•1. fejezet•

Lehetetlen, amit a szüleim kérnek tőlem! Elmagyarázom.

Az én drága édesanyám gondolt egyet, és el akar költözni velünk, mondván "kezdjünk új életet!" Apa is szívesen egyetértett a költözéssel, így márcsak én maradtam. Nem is gondolkoztam, de rögtön rávágtam, hogy igen! Így most az autó hátsó részében ülök, és imádkozok, hogy ne érjünk oda.

Hiába, de odaértünk. A vadonatúj ház nagyon szép volt, de adnom kellett a sértődött lányt.

- Ugye milyen szép?- kérdezte apa egy kartondobozzal a kezében.

- Nem!- vágtam rá.- Ott kellett volna maradnunk Lovason!- toporzékoltam.

Apa és anya nagyot nevettek rajtam, de én nem foglalkoztam velük.

A házba beérve kellemes fahéj illat csapta meg az orromat. A földszint nagyon tágas volt. Balra egy nagy konyha, jobbra a nappali, ami okkersárga színben pompázott. Az első emeletre vezető falépcsőn lépkedtem felfelé, amikor egy nagyot nyikorgott az egyik fok.

- Úristen!- kiabáltam, amire apa és anya szaladtak fel hozzám.

- Jól vagy?- kérdezte anya a hajamat símogatva.
- Persze.- mosolyogtam.

Miután stabilan álltam a lépcsőn, fellépkedtem az emeletre. Az egyik szoba nagyon tetszett, ami olivazöld színű volt. A berendezés is szép volt. Hatalmas emeletes-ágy és nagy babzsák fotel. Ez kell nekem!

- Hogy tetszik?- lépett be a szobába anya.

- Nagyon!- nevettem.

Apa is megérkezett. Hamar megbeszéltük, hogy ez lesz az én szobám. Kis átalakítás és máris jobb lesz!

Anyuék hálószobája az én szobám mellett van. Egy kis fürdőszoba helyezkedik el az én szobám másik oldalán. Lent van a nagyobb fürdőszoba.

~~~Este~~~

Éppen a vacsorához készülődtünk, amikor csengettek.

- Kinyitom!- pattantam fel az asztaltól.

Az ajtót kinyitottam, és egy (szerintem) velem egykorú fiú állt az ajtóban. Barna haja volt, néhol egy-két tincs a szemébe lógott. Égszínkék szeme csakúgy csillogott, ahogy rám nézett. Kék, kockás inget viselt és farmernadrággal.

Szívesen szemeztem volna vele, de apa állt meg az ajtóban.

- Ki az?- kérdezte.

- Heló! A szomszédban lakom, és csak üdvözölni szerettem volna önöket!- mondta kedvesen.

Anya is mosolyogva állt az ajtóban, és beinvitálta a srácot.

- Kérsz krumplit?- nézett rá a fiúra.

- Igen.- válaszolta.

Kicsit furán viselkedhettem, mert két percenként tekergettem a hajam valamelyik tincsét. Apu néha rámmézett amolyan "fejezd már be, édes lányom!" nézéssel.

~~~Vacsora után~~~

A fiú nevét nem tudtam meg, de nagyon megtetszett! Vicces, udvarias és sármos. Ez kell nekem!

A hajamat törölgetve léptem ki a fürdőszobából, amikor megcsörrent a telefonom.

- Igen, tessék?- szóltam bele.

- Na végre, csakhogy felvetted!- szólt bele egy fiú hangja.

- Ki az?- kérdeztem remegő hangon.

- Nem ismersz meg?- nevetett.

Gyorsan kinyomtam, mert nem tudtam, hogy ki az. Elérkezett a lefekvés ideje.

Behuppantam a puha ágyikómba, és mély álomba szenderültem.