•42. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
Emily mit sem törődve érzéseivel, elmegy Rydelékkel este egy buliba. Összetalálkozik Colinnal, akivel később az utcán találkoznak. A fiú felhívja magához a lányt...

~~~Colinnál~~~

- Ne haragudj! - húzódtam el tőle.
- Miért kellene rád haragudnom? - kérdezte édes mosollyal.
- Mert megcsókoltalak. - mondtam halkan.
Colin elmosolyodott, majd ő is megcsókolt. Heves csókcsatába kezdtünk, aztán a kezei új útra vándoroltak a testemen.
- Colin! - állítottam meg.
- Korai? - nézett rám kérdőn.
- Nem. - ráztam a fejem. - Csak...
- Ssh! Túl sokat beszélsz! - mondta perverz mosollyal, azzal újra az ajkaimra tapadt.
Nem mondom, hogy nem volt jó érzés, mivel már hiányzott ez a helyzet. És ne kérdezd, hogy "miért nem békültél ki Rikerrel?", mert megpróbáltam.
- Colin! - nyögdécseltem.

~~~Reggel~~~

Reggel a madarak csiripelésére ébredtem. A szememet kinyitottam, és értetlenül néztem körbe. Nem a saját ágyamon feküdtem, ráadásul a ruháim se voltak meg. Kimásztam az ágyból, és kerestem valami inget, amit magamra kaphatok.
Kimentem a szobából, és a nappaliba mentem. Colin a kanapén ült, és netezett.
- Jó reggelt! - köszöntem.
Colin egy oltári cuki mosollyal üdvözölt, majd felállt és felém jött.
- Remélem, jól aludtál! - fonta a kezét a derekam köré.
- Soha jobban! - nevettem. - Hol vannak a ruháim? - kérdeztem.
- Fürdőszoba, jobbra legalul egy kis szekrényben. - mondta.
Elmentem megkeresni a ruhát, és ott fel is öltöztem. Amikor kijöttem, ő már az ajtóban állt.
- Khm. Nekem mennem kell! - mondtam, azzal elindultam a kijárat felé.
- Tudod merre kell menni? - kiabált utánam.
- Igen. - mondtam, azzal elhagytam a lakást.
A lépcsőn lemenve hallottam a cipőm sarkának minden egyes koppanását. Roppantul idegesített, de csak nem mehetek haza mezítláb?

~~~Otthon~~~

A ház előtt megálltam, és mély lélegzetet vettem. Mit mondjak a lányoknak? Még ki se találtam. Ha megmondom az igazat, akkor egy romlott nőnek fognak tartani, és azt nagyon nem akarom!
Kissé remegő térdekkel, de bementem a házba.
- Sziasztoook! - léptem be a bejárati ajtón.
Senki sehol. Bementem, hátha a nappaliban vannak, de ott se. Letettem a táskámat, és a konyhába mentem, ugyanis még nem reggeliztem. Kinyitottam a hűtőt, és kiszedtem a dolgokat.
- Hol voltál? - hallottam meg Lili hangját.
Annyira megijedtem, hogy bevertem a fejem a hűtő tetejébe!
- Sehol. - füllentettem.
- Na, ezt ne mond! - csattant fel.
- Oké, oké! - sóhajtottam. - Egy srácnál aludtam. Most boldog vagy? - kérdeztem.
- És akkor miért hazudtál tegnap? - tette csípőre a kezét.
- Nem hazudtam, de azt hittem ha elmondom, hogy merre megyek, akkor mindent elmeséltek a srácnak, és vannak olyan dolgok, amiket jobb, ha nem tud! - hadartam.
- És hogy kerültél oda? - faggatott tovább.
- Ez egy vicces sztori! - nevettem. - Tudod, kicsit be voltam csiccsenve tegnap, és nem emlékszem, hogy hogyan jutottam oda. - mondtam.
Lili sóhajtott egyet, majd sarkon fordult és elment. Reggelizni se volt kedvem.
Felmentem a szobámba, és átöltöztem. Mikor kijöttem a szobából, Hienbe ütköztem.
- Emily, beszélhetnénk? - nézett rám komolyan.
Bólintottam, de nem tudtam, hogy mi a baj. Bementünk (ismét) a szobámba, és leültünk az ágyra.
- Figyelj! - sóhajtott. - Az a helyzet, hogy nekünk jövő héten vissza kell mennünk... - mondta elcsukló hangon.
- Mármint hová? - kérdeztem, félve a választól.
- Lovasra. Tudod, ahol mindig hülyültünk, és ott, ahol felnőttél! - emlékeztetett vissza.
Hogy micsoda???? Vissza akarnak menni????? És Rossék tudnak róla?????
- Rossék már tudják? - kérdeztem.
- Nem. - rázta a fejét. - Majd pénteken elbúcsúzunk tőlük. - mondta szomorúan Hien.
- De, nem mehettek el! Itt kell maradnotok! Akkor Rocky-ék megcsalhatnak! - pánikoltam.
- Tudom. Ezért fogok vele szakítani. - mondta ki Hien szomorúan.
- Fogunk találkozni? - néztem rá reménykedve.
- Tuti biztos! - bólintott mosolyogva, azzal magához ölelt.
Nem lehet, hogy elmennek! A két őrült, akikkel bármilyen hülyeségbe belementem! Nem mellesleg (szerintem) nem így kéne véget érnie a kapcsolatuknak!
Elmosolyodtam, azzal felálltam és kimentem. Ma csütötök van, ami azt jelenti, hogy már csak 2 nap, és itthagynak! Valamit ki kell találnom!

~~~A Lynch - házban~~~

Igen, sejthetted volna, hogy idejövök. Pár percig nyomogattam a csengőt, majd végre Ellington kinyitotta az ajtót.
- Na, végre! - törtem utat magamnak, ezzel fellökve szegény Ellt.
Mindannyian katonás rendben ültek a kanapén, és játszottak.
- Srácok, itt van Emily! - ordította.
Hirtelen rámnézett az összes Lynch és bociszemekkel meredtek rám.
- Ross, Rocky! Gyertek velem! - kértem őket.
- Szóval már hármasban nyomjátok, gratula! - mondta gúnyosan Riker.
- Maradj már! - bökte oldalba Delly.
Nem foglalkoztam Riker megjegyzésével, inkább a konyhába mentem.
- Szóval. - sóhajtottam. - Az a helyzet, hogy szombaton a lányoknak vissza kell menniük Lovasra. - mondtam halkan.
- Hogy micsoda? Nem mehetnek el! - ordított Ross.
- Én se akarom, és éppen ezért holnap rendezhetnénk nekik egy búcsúbulit. Jó? - néztem rájuk.
Rocky bólintott mindkettőjük helyett, ugyanis Ross nem volt abban az állapotban, hogy normális választ ki tudjon nyögni magából.
...
Megbeszéltünk minden fontos dolgot, és annyira elhúzott a dolog, hogy ott vacsiztam. Stormie-ék valami konferencián voltak, így Rocky főzött. Összeütötte a kedvenc kajáját, a mákos-palacsintás halrudakat majonézes mézzel XD Tudom, gusztustalan ember vagyok a kaják terén! :D Jó, amúgy csirkemellet csinált :D.
- Jó lett! - kóstolt bele Rydel.
- Aha. - értettem egyet.
Gyorsan megettük a vacsit, és indultam ki a konyhából, amikor belebotlottam Rikerbe.
- Bocs. - morogtam.
Nem akartam elveszni a szép zöld szemeibe, nehogy félreértse a dolgot. Mármint azt, hogy esedezve könyörgök a szerelméért. Az önbecsülésem még megmaradt!
- Sziasztok! - mentem ki az ajtón.
Már a kertben jártam, amikor valaki megragadta a karom. Hátranéztem, és...

A következő részben Emily meglátja, hogy a ki az az illető, hogy miként sül el a búcsúbuli és, hogy milyen kalandok lesznek még!