•55. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
Emily élete ismét fordulóponthoz jut, hiszen megismerkedhet Lynchék unokatesóival. Beauty rögtön belopta magát főhősünk szívébe, ezért Em megígérte, hogy Beauty lehet a koszorúslány. Valaki pedig csenget...

~~~Este~~~

- Ki a f*sz zavar?! - álltam fel idegesen, és az ajtóhoz léptem.
Kinyitottam, és nagy meglepetésemre Ross állt előttem.
- Nevezetesen én vagyok az a f*sz. - mosolygott rám.
- Mit szeretnél? - kérdeztem, és beljebb löktem a házba.
- Segíts! - kérte, majd a konyhába ment.
Utána mentem, mert halványlila fogalmam se volt arról, hogy miben segíthetnék.
- Mégis miben? - kérdeztem.
- Rydelnek ide kell költöznie! Minél gyorsabban! - hadarta.
Miért? Mit tett? Csak egy terhes édesanya, aki igyekszik minél jobbá tenni a kis Mary életét! Ross ennyire nem bírja, vagy mi?
- Merthogy? - tettem csípőre a kezem.
- Elviselhetetlen! - szakadt ki belőle. - Képzelj el egy anyát, aki a gyereke folytonos sírásától egyfolytában ideges és fáradt, és beleköt az öccseibe...FOLYAMATOSAN! - csapkodott idegesen Pinkie.
Valahol mélyen megértem Ross-t, de Rydel szemszögéből viszont neki sokkal nehezebb. Kinek az oldalára álljak? Vagy maradjak pártatlan? Nem tudom!
- Figyi, Ross...- sóhajtottam. - Ebben nem tudok segíteni. Rydel nemrég lett anya, ami miatt most még ideges, de később belejön. Hidd el! - mosolyodtam el, és megsimítottam Ross karját.
- Kösz. - mondta, majd kiment a házból.
Hála istennek! Most minden tiszta káosz! Inkább alszok.

*hónapokkal később*

~~~Délelőtt~~~

Már hónapok teltek el Ross esti találkozása óta. Rydelt hazaengedték a kórházból Mary-vel, és nagyon boldogok. Ratliff minden percben nézi, hogy alszik és játszik vele. Ell szüleinek már megmutatták a pici "Ratliff utódot", akik nagyon örültek a csöpség érkezésének.
A mi dolgaink is rendben vannak. Az esküvőt a tengerpartra terveztük, hiszen az egy csodálatos hely ilyen alkalmakra, nem? Per pillanat Lilivel és Hiennel vagyunk az öltözőben, és készülünk az esküvőre. Igen, végre elérkezett a nagy nap! A ruhám csodaszép, és a lányoknak köszönhetően a hajam is.

Hogy ne legyen olyan felnőttes az esküvő, feldobtam a ruhámat egy kockás inggel. Rydel készített egy képet amin szerintem csodálatos vagyok! :)
- Kész vagytok? - lépett be anya az öltözőbe.
- Percek kérdése! - mondtam nyugodtan. - Apu?
- Duginassol az öltözőbe. - legyintett anya. - Viszont arra vár, hogy kész legyél! - mondta anyu, ezzel arra utalva, hogy haladjak.
Elhagyta a szobát, és végül felvettem a cipőmet, ami egésszé tette a ruhámat.
- Ti jöttök csajok! - fordultam feléjük, és elővettem a ruháikat. - Rydel, szólsz Beauty-nak is? - kérdeztem.

Itt a koszorúslány ruha ;)

- Persze! - bólintott Delly, és elment megkeresni az unokatesóját.
Addig a lányok kezébe nyomtam a rucijukat, és elküldtem őket öltözni.
- Itt is vagyunk! - lépett be Rydel a szobába, oldalán Beauty-val.
- Na, készen állsz? - kérdeztem mosolyogva a kislánytól.
- Aha! - bólintott.
Elővettem az ő ruháját, és megkértem Lilit, hogy segítsen Beauty-nak felvenni. Mondhatom elvoltak, de végül sikerült. Rydel is felöltözött, úgyhogy mi készen is vagyuk!
- Anyaaa! - ordítottam el magam.
- Igen? Mi baj? - kérdezte kétségbeesetten.
- Készen állok! - mondtam magabiztosan.
- Akkor gyere! - ragadott karon, és apuhoz vitt, aki a konyhában nassolt.
- Hé, apa! - ütöttem vállba, hiszen még nyakig a hűtőben matatott.
- Mi az? - kászálódott ki, majd rám nézett. - Csodaszép vagy! - jegyezte meg mosolyogva.
- Köszi, de haladjunk! - tapsoltam kettőt. - Rikerék a parton vannak már? - fordultam anyu felé.
- Reményeim szerint igen. - mondta anya.
Amíg én összeszedtem a cuccaimat, apa szólt a lányoknak, hogy mehetünk. Alig várom!

~~~A parton~~~

Már délután kettő volt, amikor odaértünk. Nem lakunk messze, de egy távolabbi partot néztünk ki Rikkel, mert az szebb, és a naplemente csodálatos ott! Meg persze a szokásos. Lilinek pisilnie kellett, Hiennek szétjött a haja...stb.
- Na végre! - másztam ki a kocsiból, ügyelve, hogy Riker ne lásson meg.
Odamentünk Ratliffhez, aki a kezében ringatta Mary-t.
- Hali! - intettem neki. - Rik?
- A srácok gondoskodtak róla, hogy amikor ideérsz ne láthasson. - mondta sejtelmesen, és elmosolyodott.
- Szia, szivem! - adott neki Rydel egy csókot. - Nem volt éhes? - kérdezte Mary-re utalva.
- Nem. Úgy alszik, mint akit fejbevágtak! - mosolygott Mary-re.
...
Amikor megszólalt a híres "esküvői belépő" dal, akkor tudtam, hogy mindenkinek el áll a szava. Nem csak a ruhámtól, hanem attól, hogy ennyire megnőttem. Pedig már 20 éves vagyok! Riker egy hét múlva lesz 21, és nem tudom, hogy mit vegyek neki.
Rengetek dolgon gondolkodtam, amíg az oltárhoz nem értem apuval, úgyhogy elvoltam magammal. Megálltam Riker mellett, és a kezem az övére kulcsoltam.
- Istenien néze ki! - suttogta.
Elnevettem magam, ezzel megzavarva a pap monológját.
...
- Riker Lynch, fogadod-e hites feleségedül az itt jelenlévő Emily Stormot? - kérdezte a pap.
- Igen, akarom. - felelt Rik.
- És te, Emily Storm, fogadod-e hites férjedül az itt jelenlévő Riker Lynch-et? - nézett rám a pap bácsi.
- Igen, akarom. - feleltem.
Intettem a fejemmel, hogy hozzák a gyűrűket.

Lili hozta is, majd Riker levette a nekem szánt darabot, és felhúzta az ujjamra. Én is így tettem az ő gyűrűjével.
- Van, aki szeretne szólni az most szóljon, vagy hallgasson örökre! - mondta a pap.
Mikor már úgy voltunk vele, hogy senki, akkor meghallottunk egy hangot...
- Én! - kiáltott egy nő...

Ki zavarja meg az esküvőt, és miért? A nép hogy reagál erre? Kiderül a következő részből!