•40. fejezet•

Az előző részek tartalmából:
Emily és Rocky vad csókolózását Riker szakítja félbe, aki természetesen totál kiakad. Főhősünk próbál neki magyarázkodni - sikertelenül. Délután felkeresi Rikert, akivel később szakít. Álomba sírja magát a lány...

~~~Reggel~~~

A mai reggelt szomorúan kezdtem. Nem volt mellettem senki. Az ágyat tartó keret nyomta az oldalamat, és a párnám is leesett. Korábban Riker forró csókokkal és lágy puszikkal keltett. Sokkal boldogabb voltam, amikor még Ő keltett. Most viszont Ellington monoton horkolására keltem. Halkan kimásztam az ágyból és kimentem a konyhába. Elkészítettem a kávémat, és a bögrét szorongatva kiültem az erkélyre.
Az idő hideg volt, de mégis nyárnak megfelelő volt. A lábamat feltettem az asztalra, és úgy iszogattam a kávét. Természetesen eme kilátás előtt is elelmélkedtem. Végig gondoltam, hogy jól tettem-e, hogy szakítottam Rikerrel.
Mi van bennem, amit csípnek a Lynch srácok? Na, jó Ellingtont kivéve. A nagy szívem lehet az oka? Vagy a titokzatosságom? Nem nyílok meg minden jött - mentnek, de Riker és a többiek ezt el tudták érni. Az öltözködési stílusom borzalmas, úgyhogy arra nem hivatkozhatok. Akkor mégis miért? Miért kellett beleszeretnem Rocky-ba? Miért csókolt meg Ross? Ezekre a kérdéssekre soha nem fogok választ kapni.
Annyi mindent küzdöttünk le Rikerrel, hogy egy vízilabda csapatot is lenyomtunk volna! Kezdődött a filmforgatással, ahová nem vitt el, de kiengesztelt. A szerenád az erkélyem alatt. Igen, ezzel megkoronázta azt a napot. A közös vacsora, ami miatt kórházba került, de végig ott voltam mellette! És amikor kijött, elhalmozott a szeretetével és gyengédségével. Amikor behúzott egyet Rossnak egy buta játék miatt. Emlékszem, akkor nagyon haragudtam rá, ahogy Rydel is. Amikor elvittek minket a "Pass me by" forgatására, és én behúztam annak a modellnek, aki csókolózott Rikkel. Tudom, hogy akkor nagyon szégyellt engem, és megértem. Majd amikor megkért, hogy jöjjek vele a turnéra. Amikor tök parák voltunk abban a kis üzletben, és ahol a pénztáross kattos volt. Utána jött a képbe Selly, akit alig lehetett levakarni Rikerről. A születésnapom, ami csodálatos volt! Mikor Lili megőrült, és mi támogattuk Rosst. Együtt! És nem úgy, mint két külön ember, akik egy párt alkotnak! Még mindig a kezemen van a karkötő, amit akkor adott. Párizs, ahol varázslatosan telt minden éjszakánk. És a végzetes hibám, amit elkövettem ellene. Hogy lehettem ekkora idióta?! Ő a legédesebb és legaranyosabb srác, akit ismerek, és én is olyan lettem, mint Lauren! Nem akarok olyan lenni!
Nélküle olyan szürke és sötét minden! Egyedül érzem magam, és nem is tudom, hogy ezek után érdemes-e folytatnom az utazást. Nem akarok mással lenni, csak vele! Vele, mert ő nekem az életem és soha nem tudnék mással lenni, amíg tudom, hogy ő él!
Ahogy így elmélkettem, észrevettem Ellingtont, aki leült a mellettem lévő székre.
- Jó reggelt! - köszönt álmosan.
- Szia! - intettem neki szomorúan.
- Még mindig kivagy? - fordult felém.
- Hát még nem fogtam fel pontosan, de kezdek visszatérni. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Remélem is! - mosolygott. - Életvidám csaj vagy, és nem jó, ha szomorú vagy. - rázta Ell a fejét.
- De Riker nélkül üres vagyok! - kiáltottam.
- Majd rájön, hogy kár volt téged elengedni! - nyugtatott.
- Jó barát vagy! - mondtam neki kedvesen.
- Tudom. - bólintott.
Felálltam, és megöleltem. Ez jól esett, majd bementem a konyhába, hogy letegyem a bögrém. Nem volt már hideg, ezért felvettem egy ruhát, és átmentem Rydelék szobájába. Delly ébren volt, Ross pedig még aludt.
- Szia! - léptem be halkan.

Kis Csipkerózsikánk... :D ❤

- Szia! - suttogott Rydel.
Bementem a hálószobába, ahol Ross édesen szunyókált. Elővettem a telefonom, hogy lefényképezzem ezt a tüneményes alvót.
Gyorsan kislisszoltam Delly-hez, aki a kanapén ült.
- Itt is vagyok! - huppantam le szöszi barátnőm mellé.
- Hogy érzed magad? - kérdezte Delly.
- Kicsit jobban. - vontam vállat. - Nem akarok nélküle élni! - mondtam szomorúan.
- Jut eszembe! - kapott a homlokához. - Beszéltem a fiúkkal...
- És? Mit mondtak? - hajoltam Delly arcába.
- Riker nem akar erről beszélni, de Rocky elmondása szerint ő tehet erről. - mesélte Rydel.
Nahát, és most hálásan boruljak Rocky karjaiba?! Jó, hogy magára vállalta a felelősséget, de már úgysem segíthet. Rikerrel szét váltak útjaink, és nem úgy, mint a jó barátok. Pedig ennél még az is jobb lett volna!
- Nem mondok semmit. - mondtam ki végül.
Éppen belekezdtem volna egy új témába, amikor a mi szeretett Pinkie-nk kifáradt a nappaliba.
- Jó reggelt! - ásított.
- Már a pocidra sütött a nap! - üdvözölte mosolyogva Rydel.
- Az nem poci, hanem jól kidolgozott has! - javította ki Ross.
- Kérsz reggelit? - állt fel Rydel.
- Hagyd csak! Majd én megcsinálom! - ültette vissza Delly-t, és eltotyogott a konyháig.
Néztem a szöszit egy ideig, majd visszafordultam Rydelhez.
- Na, én most megyek, mert Lili már gondolom a reggeli tornát gyakorolja. - álltam fel, és kimentem a szobából.
A hosszú folyosón baktatva elérkeztem az említett személy szobájáig. Kicsit vaciláltam, hogy bemenjek-e vagy sem, de végül egy mély lélegzetet vettem, és megragadtam a kilincset. Éppen Riker zöld szemeibe akadtam, mivel ő is nyitotta az ajtót.
- Bocs. - kaptam el a tekintetemet, és bementem a szobába.
Lili most kihagyta a tornázást, helyette TV-t nézett.
- Itt nincs is angol csatorna! - mondta felháborodottan a barátnőm.
- Mivel Argentínában vagyunk, ez nem is lehet másképp! - jegyeztem meg.
- Hogy aludtál? - nyomta ki Lili a TV-t.
- Hát elég sza*ul... - feleltem.
Lili elmesélte, hogy Riker egész este az én nevemet motyogta álmában, és reggel pedig a fényképemet nézegetve mondogatta: "Hol rontottam el?". Ő sehol.
- Köszi! - álltam fel, majd elhagytam a szobát.
Rocky-ékhoz egyáltalán nem volt kedvem bemenni, ezért inkább elmentem egy masszázsra.

~~~Délelőtt~~~

Stormie kitalálta, hogy menjünk el a moziba, mivel lógott az eső lába. Kiválasztottunk egy filmet, és vettünk kukoricát meg kólát. Beültünk, és már el is kezdődött a film. Azt hiszem egy horrorfilmről lehet szó, és köztudott, hogy Én rettegek az ilyen filmektől.

Ross még akrobatizált is! ;)

Amikor már hatodjára ugrott elő egy óriáspók, akkor megragadtam a mellettem ülő - Riker - kezét.
- Jaj, ne haragudj! Csak eléggé félek. - mentegetőztem.
Nem reagált semmit, csak fapofával meredt az óris kivetítőre.
...
Mikor a filmnek vége lett, elmentünk, hogy béreljünk bicikliket. Jó kis móka volt, de Rydel miatt sűrűn kellett megállni. Egyik utcából a másikba tekertünk, és fantasztikus érzés volt! Nem voltam senkihez és semmihez láncolva.
Remek érzés volt száguldani a semmibe, és ahogy a lágy szél lobogtatta a hajamat! Egyszerűen leírhatatlan érzés!

Végre egy jó kép rólam!

Ellington kérésére elbicajoztunk a partig, ahol készítettem egy képet a #Rydellington párosról, és jól sikerült! Vissza kellett tekerni a bérlőhelyig, és visszaadni a bickiliket.
- Köszönjük! - mondtam az ott lévő nőnek.
Itt volt az ideje valami ebéd lelőhelyet keresni, mert Hien már nyafogott. Szerencsére volt a közelben egy jó kis kajálda, és oda beültünk.
- Hamburger jó lesz? - nézett körbe Ross.
Mindenki bólintott, habár némelyikünknek mindegy volt, hogy mit eszik csak kaja legyen. Gyorsan megrendeltünk, és addig valamiféle beszélgetéssel töltöttük az időt. A pincérre 20 percet kellett csak várni, majd nekiláttunk. Hien a hambijának úgy nekirontott, mint Floki a lábtörlőnek! Az arca csupa ketchup volt, de nem nagyon izgatta. Bekaptuk a falatokat, majd angolosan távoztunk a helyről.
- És most merre? - torpant meg Rydel.
- Szerintem el kellene mennünk egy játszótérre. - javasolta Rocky.
- Játszótér, játszótér! - kiáltotta Lili boldogan.
Senki sem akarta letörni Lilit, ígyhát elindultunk a közeli játszótér felé. Nem volt egy gyerek se, ezért nyugodtan tombolhattunk, mint az 5 évesek. :)

~~~Délután~~~

Egész nap eszembe se jutott Riker, pedig mindenhol jelen volt. Boldog voltam, mert a barátaimmal lehettem és azokkal, akiket szeretek. Rydel és Ellington kipróbálták a játszón a libikókát (vagy ahogy én hívom, palincsot). Jól elvoltunk, majd délután visszamentünk a szállodába, és mindenki a saját szobájába. Ellington és én relaxáltunk, míg a többiek valahol elkóboroltak.
- Szereted Rikert? - kérdezte Ratliff némi csend után.
- Mindennél jobban! - vágtam rá.
Ratliff elmosolyodott, majd bedugta a fülhallgatóját, és teljesen kizárta a külvilágot. Én is bedugtam a zenelejátszómat, és meghallgattam az R5-tól a kedvenc dalomat.

Miután végighallgattam a dalt, elmentem és lezuhanyoztam. Már 17:00 van, és igazából kaptam Ross-tól egy SMS-t, hogy csípjem ki magam és menjek ki a szálloda elé. Úgy is tettem, és már a sminkelésnél tartottam, amikor valaki rámnyitott.
- Aú! - kiáltottam.
Reméltem, hogy Ratliff lesz ott, de tévedtem.
- Emily, jól vagy? - állt meg előttem Hien.
- Hát persze. - motyogtam.

~~~A szálloda előtt~~~

- Miért kellett idejönnöm? - tettem csípőre a kezem.
- Nyugi! Csak gyere utánam! - ragadta meg Ross a karom.
- A Lynch-ek sok meglepetést okoznak nekem! - motyogtam, de Pinkie meghallotta.
Elvezetett egy épületbe, ahol minden fekete volt. Leültem az egyik székre, és ekkor felvillantak a fények. Ross betett egy kellemes zenét, és felém nyújtotta a kezét.
- Tudom, hogy nem tudsz táncolni, de teszek egy próbát. - mondta mosolyogva. - Szabad egy táncra? - kérdezte lovagias hangsúllyal.
Mosolyogva felálltam, és megfogtam Ross kezét. Elkezdtünk táncolni, és meg kell, hogy hagyjam, elég ügyesen mozog! Táncunkat ringatózással zártuk.
- Köszi! - mondtam mosolyogva.
- Igazán nincs mit! - legyintett, azzal visszamentünk a szállodába.

~~~Este~~~

Nevetve rontottam be a szobába, de szomorúan tapasztaltam, hogy Ratliff már rég az igazak álmát alussza. Átöltöztem pizsamába, és befeküdtem a saját ágyamba.

A következő részben kicsit előrébb ugrunk az időben, és lassan itt a nyár vége is...