•57. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
Az esküvőt ugyan tönkretette egy váratlan vendég, de ez sem akadályozta meg a pár boldogságát... Sok idő eltelt, és Riker a tesóival elindult a világkörüli túrnéjukra. Akkor este Emily-nél áramszünet lett, és csörömpölést hallott...

~~~Hajnali kettőkor~~~

Nagy csörömpölést hallottam a konyha irányából. Felkaptam a legközelebbi tárgyat, ami a kezembe került (ez esetben egy lámpa), és lementem. Be kell valljam, nagyon félek. A térdem remeg, és a tenyerem izzad. A támadó még mindig ott kotorászik!
Óvatosan közelebb mentem, és egy határozott mozdulattal fejbe vágtam.
- Szent Isten! - kiáltottam rémülten.
Ekkor visszajött az áram, és megláthattam az alakot.
Egy 40 év körüli férfi lehetett. Fekete kapucnit és dzsekit viselt. Haja barna, kissé őszes.
Itt nem maradhat! Fogtam, és kivonszoltam az udvarra. Az eső nem esett, úgyhogy nyugodtan húztam a férfit.

~~~Reggel~~~

Nem tudtam aludni a bűntudattól. Egy kicsit se! Végül az utcán hagytam, így majd ha felkel el tud vánszorogni. De az, hogy leütöttem, és vonszoltam az utcán, akár egy hullát, na az igenis zavar!
Fél hétkor kellett felkelnem, mert hányingerem volt. Sajnos jött is belőlem a cucc, de akkor rájöttem. El kell mennem a nőgyógyászhoz!

~~~A rendelőben~~~

Alig volt 2 ember a rendelőben, de mintha ezer éve itt ülnék!
- Straubek Irén! - kiáltott egy nővér az ajtón, mire az említett személy felállt és bement.
Nagyon sóhajtottam, mert tudtam, hogy baj van. De mikor és hol? Akárhányszor csináltuk, mindig volt gumi... Párizsban nem, és a túrné alatt sem. De akkor mikor? Talán...De nem! Az lehetetlen! Itthon? Nem tudom!
Ezek a kérdések foglalkoztattak, mikor a nővér ismét megjelent, ezúttal az én nevemet ordítva.
- Emily Lynch! - hallatszott.
Felálltam és bementem a vizsgálóba.
- Jó napot! - ültem le az orvossal szemben.
- Mi a panasz? - kérdezte diplomatikusan.
- Hányinger. - feleltem.
Az orvos elkerekedett szemekkel nézett rám.
- Sajnálom kisasszony, de ehhez a háziorvosát keresse fel! - mondta elutasítóan.
Most el akar küldeni? Minek néz engem?
- Már elnézést, de a menstruációm is kimaradt! - csattantam fel.
- Ezt kellett volna mondani! - vágta rá a bácsi.
Megint sóhajtottam, majd újra elkezdtem.
- A férjemmel akárhányszor együtt voltunk, mindig védekeztünk. A menstruáció elmaradt és ma reggel hánytam. Ebből én azt szűröm le, hogy terhes vagyok! - hadartam.
Komolyan nekem kell magyarázni egy orvosnak (!!!), hogy mik a terhesség panaszai?! Hihetetlen, nem?
- Akkor egy ultrahangot és meglátjuk, hogy mi lesz. Rendben? - ajánlotta fel az orvos.
Bólintottam, mire elvezetett egy másik helységbe, ahol a nővér már várt.
- Feküdjön fel, és húzza fel a pólóját. - kérte a férfi.
Megtettem és erre rámkent valami hideg és undorító trutyit. Bekapcsolta a gépet, ahol jól látszott a baba alakja. Istenem!
- Nos, úgy látszik, ön a második hétben van. - állapította meg az orvos. - A nemét még nem lehet tudni, csak a 6. hét után. Jöjjön akkor vissza, rendben? - nézett rám az orvos.
- Rendben. - feleltem a könnyeimmel küszködve.
Letöröltem a trutyit és leszálltam az asztalról.
- Viszlát! - köszöntem el.

~~~Otthon~~~

Hihetetlen! Én terhes vagyok! Ezentúl sokkal jobban kell vigyáznom magamra, és a babára is. Nem ehetek nasit, és nem ihatok alkoholt se. Fel kell hívnom Rikert!
A telefonomért nyúltam, és tárcsáztam.
- Vedd fel, vedd fel! - motyogtam magamban.
- Igen? - szólt bele Rik.
- Valamit el kell mondanom... - titokzatoskodtam.
- Hallgatlak. - mondta.
- Ne akadj ki, de én...terhes vagyok! - mondtam ki egy szuszra.
- Ez most komoly? - kérdezte sokkoltan.
- Igen.
- Ez...fantasztikus kicsim!  - kiáltott Riker boldogan.
Örül! Nem hargaszik!
- Megtartsuk? - kérdeztem remegő hangon.
- Persze! - vágta rá Rik. - Hazamegyek! - jelentette ki azonnal.
Nem tudtam neki mit mondani... Annyira lefagytam, hogy meg se bírtam mukkanni...

Rikér tényleg hazajön? És mi lesz a túrnéval? Kiderül a kövi részből!