Emily egy remek napot töltött Dellyvel, de otthon 2 hét szobafogságra ítélték a szülei. A lány egész nap nem látta a Lynch-srácokat, és ez legbelül bántotta is egy kicsit. Este zajt hallott az erkélye felől. Megnézte, hogy ki az, és nagyon meglepődött...
- Nyugi, csak én vagyok az!- hallottam meg Ross hangját. Ó, az Istenért! Volt egy király napom, és mégis itt van az egyik szöszi! Nem igaz!
- Ross! Miért kell felmásznod hozzám?- kérdeztem az erkélyemen állva.
- Gondoltam rád fér egy beszélgetés.- állt meg előttem pár centire.
- Hát- léptem hátrébb egy lépést.- igazd van.- bólintottam, és betereltem a szobámba.
- Akkor vágj bele.- dobta le magát Ross a babzsákfotelembe.
- Nem szabadna itt lenned!- tereltem el a témát.
- Miért?- kérdezte édes mosollyal a fején.
- Két oka is van.- zártam be a szobám ajtaját.- Az első, hogy én Riker barátnője vagyok. Vagyis remélem.- tettem hozzá gyorsan.- A másik oka pedig, hogy sulin kívűl nem találkozhatok senkivel.- hangsúlyoztam. Ross nem nagyon figyelt, mert folyamatosan a plüssmackómat pesztrálta.
- Akkor most mondok valamit.- mondta komolyan Rossy. Kíváncsian várom!- Úgy vagyok itt, mint legjobb barátod. És ha te csak a barátodnak gondolsz, akkor ez nem is lesz másképp.- fogta meg a kezem.
- Ez kedves tőled!- mondtam halvány mosollyal. Egymással szemben ültünk egy ideig, majd Ross törte meg a csendet.
- Jaj!- csapott a homlokára.- Eszembejutott, hogy miért is jöttem! Rikerről van szó...- mondta. Erre azonnal odakaptam a fejem.
- Mi történt vele? Jól van? Ross!- rángattam a pólóját.
- Kórházban van.- mondta.
- Miért? Hogy került oda?- kérdeztem idegesen.
- Tegnap este, miután elmentünk tőletek, ő levált. Elment valami kocsmába, és fullra bepiált. Utána az utcán elesett és betörte a fejét. Egy utcán sétáló vette észre, aki hívta a mentőket. Mi is csak ma tudtuk meg.- mesélt Ross.
- Úristen!- kaptam a szám elé. A sírás kerülgetett. Aztán beugrott!- Be kell mennünk hozzá!- álltam fel az ágyról, és pakolni kezdtem.
- Nem mehetsz el. Tudod, szobafogságban vagy!- emlékeztetett Ross a valóságra.
- Egy próbát megér.- mondtam, majd kimentem a szobából, és visszaszóltam.- Te az erkélyen mássz le!- szóltam halkan Rossynak.
Lerohantam a lépcsőn, de apa elállta az utamat.
- Hová, hová, édes lányom?- kérdezte apa a büntetésemre utalva.
- El kell mennem.- mondtam, de apa még mindig nem engedett.
- Hová?- kérdezte.
- Riker kórházban van.- mondtam. Apa meglepődött, és amíg a gondolataiban merengett, én leléptem.
- E...- hallottam apa hangját.
~~~A kórházban~~~
Villámsebességben rohantunk Rossal a portára.
- Tessék mondani!- álltam meg.- Egy bizonyos Riker Lynch-et keresünk. Tegnap hozták be.- soroltam a néninek.
- Második emelet, jobbra a harmadik.- mutatott a lift irányába.
- Köszönjük!- indult meg Ross.
Vissza se néztem, csak rohantam. A lift hamar megérkezett, és gyorsan felvitt a másodikra. Megtaláltuk a szobát, és a kinti ablakból néztem Rikert. Hullafehéren feküdt, és alig bírt megmoccanni.
- Be kell mennem!- mondtam rekedtes hangon.
- Gyere!- mondta Ross, és előreengedett.
Riker magatehetetlenül feküdt a kórházi ágyban, és alig tudta a szemeit nyitvatartani. Borzalmas látvány volt.
- Riker. Hallasz?- kérdeztem.
- Igen.- mondta alig hallhatóan.
- Mit tettél magaddal?- tettem le a táskám.
- Én csak...- kezdte, de elcsitítottam. Elegem van a folyotnos magyarázkodásból! És ebben az állapotban nincs is szükségem rá.
- Semmi gond. Majd megbeszéljük.- mondtam, és ekkor Riker rákulcsolta a kezét, az enyémre.
Rossra pillantottam. Beletúrt a hajába, és jelezte, hogy mennünk kell.
.gif) |
| Ilyesfajta módon |
- Szia, tesó! Majd még látjuk egymást!- mondta Ross, és átölelte a testvérét.
Elhagytuk a kórtermet, és hazamentünk.
~~~Út közben~~~
Elfelejtettem mondani, hogy Ross elhozta a kocsiját, és hazaszállítot.
- Kösz, hogy eljöttél velem.- mondtam némi hallgatás után.
- Ez volt a helyes.- válaszolt Ross bölcsen.
- Akkor te egy nagyon...- kezdtem, de megakadtam.
- Egy nagyon...?- folytatta szöszi haverunk.
- Hagyjuk.- legyintettem. Néma csend honolt az autóban, ezért Rossy benyomta a rádiót, és betett egy CD-t.
- Bruno Mars. Szereted?- kérdezte huncut mosollyal. Jaj, ez az édes mosolya! Nem igaz, hogy csak így tud mosolyogni! Ilyenkor mindig rákvörös lesz a fejem!
- Aha.- mondtam. Ross csak előrenézett, és vezetett. Borzasztóan helyes volt! A dalszöveget énekelte. Napszemüveg (este), bőrdzseki, és farmer. Nameg a tornacipő+rózsaszín zokni összeállítás. :D
 |
| Ez a kép is a leírásról árulkodik :) |
- Hát, megérkeztünk.- szálltam ki a kocsiból.
- Igen.- zárta be az autót Ross. Eljött velem a kapuig, és közelebbhajolt hozzám.
- Ne.- toltam el magamtól. Kérdőn nézett rám.- Nem akarok kapcsolatot bonyolítani veled. Nem az van, hogy nem vagy oltári helyes, meg cuki, hanem mert a barátom vagy, és hülyén fog kijönni. Érted.- hadartam.
- Pedig a lányok többsége nem utasít el!- mondta pimaszul.
- Bírlak, szöszi!- mondtam és adtam az ARCÁRA egy puszit.- Semmi több.- emeltem fel a mutatóujjam, és bementem a házba. Fellopakodtam a lépcsőn, és becsuktam a szobám ajtaját. Bedőltem az ágyba és elaludtam.
*Good night!*
A következő részben:
Emily előtt fontos döntés áll, de sehogysem tud választani. Megkérdezi Delly-t, de ő sem tud segíteni. Valamint váratlan vendégek érkeznek a Storm családhoz...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése