•44. fejezet•

Az előző rész tartalmából:

Emily és Riker között rendeződni látszanak a dolgok, de ennek elég kevés az esélye. Hien közli Emmel, hogy vissza kell menniük Lovasra, ezért főhősünk egy búcsúbulit rendez nekik.

~~~A Lynch házban~~~

Már a hatodik pohár bor után elvesztettem az eszemet. Tulajdonképpen csak annyira emlékszem, hogy valamit játszottunk, aztán már semmi.

~~~Reggel~~~

Valahol mélyen reménykedtem benne, hogy amikor felkelek, otthon vagyok az ágyamban. Nos, ez nem igazán így történt... ^^
Kinyitottam a szememet, és egy számomra ismerős helyen találtam magam. Igen, igen. A Lynch ház nappalijában. Alattam Lili horkolt, Hien és Rocky egymásara borulva szuszogtak. Ross és Lili nem voltak ott, ahogy Rydelék sem. Riker pedig... sehol.
Nagy nehezen sikerült úgy kikecmeregnem, hogy egyik barátnőm se kelt fel. Pacsi!
Bementem a konyhába, és előszedtem egy bögrét. Elég otthonosan mozgok ebben a konyhában (is), mivel ugye Rikerrel elég gyakran voltunk ebben a házban... :)
Elkészítettem a kávémat, és kimentem a hátsókertbe. Én a szabad levegőn szeretek kávét inni, ez van!
Beültem az egyik székbe, és magam elé meredtem, amikor megpillantottam Riker árnyékát, ami kizökkentett a bambulásból.
- Szia! - ült le mellém.
- Miért teszel úgy, mintha minden redben lenne? - néztem rá.
- Nem teszek úgy. - mondta komolyan. - De a tegnap este után... - jelent meg egy kaján vigyor az arcán.
- Mi volt tegnap este? Mit csináltam? - kérdeztem idegbetegen.
Riker egy kicsit elgondolkozott, majd ismét felém fordult.
- Hát felelsz vagy merszeztünk. Már mindenki be volt rúgva, csak én nem. És akkor jött az, hogy neked meg kellett csókolnod. - emlékezett vissza. - Megtetted, majd folytattuk a játékot. A vége felé már én is ittam, de nem sokat, és akkor megkérdezted, hogy van-e kedvem... - mondta.
Várjunk csak! Mi az, hogy le akartam feküdni vele?! És megcsókoltam?! Én tényleg nem emlékszem ilyenekre, vagyis... Már kezd derengeni valami... Jesszusom!
- És aztán elaludtam. Gondolom, te meg kihoztál, és így kötöttem ki Rocky-ék kupacán. - fejeztem be.
Kicsit elgondolkoztam, majd hirtelen felpattantam.
- Nem lehet köztünk semmi! - ráztam a fejem.
- Miért? - kérdezte Riker.
- Hiszen megcsaltalak! - emlékeztettem.
- Ismered azt a szót, hogy megbocsátás? - nézett rám.
Nem néztem a szemébe, hanem a cipőm orrát bámultam, mintha az olyan érdekes lenne.
Kedves, meg minden, de ezt így nem lehet elintézni. Megcsókoltam Rocky-t előtte, és meg se engedte, hogy elmagyarázzam! Egy téma, amit elnémított bennem.
- Így akarsz nekem megbocsátani? - kérdeztem, és félmosolyra húztam a számat.
- Lehet ezt is mondani... - felelte és átkarolta a derekamat.
Felénéztem rá, abba a gyönyörű zöld szemeibe, és tudtam, hogy most tényleg komolyan mondja. Megöleltem, és nem elngedtem el.
- Tudod, ha elmondhattam volna... - néztem fel.
- Nem akarom tudni. - mondta. - A lényeg, hogy meg tudtam neked bocsátani, és szeretlek! - fogta meg a kezem.
- Komolyan mondod? - kérdeztem.
- Nem szoktam a levegőbe beszélni, tudod. - nevetett.
Elnevettem magamat én is, majd egymást átölelve álltunk a hátsókertben.

~~~Délelőtt~~~

Mivel kibékültünk Rikerrel, és remélhetőleg együtt maradunk, elmentünk a fagyizóba, hogy megünnepeljük az "újra együtt!" napunkat. Iagzából csak én címkézem fel a napokat, de ezt Rik nem tudja. Hihi! *.*
Egy elég messzi fagyizóba sétáltunk (kézenfogva!!! ❤), de megérte! A hely csíkos volt, és az asztalok tök cukik! Már ha szoktak ilyet mondani egy asztalra... :D
- Csókolom! - köszöntem az ott álló néninek. - Én egy epres és egy csokis fagyit kérek! - soroltam.
- Én pedig egy mentásat és egy málnásat! - szólt Riker.
A néni kiszedte a fagyikat, és kerestünk egy üres asztalt. Leültünk, egymással szembe, és elkezdtük enni a fagyit.
- Miért nézel? - kérdezte egy kis idő után.
- Olyan szép zöld a szemed! - feleltem egyszerűen.
- Ezt a szempárt mostantól mindig láthatod! - nevetett.
Gyorsan megettük a fagyit, és már mentünk is tovább. Bejártuk a város összes klassz helyét, és végre bowlingozhattam Rikkel. Már majdnem nyertem, de sajnos az utolsó körben Riker tarolt, ezzel megnyerve a meccset.
- Jól játszottál! - dícsértem meg.
- Te se voltál rossz! - ölelt meg.

~~~Délután~~~

 Elérkezett az idő, hogy végleg elbúcsúzzak a csajoktól. Igaz, csak fél óra múlva indul a gépük, de azt a fél órát is pakolással töltik.
- Lili, hová tetted a medálomat? - kérdezte idegesen Hien.
- Valahol ott kell lennie! - kiáltott Lil.
Hien hangosan szitkozódott egy sort, de végül meglett az említett ékszer. Én a kanapén ültem, és szomorúan néztem a barátnőimet, akik nemsokára itthagynak. Hogy ne tétlenkedjek, átugrottam a szomszédba, hogy előkészítsem a társaságot a búcsúra.
- Halihóóó! - léptem be egy hangos üvöltéssel a Lynch házba.
- Szijjja! - ugrott Rydel a nyakamba.
- Miért örülsz ennyire? - kérdeztem furcsán.
- Jaj, ne játszd a butust! - ugrált. - Nem is mondtad, hogy kibékültetek Rikerrel ennyi idő után! - tettetett sértődést.
- Juj, tényleg! - csaptam meg a homlokom. - De olyan boldog vagyok! - ugráltam boldogan.
- El is hiszem! - bólintott Delly.
Még kiörömködtük magunkat, aztán összeszedtük a srácokat.

Azoknak, akik még nem ismerik Pixie-t...:3 ❤

~~~A reptéren~~~

Mindenki eljött, még Pixie is! Imádnivaló az a kutyus! ❤ Futkos össze-vissza, és csodálkozom, hogy Rydel be tudta csempészni abban a bazi nagy táskájában!
Segítettünk Liliéknek elvinni a bőröndöket, de elmenni még nem fogunk.
...
Az időt, mintha megállították volna, olyan lassan telt. Nem mintha várnám, hogy Hienék elmenjenek, de ez a lassú idő iszonyat!
- A második portánál indul 10 perc múlva a lovasi járat! - hallottuk meg a hangosbemondót.
Elkecmeregtünk a portára, és ott eljött a búcsú perce.
- Hiányozni fogtok lányok! - öleltem meg őket szorosan.
- Te is nekünk! - mondták kórusban.
- És ne légy szomorú! - nézett rám Lili.
- Nem fogok! - mondtam nevetve. Éreztem, hogy legördül egy könycsepp az arcomon, mert azokat vesztem el, akik fontosak nekem.
Rydel és Ratliff is elbúcsúztak, majd Riker. Ross és Rocky a végre maradtak. Mi addig kimentünk, hogy szépen elbúcsúzzanak.
- Szeretlek! - hallottam Lili hangját, aki megölelte Rosst.
- Soha nem felejtelek el! - nézett a szemébe Pinkie.
Rocky és Hien sokkal hosszabb ideig búcsúzkodtak. Átölelték egymást többször, és hosszú ideig suttogtak egymásnak.
- A lovasi járat 1 perc múlva indul! - szólt újra  a hangosbemondó.
Hien és Lili összeszedték a cuccaikat, és elmentek a gép irányába. Beszálltak, és végleg elhagyták Los Angelest...

A következő részben egy döntő pont érkezik el Emily életében, és kiderül, hogy erre mit reagál a Lynch család...