne, ha már itt lenne a kis csöpség, mert akkor Ratliff megtudná milyen az apaság. A filmekben mindig kiröhögi az apákat, akik elég sokat küzdenek akkor, mikor nincs otthon az édesanya. A másik ok pedig, hogy én lehetek a gyermek keresztanyja, ami nagy megtiszteltetés számomra!
 A mai reggelt is csodálatosan indítottuk, mert Riker megígérte, hogy elvisz a Glee újabb forgatására. Már nem is emlékszem, hogy mikor találkoztam Leával vagy Cory-val, de épp itt az ideje.
Felöltöztem, és lerohantam a lépcsőn, ahol Riker már várt.
- Szép vagy! - nézett végig rajtam mosolyogva.
- Köszi. Ritkán látlak ingben és zakóban, de tök jól áll! - vallottam be, majd megcsókoltam.

~~~A forgatáson~~~

Amikor odaértünk, teljesen görcsbe rándult a gyomrom. Nem kellene mitől tartanom, hiszen ott lesz Lea, Cory, Curt meg a többiek. Riker a kezét rákulcsolta az enyémre, és így sétáltunk be a hatalmas raktárépületbe.
- Sziasztok! - intettem a bent lévő csoportnak.
- Rik, jó hogy jössz! - üdvözölt minket a rendező. - Öltözz, mindjárt ti jöttök! - tapsolt kettőt, majd Rikert odalökte egy stylistnak.
Annyi időm sem volt, hogy sok sikert kívánjak neki, ezért utána lebiggyesztett ajkakkal álldogáltam a rendező mellett. Már mindenki bent volt, ráadásul néhány lány is kijött. Reméltem, hogy csak nézni a műsort.
- Ki vagyook? - takarta be valaki a szemem. A hangjából ítélve egy lány, de mivel Diannával nem vagyok jóban, ezért csak Lea lehetett.
- Szia! - fordultam meg, és megöleltem a barátnőmet.
- Tök jó, hogy itt vagy! - ugrált boldogan. - Mizu?
- Képzeld el, Rik megkérte a kezemet! - sikongattam.
- Jézusooom! - sikított Lea, majd a lányok híres "ugráló táncát" adtuk elő.
...
A forgatás elkezdődött, amitől teljesen megijedtem.
- Felvétel, indul! - kiáltotta el magát Frank, a rendező.

A srácok nagyon jól alakítottak, bár Curt néha elesett, de amúgy oké volt minden. A felvétel végén Riker izzadtan jött oda hozzám, hogy megpusziljon, de eltoltam magamtól.
- Majd ha lefürödtél, Nyuszóka! - mondtam nevetve.
- Megyek már, megyek! - sétált el Riker, majd Leához fordultam, aki mellettem álldogált.
- És mi a helyzet Cory-val? - hoztam fel az új témát.
- Csak munkakapcsolat van köztünk... - legyintett Lea.
- Persze, hogyne! - mosolyogtam. - Szerintem ő máshogy érez...- tettem hozzá.
Lea rámnézett, és a szeméből a szenvedést lehetett látni. Gondolom, ő is szereti Cory-t, de nem mondta meg neki. Akkor a "Cea" összehozó hadművelet indul!
Eközben Riker is megérkezett, mostanra tisztán, és megfogta a kezemet.
- Lea, nekünk most mennünk kell, jó? - néztem rá még egy pillanatra.
- Sziasztok! - intett nekünk, majd elindultunk.
- Ja, és gyere el az esküvőnkre Cory-val! - kiáltottam vissza.
Egy aprót bólintott, majd visszafordult a többiekhez, akik éppen próbáltak.

~~~Otthon~~~

Mikor hazaértünk lehetett vagy 11:00, de én még nem voltam éhes. Riker viszont, tiszta kiéhezett vadállat lett!
- Mi az ebéd? - kérdezte türelmetlenünl.
- Rendehetnénk pizzát. - ajánlottam fel.
Bólintott, majd a telefonomban kikerestem a Pizza Forte telefonszámát, és már ki is csöngött.
...
A pizzát megrendeltük, és egy fél óra alatt ki is hozták.
- Köszönjük! - csuktam be az ajtót.
A dobozt az asztalra tettem, és már neki is láttunk.
...
Délután öt óra felé anyuék összeszedték a cuccaikat, és elindultak vissza Romániába.
- Hol az útlevelem? - mászkált anyu idegesen.
- Itt van! - emeltem meg a kis könyvet.
- Ne szórakozz, lányom! - szidott le, majd eltette a bőröndbe az útlevelet.
Kuncogtam egy picit, majd bementem a vendégszobába, ahol apa igazgatta magát a tükörben.
- Kopp, kopp! - álltam meg az ajtófélfánál.
- Emily, kislányom! - mosolygott rám apa.
Apával mindig is jó viszonyban voltunk, hiszen elmondhattam neki bármit, amiről anyuval nem akartam beszélni. Más az anyjával vitatja meg a színészek cukiságát, míg én apával a focimeccsek eredményeit. This is who i am! -> Ez vagyok én! ;)
- Kár, hogy elmentek! - sóhajtottam.
- Hidd el, mi se szeretnénk elmenni, de a munka nem vár. - nézett rám szomorúan.
- Nem tudnál itt munkát találni? - kérdeztem rekedtes hangon.
- Sajnálom, de nem. - rázta a fejét. - Ez volt az első hely, ahol megpróbáltam. Aztán egyre távolabb és távolabb... - sorolta apa.
Sóhajtottam egy nagyot, majd lementem a nappaliba. Anya már csak a fürdőben szedte össze a cuccait, és indulásra készen állt.
- James! - kiáltott anya.
- Jövök! - hangzott a válasz.
Apa szélsebesen rontott le a lépcsőn, majd felkapta a bőröndjét, és felénk fordult.
- Riker, viseld gondját a lányomnak! - nézett Rikre.
- Úgy lesz, uram! - bólintott Riker, majd kezet fogtak.
- És Emily, te meg legyél boldog! - mondta halvány mosollyal, majd szorosan megölelt.
Ezzel kiment a kocsihoz, és csak anyu maradt.
- Anya! - mondtam, majd megöleltem.
- Szeretlek! - suttogta a fülembe, majd elengedett.
- Biztos ne vigyünk el titeket? - kérdeztem egy könnycseppet letörölve az arcomról.
- Nem kell. - rázta anya a fejét halvány mosollyal.
Felkapta a bőröndjét, és kiment a házból. Olyan ürességet éreztem akkor, mint még soha. Mintha a gyerkkori énem ment volna velük, és nem maradt már bennem, mint egy komoly, szürke felnőtt.

~~~A Lynch házban~~~

Estefelé átmentünk Stormie-ékhoz, hogy Liliéket is (ismét :( ) kikísérjük a reptérre, ugyanis a gép 2 óra múlva indul.
- Lili, nem kell befonni a hajam! - hallottam meg Hien ordibálását az emeletről, amint beléptem a házba.
- De úgy olyan cukiiii! - mondta Lili nyávogva.
- Nem érdekel! - kibált Hien, majd trappolást hallottam.
Lejött, és idegbeteg fejjel nézett rám.
- A hülyéje nemhogy a cuccait rámolná, inkább a hajamat akarja befonni! - motyogott mérgesen.
- Nyugi! - simítottam meg a karját.
Még motyogott valamit, de aztán elment a konyhába inni. Én meg felmentem Lilihez, aki éppen Ross szobájában ült és meditált (?).
- Hali! - suttogtam.
- Sss! - fordult felém Lili. - Gyűjtöm a pozitív energiákaz, hogy kibírjam Hiennel az utat. - mondta mosolyogva, azzal tovább folytatta a tevékenységét.
Nem akartam megzavarni, így lementem Rikerhez, aki szintén a konyhában volt, és az ablakon nézett ki.
- Zavarok? - kérdeztem mellé lépve.
- Jaj, nem! - fordult felém. - Csak elgondolkodtam. - legyintett fáradtan.
- Mi az, ami...- kezdtem, de megzavart minket egy kiáltás.
- RATLIFF! - hallottuk meg...

A következő részben kiderül, hogy ki kiabált és miért, illetve mi lesz az utazással...

•51. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
Elérkezett a szalagavató napja, de Emily egyáltalán nem tűnt boldognak. Rydelt kórházba kellett vinni, ráadásul egyik rokona sincs jelen az eseményen vagy mégis?

~~~Szalagavató~~~

Ross és Lili közt rendeződtek a dolgok, de addig senki sem foglalkozott Hiennel. Viszont amikor odafordultam, hogy megkeressem a barátnőmet! Éppen csókban forrtak össze Rocky-val! ❤ Nem akartam feltünően nézni őket, ezért próbáltam Rikerre figyelni, aki folyamatosan magyarázott.
- Hallod? - kérdezte, ezzel kizökkentve a gondolkodásomból.
- Bocs. - néztem rá. - Nem hallottam.
- Min gondolkozol? - kérdezte mosolyogva, és kezét a derekam köré fonta.
- Csak ránéztem Hienre. - legyintettem.
- És?
- Úgylátszik Rocky-val ismét együtt vannak. - feleltem halvány mosollyal, és a tekintetemet a még mindig egymást ölelgető párra szegeztem.
- Végre! - sóhajtott Rik.
Elnevettem magam, és odamentem Rydelhez.

~~~Reggel~~~

Hú, tegnap este széttáncoltuk az agyunkat! Ráadásul egyszer felcsendült valamelyik Back Street Boys szám is, úgyhogy Riker örülhet. Hien és Lili még maradtak a srácokkal, ezért biztos, hogy az éjszakát a Lynch házban töltik... Anya és apa hazakísértek minket, majd a vendégszobában aludtak.
 Boldogan ébredtem, két okból is. Az egyik, hogy Riker a lehető legédesebben szuszogott mellettem, a másik pedig az, hogy anya és apa csak holnap mennek haza Liliékkel. Minden percek ki kell élveznem a szüleimmel, és a csajokkal!
Óvatosan kimásztam az ágyból, és leosontam a lépcsőn. Elkészítettem a szokásos kávét, majd töprengeni kezdtem. Nemsokára itt a November, ami azt jelenti, hogy lassan Riker 20 éves lesz. Halványlila fogalmam sincs, hogy mit vegyek neki vagy, hogy milyen legyen a buli. Tudom, nem szokás 20 évesen szülinapi party-kat rendezni, de Ő most más. Gondolom Delly is szívesen segít megrendezni, akkor mi kell még? Nem mellesleg őszi szünet, meg a további dolgok. Rydel gyermeket szül, Ratliff apa lesz. Ez olyan ari, nem? Így gondolkoztam, amikor valaki hangos csörömpöléssel rontott le a lépcsőn, ezzel kizökkentve ismét a gondolataimból.
- Apa! - fordultam hátra, és amolyan "halkabban!" pillantást vetettem rá. - A többiek még alszanak!
- Tudom! - suttogott apu, és a hűtőhöz lépett. - Van mépale? - kérdezte. (Aki nem emlékezne rá, az lapozzon vissza a 2-3-4 fejezethez!)
- Hogy a francba lenne? - kérdeztem.
- Kár. - sóhajtott. - Pedig olyan jól esne most... - folytatta, majd bociszemekkel nézett rám.
- Nem csinálok! - jelentettem ki határozottan. Apu nem tágított, tovább nézett a bociszemeivel. - Majd anyu csinál! - zártam le a "beszélgetést", és visszamentem a hálószobába.
- Jó reggelt kedvesem! - mosolyodott el.
- Szia! - másztam be mellé az ágyba, majd adtam egy csókot.
- Ki van még fent? - kérdezte.
- Apu. Nem hallottad a csörömpölést? - néztem rá csodálkozva.
- Emily, ismersz. Úgy alszok, mint akit fejbe vágtak! - nevetett.
- Van ebben valami! - mondtam fülig érő szájjal, és a mellkasára hajtottam a fejem.
Pihentünk még egy kicsit, majd kilenc óra felé lementünk a nappaliba, ahol anyuék TV-t néztek.
- Helló mother and father! - trappoltam le a lépcsőn boldogan.
- Emily, drágám! - állt fel anya a kanapéról. - Liliék hol vannak? - kérdezte aggódó tekintettel.
- Nyugi! A szomszédban vannak. - feleltem egyszerűen.
- Akkor mire várunk még? - csapta össze anya a kezét, és már indult is ki az ajtón.
- RIKER! - ordítottam fel az emeletre.
- Jövök! - hallatszott a válasz.
Anyuék már biztos a Lynch ház kanapéján csücsülnek, mi pedig itt szarakszunk! Megvártam míg Riker lejön, addig meg a telefonomat nyomkodtam. 2 perc elteltével a szőke hercegem letrappolt a lépcsőn, és a derekamat átkarolva indulhattunk el.

~~~A Lynch házban~~~

Mikor beléptünk a nappaliba, teljesen ledöbbentünk. Stormie és Mark sehol, Rocky és Hien az udvaron fogócskáztak (?), Ross és Lili pedig az emeleten játszottak. Ez eddig normális, csakhogy a ház többi része totál káosz volt, azon kívül pedig anyuék is felszívódtak.
- Mi a franc van itt? - nézett körbe Riker sokkoltan.
Megrántottam a vállamat, majd felfedező útra indultunk, hogy mégis mi történt itt. A szülők szobájában semmi, Rydel szobájában rend van. Ők viszont nincsenek itthon. Ross szobája csupa majonéz lett (?), amit aztán fogalmam sincs, hogy hogy került a falra. Rocky szobájába már be se mertem nézni, mert gondolom az övé se volt jobb állapotban.
- Én kinyírom ezeket! - szorította ökölbe Rik idegesen a kezét, azzal letrappolt a lépcsőn, ki az udvarra.
Követtem, majd mikor sikerült utolérnem, megragadtam a karját, nehogy valami olyat tegyen, amit később megbán.
- SRÁCOOOOOOOOK! - kiabáltam a díszpintyekre.
Mindegyik azonnal ledermedt, habár nem csodálom, hiszen nem szoktam üvöltözni, ha nem muszáj. Nem mellesleg Riker is gülüszemekkel meredt rám, mert ordítani még ő se hallott.
- Mit csináltatok? - kérdezte Riker.
- Semmit, amiről tudnod kéne! - vetette oda Ross.
- Állj le, öcsi! - utasította Rik. - Rocky? Hien? - nézett az említettekre.
- Mi csak szórakoztunk egy picit. - kuncogott Hien.
- Picit? - kérdeztem vissza. - Benéztél már Rocky szobájába? És anyuék meg hol a francba kódorognak?! - motyogtam idegesen.
- Lehet, hogy ti már nem buliztok az ágyban, ha értitek, de mi igen! És a majonéz és a ketchup erre kellett! - kelt ki magából Ross.
Hogy mi van?! Ha jól értem, akkor azért majonézes a fal, mert...Na jó, ne menjünk bele! Szegény Riker is csak a homlokát fogta, nehogy elordítsa magát, de elég nehezen ment. Lili csak csendben álldogált Ross mellett, akinek a kisebb kiakadása után kezdtek csak visszahúzódni a nyakán kidagadó erek.
- Kit érdekel a szexuális viszonyotok? - kiabált Riker. - A ház, akár egy disznóól, ráadásul Emily szüleinek nyoma veszett! - vázolta fel a helyzetet idegesen.
- Csináljunk rendet, oké? - ajánlottam fel.
- Nekem nyolc! - legyintett Rocky.
A többieket is sikerült rávennünk a rendrakásra. Kemény másfél óra kellett ahoz, hogy a ház rendezett állapotban legyen. Egyszer kellett Lilit kiszedni a medencéből, mert Rocky meglökte Hient, ö meg Lilit, aki a medencénél mosott fel...Szóval értitek.

~~~Este~~~

Amíg este nem lett, addig ott maradtunk, és megnéztünk egy filmet. 4-2-re nyert a bérgyilkos a szomszédom! című film, amit nagyon szeretek! A felénél Hien elaludt, ezért Rocky óvatosan felvitte a szobájába és lefektette, majd visszajött.
- Elaludt a szépségem! - dobta le magát Rocky mosolyogva.
Épp annál a résznél jártunk, amikor Oz (Mattew Perry) rájött, hogy Tulipán Jimmy (Bruce Willis) a szomszédja, amikor csengettek.
- Kinyitom! - állt fel Ross, majd az ajtóhoz rohant.
Az ajtóban viszont...

A kövi részben kiderül, hogy ki áll az ajtóban valamint egy picit előreugrunk...

•50. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
Emily elérte Lilit, ám nem várt meglepetés fogadta, méghozzá Lili új pasija, Josh. Rassal ugyan nem szakítottak, de a lány nem bírta ki pasi nélkül, ezért összejött az amerikaifocis sráccal. Már csak egy nap a szalagavatóig, de nem biztos, hogy Emily szerettei ott lesznek...

~~~Este~~~

Ajtót nyitottam, és Ratliff állt az ajtóban.
- Gyertek, gyertek! - üvöltött.
- Mi van itt?! - rohant le idegesen Riker a lépcsőn.
- Csak gyertek! - kiabált Ell, és kirángatott minket az utcára.
Mit ne mondjak, mindjárt éjfél és a Lynch házba tartunk papucsban és pizsiben. Hmm...nem a leggyakoribb módja a látogatásnak, de vicces volt nézni Rikert, aki csak alsógatyában futott, mert nem alszik pizsiben. :)
Berontottunk a házba, és egyenesen Rydel szobájába mentünk. Szegény, kétségbeesetten ült a földön, mélyeket lélegzett és a hasát fogta.
- Mi történt vele? - kérdeztem.
- Nem tudom! - felelte idegesen Ratliff. - Amikor visszajöttem a fürdőből ez fogadott!
- Hívd a mentőket, barom! - kiáltott rá Rik.
Ratliff lement a nappaliba, és tárcsázott is. Leguggoltam Rydel mellé, és a szemébe néztem. Nagyon ki volt merülve, és a hasát eszméletlen fájlalta.
- A...ba...ba! - lihegett Delly.
...
Mire kiértek a mentősök, nagyjából csillapodtak Delly fájdalmai, de az orvosok szerint az estét a kórházban kell töltenie. Rikerrel mi nem kísértük el őket, viszont Ell beszállt a mentőautóba és elmentek a kórházba.
 Némán sétáltunk vissza a házba, hogy végre aludhassunk. Szegény Riker! Tisztára be volt parázva és azon imádkozott, hogy a gyereknek semmi baja ne legyen. Amikor beértünk a szobába, bedőltünk az ágyba, és elaludtunk.

~~~SZALAGAVATÓ NAPJA!!!!~~~

Az óra hangos csörömpölésére ébredtem, amit utálok! 6:30, ami azt jelenti, hogy suli van...-.-" Nagyon nincs kedvem menni, és nem csak azért, mert Becky pofáját kell néznem egész nap, amint próbálja lenyúlni Rikert, hanem mert Rydel miatt is aggódok. Mi van, ha a gyerekkel van a baj? Ha Delly-nek esett komoly baja? Nem szabad paráznod, Em! Nem szabad!
Tehát gyorsan megreggeliztünk és indulhattunk is a suliba. A szalagavató este lesz, addig meg nem bírom ki!
...
Este 18:00 van, és a Anne-al gyakorjuk az utolsó lépéseket. Keringőzni "Christina Perri - Thousand Years" című számára fogunk, amit imádok! ❤ A vendégeknek 19:00-ra kell itt lenniük, habár lehet, hogy Rydelt nem engedik ki... Jaj, nem tudom! Megőrjít, hogy semmire sem kapok választ IDŐBEN!
- Akkor szünet emberek! - tapsolt kettőt Anne.
Mindenki szétszéledt, én a büfébe mentem vizet venni, Riker pedig ott maradt a tornateremben.
...
Istenem, miért kínzol????? Már csak percek kérdése, és itt kellene lennie Stormie-éknak! De sehol senki! Hogy könnyítsek magamon, felhívtam Ross-t, hogy hol a francban vannak már.
- Hali! Hol a francban vagytok? - kérdeztem idegesen.
- Nyugi, Cica! - csitított Ross. - Mindjárt ott vagyunk, csak Rocky hatszáz évig variál a cipőivel.
- Hé, hé, hé! - állítottam meg. - Vegyél vissza! Neked Em! - mondtam, majd letettem.
Riker odasétált hozzám, és megölelt.
- Mit idegeskedsz? - kérdezte mosolyogva.
- Csak tudod...olyan szar ez az egész! Se anya, se Lili, se apa és se Hien! Senki sincs itt, akit szeretnék, hogy itt legyen! - feleltem bánatosan.
- De mi itt vagyunk egymásnak, nem? - nézett a szemembe.
- Persze! - bólintottam. - De ők nincsenek itt. - sóhajtottam.
- Lehet, hogy nem jönnek, de legalább az esküvőnkön ott lesznek. - nevetett Rik és megcsókolt.
Abban a pillanatban valaki a szememre tette a kezét, és megszólalt.
- Na, ki vagyoook? - kérdezte egy lány hang.
- Rydel! - fordultam meg, és megöleltem. - Kiengedtek? - kérdeztem boldogan.
- Aha! - bólogatott. - De gyere, mert még fel kell venned a ruhádat! - ragadta meg a karomat Rydel és behúzott a lány öltözőbe.
Ott kezdetét vette a sminkelés/szépítkezés/öltözködés. Rydel tudja, hogy hogyan kell jól sminkelni és ezt a fantasztikus képességét most is megmutatta! A zombi fejemből értelmes és szép arcot formált, amiért jár a piros pont! ;) Már csak a ruha maradt. Felvettem, és a tükörben végig mértem magam.
- Milyen szép vagy! - jegyezte meg Delly.
- Neked köszönhetően! - néztem rá, és megöleltem.
- Szaladj, a fiúk már bent vannak a teremben! - sürgetett Rydel, és én már futottam is.
A srácok már a helyükön álltak, és várták a zenét. A nézőtér tömve volt, és az egyik sarokban megpillantottam a Lynch családot is. Mark is jelen volt, pedig nem szeret Delly-vel egy térségben lenni. A zene elkezdődött, és mi (lányok) bevonultunk a terembe.
Megálltam Riker előtt, aki annyira meglepődött a szépségemtől, hogy nem bírt megmoccanni. Intettem a fejemmmel, hogy gyerünk, mire végre elindult, és elkezdhettük a táncot.
...
Miután befejeztük életem legszebb keringőjét, elkezdődött a buli. A két DJ a színpadon "alkotott", mi pedig táncoltunk. Rydel lejött, hogy lefotózzon minket, ami jól sikerült! Örök hála érte! Ki akartam menni, hogy igyak, amikor megpillantottam az ajtóban anyuékat!!!!!!
Odarohantam hozzájuk, ügyelve, hogy a tűsarkúm egybe maradjon, majd a nakukba borultam.
- De jó, hogy végre itt vagytok! - öleltem meg őket.
- Hát a keringőröl lemaradtunk, de majd otthon megnézzük. - legyintett apa mosolyogva.
- Mert, hoztunk még valakiket... - tette hozzá anya.
Az ajtón Lili és Hien (!!!!!!!) jött be.
- Hé, csajszi! - köszöntött Hien, majd szorosan megölelt.
- Láááányooooook! - sikongattam, de a hangos zenétől nem is hallatszott. - Annyira jó, hogy el tudtatok jönni! - mondtam nevetve.
- Irány táncolni! - kiáltotta el magát Lili, és már szaladt is.
Hiennel követtük a példáját, és mi is bevonultunk a tömegbe.
...
Amikor a zene elhallgatott, kiültünk inni egy kicsit, és Lili magyarázni kezdett valami rajzcsoportról, ami a Facebookon van.
- Mindjárt jövök, oké? - állt fel Lili.
Bólintottunk, de nem akartuk egyedül hagyni, ezért elkísértük. Rosshoz indult, ám amikor odaértünk megdermedt. Ross ugyanis a táncparnerével CSÓKOLÓZOTT!!!!
- Lili! - böktem oldalba.
Hiába, nem moccant. Kezdtem aggódni, amikor Ross magához tért, és észrevett minket.
- Helló! - intett nekünk. - Lili, de jó, hogy itt vagy! - lépett hozzá és megfogta a kezét.
- Te barom! - kiabált Lil, és arcon vágta Rosst.
Mondjuk megérdemelte, mert Lili csak azért szakított Josh-sal, mielőtt elutazott, hogy újra Rossal lehessen! Ehez képest meg smárolgatja a csajokat!
Lili sarkon fordult, majd eltűnt a tömegben. Ross utána, és persze mi is.
- Lili, várj! - kiáltott utána Ross, és megfogta a karját.
Lil megfordult, és könnyes szemekkel nézett Rossra.
- Mi van? - kérdezte szomorúan.
- Megmagyarázom! - kiáltott Ross.
- Hagyj békén! - ordított Lili, és kiszabadult Ross kezei közül, majd elfutott.
Ross az ellenkező irányba, és fel a színpadra. Ott ült mindegyik Lynch. Ross beleszólt a mikrofonba.
- Ezt a dalt Lili Hendersonnak szeretném elénekelni, mert szeretem. - mondta kedvesen, és belekezdtek egy nagyon ismert, de lassú számba.

Amikor a dalt befejezték, mindenki tapsviharban tört ki. Néhányaknak még a könny is kicsordult, Lili viszont nem állt meg. Csak akkor, amikor Ross az utolsó sorokat énekelte. Megfordult, és elmosolyodott. Hiába haragudott Rossra, a dalt amit neki adott elő tökéletes volt!
Riker és a többiek lejöttek a színpadról, akkor Lili Ross nyakába ugrott.
- Amit éneketél, az úgy is van? - kérdezte Lili.
- Igen. - bólintott Ross, és megcsókolta Lilit.
Ezzel pedig a "Rili" hivatalosan is együtt vannak.
Míg mi azon ügyeskedtünk, hogy Ross és Lili kibéküljenek, Hiennel nem is foglalkoztunk. Viszont azt hiszem, ez volt a legjobb dolog, ugyanis...

Mit is tartogat még ez a sztori a továbbiakban?

•49. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
Rydel terhessége teljesen lesokkolta Markot. Mindenért Ratliffet hibáztatta, és majdnem behúzott neki. A vacsora után Emily-ék is lefeküdtek, ám a lány nem tudott elaludni. Reggel Rydellel elmentek ruhát keresni a szalagavatóra, utána pedig babaruhákat venni.

~~~Reggel~~~

Mint már megszokhattátok, mai is korán keltem. Riker viszont nem aludt, hanem a konyhában fontoskodott.
- Mit csinálsz? - kérdeztem álmos fejjel.
- Jó reggelt! - nézett rám Rik, de csak 2 mp-ig, nehogy odaégjen a tojás (?). - Omlettet. Szereted? - kérdezte.
Bólintottam, de mivel még sehol sem volt a reggeli, ezért bekapcsoltam a gépet, hogy Skype-olhassak Liliékkel. Amióta elköltöztek semmit se hallottam róluk, ráadásul még anyuékkal se beszéltem nyár közepe óta. Gyorsan beléptem a Skype-ba, és szomorúan konstatáltam, hogy anyuék nincsenek fent, de Lili igeeeen!!!! Rákattintottam a hívásra, és pár perccel később már boldogan integettünk egymásnak a kamerába.
- Jaj, sziiaaaa! - visongtam boldogan.
- Sziaa! - integetett Lili.
- Annyi minden mesélnivalóm van! - kezdtem totál fellelkesülve. - Képzeld...
- Lili! - hallottam meg a háttérben egy fiú hangját.
Kérdőn néztem a barátnőmre, aki elvörösödve meredt rám.
- Mi ez? - kérdeztem totál kiakadva.
- Figyu... - sóhajtott. - Rossal már vége van. Ő pedig Josh. - mondta halkan, hogy a fiú ne hallja meg.
- De nem szakítottatok! - kiabáltam. - Ő még mindig szeret, és hiányol! - feleltem.
Riker totál hülyének nézhetett, mert ott ültem a gép előtt, totál hisztisen és ordibáltam a számítógéppel.
- Tudom, de... - mondta szenvedve. - Nem bírtam pasi nélkül! És amíg egyedül voltam minden nap hívogattam, de egyszer sem vette fel! - mondta.
- Figyelj. - néztem rá mostmár nyugodtabban. - Én nem vagyok ott, hogy megmondjam mit csinálj, úgyhogy ha te jól érzed magad Josh-sal, akkor áldásom rátok! De Ross tisztára összeomlik, ha kiderül, hogy mással vagy! - mondtam.
- Lehet, hogy igazad van. - adta meg magát. - Na, és mesélj! - mosolygott.
- Hááát... - pillantottam oldalra. - Riker ideköltözött ééés, MEGKÉRTE A KEZEM! - sikoltottam boldogan.
- Tényleg? Wáááá! - sikongatott Lili is. - Ez oltári! És mikor lesz az esküvő? - kérdezte.
- Nem tudom. - rántottam meg a vállam. - De képzeld, Rydel meg terhes! - hadartam.
- Ugye, csak szivatsz? - komorodott el.
- Nem viccelek. - mondtam.
- De hogy? - kérdezte lesokkolva.
- Gondolom nem védekeztek eléggé... - feleltem.
- Legalább Elltől van?
- Persze! - legyintettem - Szerinted mégis kitől lenne? - tettem fel a költői kérdést.
- Igaz. - bólintott. - Akkor ezek szerint tök klassz nálatok minden.
- De holnap lesz a szalagavatónk, és el kellene jönnötök Hiennel. - kértem.
- Emily, te bolond vagy? - kérdezte. - Nem hinném, hogy odaérnénk.
- Légyszi! - vettem könyörgőre a figurát. - Annyira fontos nekem ez a nap!
- Majd még megbeszélem Hiennel, oké? - kérdezte.
- Oké. - sóhajtottam. - Akkor megyek is, mert a szőke hercegem elkészítette a reggelit. - nevettem.
- Jólvan, Princess! Legyél jó! - köszönt el.
Kinyomtam a Skype-ot és leültem az asztalhoz. Riker megterített, és letette a tányérokat.
- Mit mesélt Lili? - kérdezte kedvesen.
- Semmit. - közöltem egyszerűen.
Basszus! Nehogy elszóld magad, Em! Nehogy!
- Nem tudsz jól hazudni. - mosolygott.
- Oké. - adtam meg magam. - Lili tök oké, meg persze Hien is. Fel voltak dobódva az eljegyzésünktől, meg a szalagavatónkra is meghívtam őket, de nem tudják, hogy jönnek-e. - hadartam.
- Akkor örülök! - bólintott, majd belekortyolt a teájába.
- Anyuékkal meg nem tudtam beszélni, de majd este. - legyintettem.
Rápillantottam az órára, és már 7:30!!!!
- Elkésünk! - kiabáltam, és felpattantam az asztaltól.
Rik se teketóriázott, gyorsan elpakolt és már indultunk is öltözni.

~~~A suliban~~~

Komolyan mondom, Isten játszik a szívünkkel! Már háromnegyed volt, amikor elindultunk, és szerencsére pont beestünk a terembe a tanár előtt! Helyet foglaltunk, és elkezdődött a kémia óra.
...
Ki nem állhatom a kémiát! És nem azért, mert nem jó kísérletezgetni hanem, mert a tanár borzalmas! Mr. Finkle (a kémiatanárunk) folyamatosan engem nézett órán, és az én asztalomnál mászkált egyfolytában! Legalább 100 éves tata, de úgy hajd a diákjaira, mint a nem tudom mi! Nem is értem, miért nem rúgták még ki! Mindegy.
 Miután kiléphettünk a kémiateremből egyenest a tornaterembe kellett mennünk táncpróbára. Riker átkarolta a vállamat, és így mentünk végig a folyosón. Rocky és Ross az udvaron voltak és igyekeztek felszedni egy-egy csajt. Hm, úgy néz ki, Ross már el is felejtette Lilit. Ennek örülök is meg nem. Azért örülök, mert ha majd kiderül, hogy Lilinek új pasija van, akkor már nem fog neki annyira fájni a dolog, mintha egyedül lenne. Rocky és Hien kapcsolata meg lezárult, szóval barna hajú barátunk nyugodtan csajozhat! ;)
- Min gondolkozol? - kérdezte Riker, ezzel kizökkentve engem a hosszú gondolatmenetemből.
- Semmin. - ráztam a fejem. - Csak Ross megint be akar csajozni. - feleltem.
- És ez miért akkora baj? - kérdezte nevetve. - Had tegye! Majd megint összeomlik! - legyintett Riker.
- Nem is zavar? - néztem rá furcsán.
- Miért? - kérdezte. - Mindig tönkremegy a kapcsolata, és nem képes észrevenni, hogy ideje megállapodnia egy csajnál. - felelte totál természetesen.
Akkor ezt megbeszéltük. Mondjuk kissé furcsa, hogy Rikert egyáltalán nem érdekli Ross közérzete, vagy hogy éppen melyik csaj teríti le...
Megérkeztünk a tornateremhez, és bementünk. Becky és a cafka csicskái nem meglepő módon előretolakodtak.
- Jó napot! - köszönt a tánctanárunk, Anne.
Körübelül 24-25 éves csaj, 150 centi, hosszú szőke haj és borzasztó jó mozgása van. Kedves és barátságos, szóval ha valamit meg akarunk beszélni vele, akkor nyugodtan meghallgat.
- Akkor kezdhetjük is! - csapta össze a kezét mosolyogva.
Elindította a zenét, és elkezdtük mozogni.
- Ez nem lesz jó! - kiabált Anne. - Lendületesebben! - sürgetett minket.

~~~Otthon~~~

A szalagavatóra vásárolt ruhákat gondosan eltettem, hogy Riker ne láthassa holnapig. Nem volt egyszerű feladat, de nagynehezen sikerült. Igaz, még csak délután kettő van, de megint megpróbálkoztam anyuék hívogatásával Skype-on. Kb. a 40. hívásra fel is vették!!!
- Szia, anyuu! - visítottam.
- Szia, Kincsem! - integetett anya. - Hogy vagy? Milyen a suli? Riker? - kérdezte.
- Minden oké, és képzeld Riker ideköltözött hozzám, ráadásul megkérte a kezemet!!! - ordítottam boldogan.
- Jaaaaj! - visított velem anyu is. - Ez csodálatos! És az esküvő? - faggatózott tovább.
- Az még sehol sincs. - emeltem fel a kezem. - Viszont holnap lesz a szalagavató és jönnötök kellene. - mondtam óvatosan.
- Jaj, Kicsim! - biggyesztette le anyu a száját. - Tudod, hogy milyen messze vagyunk... Akkor még ma el kellene indulnunk, hogy holnapra ott legyünk. - felelte.
- Akkor gyertek! - kértem szomorúan. - Riker szülei ott lesznek, de nélkületek nem érzem jól magam! - folytattam a könyörgést.
- Majd még meglátjuk, rendben? - nézett anyu a kamerába.
- Oké. - bólintottam szomorúan.
- Ne szomorkodj! Gondolj arra, hogy ha a szalagavatón nem is, de az esküvőtökön biztos, hogy ott leszünk. - húzta anya félmosolyra a száját.
- Apu ott van? - kérdeztem.
- Dolgozik. - forgatta a szemét anya.
- Akkor megyek is! - köszöntem el.
- Szia, Kincsem! - integetett anya, majd kikapcsolta a kamerát.
Kikapcsoltam a gépet, és úgy döntöttem beszélnem kell Rikerrel. Hívogattam, és leült velem a nappaliba.
- Kérdezz bátran! - mosolygott a szerelmem.
- Tudom, hogy még nem kéne ezzel foglalkoznom, de én nagyon szeretném megszervezni az esküvőnket. Persze te is beleszólhatsz, ha van konkrét ötleted, hogy hol legyen vagy a nászutunk...- hadartam.
- Em, figyelj! - sóhajtott Riker. - Nekem tök mindegy, hogy az esküvő hol legyen vagy, hogy milyen ruhában vagy. Nekem nem ez a fontos. - nézett a szemembe.
- Akkor mi? - kérdeztem értetlenül.
- Hogy elvehessem azt a lányt, akit szeretek. - mondta őszintén, majd szorosan megölelt.
Milyen szerelmes dumaa! Annyira szeretem, hogy ilyen romantikus! *.*

~~~A Lynch házban~~~

Már este van, ezért úgy gondoltuk Rikerrel, hogy meglátogatjuk a Lynch family-t. Marknak valami fontos dolga volt (mostanában nincs otthon, ha Rydel is ott van...), ezért nem találtuk otthon. Nem értem Mark viselkedését, mert nemsokára (na, jó 9 hónap múlva) megszületik a pici Ratliff-baby! Ha Rydel gyerekét is ilyen rosszul fogadja, akkor a miénket hogy fogja? Vagy Liliékét? Hát ezek alapján biztos, hogy ki lesz akadva. Viszont remélem, hogy egyszer majd mosolyogva fog gratulálni a mi babánknak is.
- Sziasztok! - léptünk be a nappaliba.
Eléggé unott volt a hangulat, mert Rocky és Ell látványosan szenvedett a kanapén, Ross bukfencezett (!!!) a földön Stormie pedig, a már jól megszokott helyen, a konyhában volt.
- Szia anya! - köszönt Riker és két puszit nyomott Stormie arcára.
- Szia, Emily! - ölelt magához Stormie. - Annyira örülök, hogy Rik megkérte a kezedet! - mosolygott.
- Hidd el, én is! - nevettem.
- Mizu apuval? - kérdezte Riker és felült a pultra.
- Semmi jó. - sóhajtott bánatosan Stormie. - Amikor kiderült, hogy Rydel babát vár tisztára kiakadt. Nem mellesleg, amint meghallja azt a szót, hogy "terhes" vagy hogy "kisbaba" elhagyja a szobát és bevonul a saját kis lyukába. - mesélte szomorúan Stormie.
- Ez azért nem szép tőle. - rázta Riker a fejét.
- Szerintem se, de most mit csináljak? - kérdezte Stormie tehetetlenül.
- Valahogy meg kéne értetni vele, hogy Rydel és Ell igazán boldogok és a gyerek csak jó dolog! - csettintett Rik.
- Hogyan? - kérdeztem.
- Azt még nem tudom, de hamarosan kiderül. - kiáltott Rik, és leugrott a pultról.
Stormie folytatta a főzőcskézést, mi pedig a nappaliba mentünk Rikerrel.
- Helló, unalom csoport! - intett Rik a srácoknak.
- Nagyon vicces vagy! - motyogott Rocky.
- Most miért? - dobta le magát Rik a kanapéra.
- Mondjuk azért, mert nem neked kell hallgatnod apu kirohanásait és vitáit Rydellel! - csattant fel Rocky.
- Álljál le! - utasította Riker, de hiába.
- Mi a f*szért?! - ordított Rocky.
Már verekedésbe kezdtek volna, ha Ross nem áll közéjük.
- Elég már! - kiáltott. - Nem elég apu hülyesége, most ti is kezditek? - nézett Rockyra, majd Rikerre.
- Mi folyik itt? - rohant be Stormie a nappaliba.
- Semmi. - szólalt meg Ratliff.
- A Lynch-éknek, hogy normálisan! - nézett a balhés hármasra.

~~~Otthon~~~

Alig vártam, hogy visszajöjjünk! És nem azért, mert utálom azt a házat, hanem mert amíg ott voltunk folyamatosan ment a vita/konfliktus! Hol Rocky szólt be valami kedveset nekünk, hol pedig Riker kiabált az öccsével, hogy hagyja abba. Komolyan mondom, kész felüdülés volt hazajönni!
Már kilenc óra, úgyhogy bedőltünk az ágyba, amikor csengettek.
- Ki az? - kérdezte fájdalmasan Rik.
- Kinyitom! - szaladtam le a lépcsőn.
Ajtót nyitottam és Ellington állt ott.
- Gyorsan! Gyertek! - kiabált.

Miért csengetett Ratliff? A szalagavató is olyan unalmas lesz, mint amilyennek Emily hiszi? Kiderül a következő részből! ;)

•48. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
Emily és Riker a napot ismét együtt töltötték, és Riker megkérte Emily kezét, amire a lány boldogan mondott igent. Este egy vacsora keretében elmondják a Lynch családnak az örömhírt. Rydel bevallja, hogy terhes...

~~~Este~~~ 

Hogy mi vaan??? Rydel terhes????? Tisztára kiakadtam.
Rydel miután közölte a hírt, visszaült a helyére. Mark és Stormie teljesen ledermedt, és szerintem azt se tudták, hogy kicsodák. Ross és Rocky is elég hülye fejet vágott, Ell pedig teljesen összeroskadt. Néma csendben ültük percekig, majd Mark megtörte a csendet.
- Ki-kitől van...? - hebegett.
Rydel kérdőn nézett az apjára. Na, vajon kitől lehet?
- Szerinted Mark? - nézett rá Stormie szemrehányóan.
Mindenki Ellre szegezte tekintetét, de őt nem igazán zavarta. Csak percekkel később ocsúdott fel, amikor már késő volt.
- Te...! - állt fel hirtelen Mark, és ökölbe szorította a kezét.
Ratliff védekezően maga elé tette a kezeit, hogy az ütés kevésbé fájjon. Mark viszont nem ütött, mert Stormie megállította.
- Apa! - nézett rá Delly. - Ő nem tehet semmiről! Én akartam. - kiabált.
- Tessék? - nézett rá Mark.
- Jól hallottad! Én szerettem volna gyereket, mert már nagynak érzem magam ahhoz, hogy anya lehessek! - felelte ezúttal halkabban Rydel. - És szeretem Ellingtont, ezért akartam tőle! Senki mástól! - érvelt tovább.
Meg tudom érteni Rydel álláspontját, mivel én is szeretnék anya lenni. Csak nem éppen 19-20 éves koromban!
- Elég! - kiáltotta el magát Riker, ezzel csendet teremtve. - Idehívunk titeket egy jó kis vacsira, de ti máris összekaptok ahelyett, hogy örülnétek az eljegyzésnek! - nézett Markra. - Az meg, hogy Rydelnek becsusszant a baba, az csak egy jó dolog, hiszen magántanára van, szóval a suli miatt se kell aggódnotok! - folytatta kissé nyugodtabb hangon. - Fogjátok fel úgy, hogy most jön az első Ratliff bébi! - egyszerűsített Rik, és elmosolyodott.
Mindenki magába mélyedt, majd arra jutottak, hogy Rikernek igaza van (mint mindig).
...
A Lynch család hazament, és amikor becsuktam az ajtót fellélegeztem.
- Ezen is túl vagyunk! - mondtam és Rikerre néztem.
- Mondjuk jobb lett volna, ha nem vitáznak, de mindegy. - morgott a szöszi barátom.
- Jaj, ne légy mérges! - kértem és közelebb mentem hozzá. - Nem áll jól. - nevettem.
- Vicces vagy! - mondta kedvesen, majd átkarolta a derekamat és megcsókolt.

~~~Reggel~~~

Korán felkeltem, mert túlságosan sok dolog kattogott a fejemben. Először is: Rydel megtartja-e a gyereket. Ezen már tegnap este is agyaltam, de nem jutottam semmire, ezért elaludtam. Ma reggel pedig annyira izgatott a dolog, hogy igenis össze kellett szednem magam, és átmenni Rydelhez. Riker még aludt, így csak egy puszit nyomtam az arcára, majd elhagytam a házat.
 Az utcán eléggé meleg idő van, csak egy enyhe szellő fúj. Becsengettem a házba, de senki sem nyitott ajtót. Újra megnyomtam a csengőt, de ezúttal hosszabban. Semmi válasz. Kihalásztam a telefonomat a zsebemből, és megcsörgettem Rydelt.
- Szia! - szólt bele a telefonba.
- Itt állok a ház előtt. Beengedsz? - kérdeztem.
- Aha. - mondta, majd letette a telefont.
Pár perccel később Delly mosolyogva nyitott ajtót, amitől én rosszat sejtettem.
- Heló! - köszöntem, majd bementem a nappaliba.
- Innit? - kérdezte.
- Nem köszönöm. - feleltem.
Kissé feszengve éreztem magam, pedig nem szoktam ilyen lenni. Talán ez a gyerek dolog. Rydel leült a kanapéra és nagyokat pislogva meredt rám.
- Azon gondolkoztam, hogy... - kezdtem, de itt megakadtam. Szokás szerint. Mégis hogy kérdezzem meg, hogy "figyi, megtartod a gyereket?"?! - Kicsit hülye kérdés lesz, tudom. Meg akarod, akarjátok tartani a gyereket? - kérdeztem óvatosan.
- Még nem tudom. - rázta a fejét. - Attól félek, hogy nem leszek jó anya és még a pénz dolgot is meg kell oldani Ellel. - mondta szomorúan. - A koncertekből beszálló pénz elég kevés, mert fizetünk a menedzsernek, a tulajdonosnak, akitől béreljük a koncert helyszínét, a fotóst stb. - sorolta.
- Ha segíthetek, akkor csak szólj. - simítottam meg a karját.
- Köszi. - mosolygott halványan.
- Akkor megyek, mert Rik még alszik. - álltam fel, majd kimentem a házból.

*Szallagavató hete*

~~~A suliban~~~

Immáron végzősökként vonulhattunk be a suliba. Jó érzés volt, nem tagadom, de az a sok teher, ami minket 12.-eseket nyom! Ott a táncóra, a próbák, a ruhák beszerzése és a továbbtanulás. Ezek olyan dolgok, amiket az ember elég nehezen old meg.
A mai napon hivatalosan is elkezdtük a gyakorlást a szallagavatóra. Mivel a tánctanár hóbortja a "magas a magassal táncol" kategória, ezért én Rikert kaptam! *.* Nem is tudtam, hogy egyforma magasak vagyunk, de jobb, hogy velem táncol, mintha Becky-vel. Amióta elkezdődött a suli, folyamatosan rajta lóg, és el akarja csábítani Rikert. Tudom, hogy Becky-vel SOHA nem csalna meg, mert nem vagyunk egy szinten Rikenél. Én magasabban vagyok, mint Becky. :)

~~~Délután~~~

Mivel már csak 2 nap van a szallagavatóig, be kell szereznem a ruhámat valahol. Rikerrel nem akartam menni, nehogy meglássa, mert azt akarom, hogy eldobja az agyát, amikor meglát. Ígyhát Rydellel mentem, mert ő meg babaruhákat akart venni. :3
 Felszedtem Delly-t a ház előtt, és már indultunk is.

Az egyik ruha

...
Amikor odaértünk, teljesen meghaltam...:3 Szó szerint! :D Először egy kölcsönzőbe mentünk, mert az kicsit fontosabb volt, mint a babaruhák.

Itt az én színes ruhám

Az ezerféle ruha közül alig tudtam választani. Legalább hatot bevittem a próbafülkébe, de ott szomorúan konstatáltam, hogy az egyik nagy, a másik szűk, a harmadik pedig nem áll rajtam olyan jól, mint amennyire hittem. :( Így már csak 2 ruha maradt. Ráadásul még egy színes ruhát is kellett választani, de hogy ne legyen az osztály hatszáz féle színű ruhában, a tanár a kék ruhák mellett döntött.
Miután kivonultam mindenegyes darabban, hogy megmutassam Rydelnek, elmentünk babaruhákat venni.
...
Juj, nagyon cuki ruhákat vettünk! Mivel még nem tudjuk, hogy fiú vagy lány lesz a kis lurkó, ezért semleges színű ruhákat vettünk. Fehéret, szürkét stb. Az én egyik kedvencem a fehér body, amin két mackó ölelkezik. Olyan ari! :3

~~~Estefelé~~~

Miután Rydellel hazaértünk, addigra Riker összeállított egy pompás vacsorát 2 személyre...! A házban le voltak kapcsolva a villanyok, csak 2 gyertya égett az asztalon. Riker behozta a vacsorát, és letette az asztalra.
- Gyere! - hívott.
Leültem az asztalhoz, és éreztem, ahogy a pír elönti az arcomat. Szerencsére ez a gyertyafénynél aligha látszott.
- Ez gyönyörű! - mondtam meghatottan.
- Ez volt a célom! - nevet Rik, majd nekilát a vacsorának.
Én sem teszek másképp, ezért nekikezdek.
...
Miután befejeztük a vacsorát, segítettem elmosogatni, majd egy kicsit együtt voltunk.

A következő részben elérkezik a szalagavató, és a meglepetések folytatódnak! ;)