•39. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
Emily és Rocky között kezd forrni a levegő, de a lány nem akar botrányt. Rocky mindent megtesz azért, hogy Emily az övé legyen. Este csókcsatába kezdenek, de valaki rájuk nyit...

~~~A szobánkban~~~

"Rocky-val heves csókcsatába kezdtünk, de ekkor..."
Valaki ránk nyitott. Sötét volt, és nem láttam tisztán az arcát.
- Mi a...? - hökkent meg az illető.
Felkapcsolta a villanyt, és Riker állt előttünk.
- Riker, én... - fordultam felé, de leintett.
- Hogy voltál képes erre?! - kérdezte csalódottan Rocky-tól. - Van barátnőd, és mégis az ÉN csajommal kezdesz ki?! - üvöltött Riker, azzal megindult a testvére felé.
Már majdnem behúzott egyet Rocky-nak, de én megragadtam a karját.
- Állj! - kiáltottam. - Ne tedd ezt! - néztem Rikerre.
- Csak egy okot mondj, hogy miért ne! - tette csípőre a kezét.
- Mert szeretlek! - mondtam őszintén.
- Ne gyere ezzel! Ha tényleg szeretnél, akkor nem csaltál volna meg ezzel! - utalt Rocky-ra.
- Hogy beszélhetsz így a testvéredről? - emeltem fel a hangomat.
- Már nem az! - közölte. - SOHA nem leszel a testvérem! - ordított Rocky-ra, azzal kiviharzott a szobából.
Lerogytam a kanapéra, és a kezemet az arcomba temettem. Éreztem, ahogy elönt a szomorúság és a bűntudat. Nem lett volna szabad Rocky-val maradnom! Tudtam, hogy ez lesz, de nem tettem semmit! Ráadásul, ha Hien megtudja, akkor lőttek a barátságunknak! Mit tehetnék? Riker kárt fog tenni magában, abban biztos vagyok!
- Nekem most...most el kell mennem! - álltam fel, majd kisétáltam a szobából.
Elmentem Liliék szobájába, és benyitottam. Lili a kanapén ült és telefonozott, Riker pedig...sehol.
- Lili! - rohantam oda.
- Mi történt? - emelte fel a fejét.
- Nagyon nagy ostobaságot követtem el! - kezdtem.
2-3 perccel később halál nyugodtan ültem a kanapén, kezemben egy bögre teával. Lili karba tett kézzel ült velem szemben, és várta, hogy meséljek.
- Emlékszel, amikor még Rocky-ba voltam szerelmes? - néztem Lilire.
- Persze. - bólintott.
- Reméltem, hogy pár hónappal később el tudom őt felejteni. Tévedtem. - sóhajtottam.
- Emily, mondjad már! Tűkön ülök! - sürgetett a barátnőm.
- Tegnap este átkarolt, ma este pedig... - itt megakadtam. - Megcsókolt. - mondtam alig hallhatóan.
- MI VAN??? - kerekedett el Lili szeme.
- Igen, megcsókolt. - ismételtem. - Viszont annyira vágytam arra  a percre, hogy visszacsókoltam... - motyogtam az orrom alatt.
- Tessék?! Te bolond vagy?! Ha Riker megtudja! - pánikolt.
- Sajnos, már tudja... - mondtam, és éreztem egy könnycseppet legördülni az arcomon. - Látta, és hallotta.
- Atyám! - csúszott ki Lili száján.
- És nem tudom, hogy merre van! Mit csinál és kivel! - mondtam enyhén hisztérikus állapotban.
- Ezzel nem tudunk mit kezdeni. - rántotta meg a vállát.
Mint mindig, most is igaza volt Lilinek. Ha Rik nem kíváncsi rám, akkor nem fogom magam ráerőszakolni.
- Lili, én szeretnék helyet cserélni Hiennel. Akkor legalább együtt lesznek, és én is normálisan fogok tudni pihenni. - pattant ki a fejemből a zseniális ötlet.

~~~Hienék szobájában~~~

Ellington és Hien elég jól el voltak, azt hiszem színeztek (?). Tök happy volt mind a kettő, de nem akarom, hogy bármit is megsejtsenek, szóval "legyünk happy-k!".
- Hieeen! - ültem le mellé. - Kérdezni akarok valamit.
- Mondd csak.
- Nem akarsz velem helyet cserélni? Lehetsz Rocky-val! - tettem szét a kezem, amolyan "yay!" mozdulattal.
- Oké. De miért? - nézett rám.
- Mert... - basszus, megint elakadtam! - Mert álmában sokat beszél, és nem tudok pihenni. - hazudtam.

Mai szettem

Szerencsére Hiennek ennyi elég volt, így összepakolt és átköltözött Rocky-hoz. Én pedig áthoztam a ruháimat, és boldogan tapasztaltam, hogy itt az ágyak külön vannak! Hurrá! :) Kipakoltam, és az ágyamba bezuhanva nézegettem a Twittert.
" Összetörte a szívem...És ez fáj! :'(" - pillantottam meg Riker tweetjét. Megkerestem, hogy honnan küldte, és gyorsan felöltöztem.

~~Az utcán~~~

Az idő egész kellemes volt, de azért kellett egy kisebb dzseki is. Újra rápillantottam a telefonomra, és a 10 perc kóválygás után megpillantottam Rikert az egyik sarkon. A járdán ült, kezében egy üveg votkával. Lassan sétáltam oda, nehogy ideges legyen a jelenlétemtől.
- Riker! - kocogtattam meg a vállát.
Kómás fejjel felém fordult, majd szó nélkül felállt.
- Mit akarsz? - kérdezte.
- Nem az aminek látszik! - mondtam őszintén.
- Figyelj! - vakargatta a tarkóját. - Követtem el hibákat, ahogy te is. Viszont pont az öcsémmel? - nézett rám csalódottan.
Elindult, és én utána kiabáltam.
- Én mindent meg tudtam bocsátani neked! - kiabáltam.
Erre megállt, és visszafordult. Lassan elindult felém, és megállt előttem. Centik választottak el egymástól, de tudtam, hogy nem fog megcsókolni.
- Emily. Te félreértetted a helyzetet, és ezért haragudtál meg. De ezt nem lehet félreérteni! - rázta a fejét.
El akartam neki mondani, de nem hagyta.
- Akkor szakítsunk! - csattantam fel.
- Jó! Azt hiszem ez lesz a legjobb! - egyezett bele Riker, azzal otthagyott.
Könnyek gördültek le az arcomon, és éreztem, hogy egyre több folyik le. Nem akartam őket letörölni, így futottam a szállodáig.

~~~A szállodában~~~

A portán belépve Ellington szobájába vezetett az utam, és amikor kinyitottam az ajtót egyenest az ágyamba zuhantam.
- Emily! Mi történt? - gugolt le hozzám Ell.
Nem válaszoltam, a fejemet pedig a párnámba temettem. Tovább zokogtam, és hallottam, hogy Ratliff kimegy a szobából. Megfordultam a hátamra, és a párnát a falnak dobtam. Csalódottan és szomorúan bámultam magam elé, és semmi kedvem sem volt este elmenni a városba. Így már nem. Eddig minden városnézéskor ott volt Riker, aki a kezemet fogta, vezetett, vigyázott rám. Most meg egy senki vagyok, és semmilyen kapcsolat nem köt össze Lynch-ékkel...
Nem akarok Ell terhére lenni a nyavalygásommal, így inkább átmentem Rydel szobájába. Hajam kócos volt, és a macis mamuszomban álldogáltam az ajtóban.
- Bejöhetek? - kérdeztem bánatosan.
- Persze, gyere csak! - hívott be Delly.
Lassan elvánszorogtam a kanapéig, majd leültem.
- Mi a baj? Te jó ég! Sírtál? - vizsgált meg Rydel.
Aggódott, de ez érthető.
- Csak... - sóhajtottam. - Egy óriási hibát követtem el.
- Mesélj! - kérte.
- Tegnap előtt este Rocky átölelt, és ez nem igazán zavarta. Tegnap este pedig...megcsókolt... - dadogtam.
- Jaj, nee! - csapott a homlokára. - És?
- Riker ránk nyitott..... - mondtam sírva.
Rydel megsajnált, és elkezdte simogatni a karomat.
- Ma délután pedig....sza..kí...tottunk...! - zokogtam.
- Na, ne! - döbbent le teljesen Rydel. - És nem mondtad el Rikernek, hogy Rocky kezdeményezett? - nézett rám.
- Próbáltam! De nem hagyta! - temettem a kezemet az arcomba.
Rydel megölelt, és azt mondta, hogy beszél az említettek fejével. Nagyon örült, amikor Riker és én összejöttünk, és tudom, hogy szeretné, ha a család tagja lennék. De ez már nem aktuális...
...
Az egész estét Rydellel töltöttem, és felajánlotta, hogy aludjak vele, majd Ross átmegy. Megráztam a fejem, mert eleget variáltam mér, és nem kell több. Pizsamámban visszacsoszogtam a szobánkba, és éppen akkor jött fel Riker a lépcsőn. A tekintetem találkozott az övével, de gyorsan elkaptam a fejem. Elég fájdalmat okoztam neki, nem kell, hogy róla eszembe jussanak.
Benyitottam a hálószobába, és az ágyamba zuhanva sírtam álomba magam.

A következő részben kiderül, hogy Rydel mit tesz a dolgok ügyében és, hogy ez a kis titok örökre titok marad?