Emily alig várta az estét, hogy jöjjenek a vendégek. Ross és a testvére megérkeztek, azonban Rydel és Ratliff sehol sem voltak. Riker idegeskedett, amikor csengettek. Rydel és Ratliff léptek be az ajtón. Már csak a Lynch szülők hiányoznak...
- Anyuék nem biztos, hogy jönnek, de Rydelék hamarosan itt lesznek.- tájékoztatott. Bevallom, kicsit sajnáltam Rikert, amiért a szülei ilyen kínos helyzetbe hozták. Mit tegyek, hogy felvidítsam?
- Nyugi!- simítottam meg a karját.- Minden okés lesz.- mosolyogtam bíztatóan.
- Kösz, Nyuszi!- hajolt hozzám egy csók erejéig.
~~~Sorsdöntő percekben~~~
Miután sikeresen felvidítottam Rikert ismét megszólalt a csengő. Azonnal felpattantam, és ajtót nyitottam.
- Hey!- ölelt meg Rydel. A háttérben pedig Ratliff tátogott egy "sziát".
 |
| Ross is kicsípte magát :) |
- Na, csakhogy itt vagytok!- néztem rájuk.
- Siettünk, de Rydelnél nehezen megy az öltözködés.- mondta mosolyogva Ratliff.
- Ugyanmár!- csapta meg a karját nevetve Delly.
- Irány befelé!- csuktam be az ajtót. Ell bement, de Rydel hátul maradt.
- Riker tiszta ideg.- suttogtam Delly-nek.
- Miért?- kérdezte.
- Azért, mert a szüleitek nem biztos, hogy jönnek...- mondtam.
- Ez hülyeség!- kiálltott Rydel.- Jönnek, csak anya még készülődik!- pontosított.
 |
| Az előző részből kimaradt Rik elegáns ruhája |
- Ezt Riknek is el kéne mondanod...- suttogtam tovább.
- Oké.- mondta Rydel és elindult Riker irányába, aki magába roskadva ült a kanapé karfáján.
- De nem tőlem tudod!- tettem hozzá gyorsan. Rydel bólintott, majd elment. Kicsit néztem őket, amint megbeszélik a dolgokat, majd újra csengettek. Erre már mindenki az ajtót nézte.
- Ki lehet az?- kérdezte apa.
Átverekedtem magam Ell és Ross között, majd kinyitottam. És kik álltak előttem?
- Jó napot!- tessékeltem be a szülőket.
- Apa, anya!- rontott oda Riker. A hangja ideges volt.- Mi tartott idáig?- kérdezte halkan.
- Semmi. Csak hoztunk sütit!- emelte fel Stormie a tányért.
- Anyaa...- fogta a homlokát Riker.
- Nagyon köszönjük, hogy hoztak sütit!- tettem le mosolyogva a tányért.- Jaj, még be sem mutatkoztam!- csaptam a homlokomra.- Emily Storm.- nyújottam a kezem.
- Jaj, nagyon kedves vagy!- mosolygott Stormie.
- Igen.- bólogatott Riker apja.- Én Mark Lynch vagyok, és ő a feleségem, Stormie Lynch.- mondta Mark.
~~~Vacsora~~~
Már mindenki leült az asztalhoz. A sorrend: Stormie, Mark, Riker, én, apa, anya, Ross, Rydel, Ratliff, és Rocky. Ryland nem tudott jönni, mert edzése volt. :( Kár.
- És hogy ismerkedtetek meg?- kóstól bele a levesbe Mark. Rikerre nézek, hogy ő mondja el a sztorit.
- Hát- köhint.- egy plázában.- mondta egyszerűen Rik. Na, itt megakadt a torkomon az a kis kanál leves, amit lenyeltem. Kezdjük ott, hogy hazudik. Pedig elmondhatná!
- Ez nem teljesen igaz...- néztem furcsálló tekintettel Rikerre.
- Akkor mondd el, kedves!- bíztat Stormie.
- Az úgy volt, hogy egyik nap Ross nem jött suliba.- néztem Rossra.- Hazafelé indultam, amikor eleredt az eső. Nem láttam a vihar közeledtét, ezért elindultam. Megcsúsztam és Riker volt olyan kedves, hogy elkapott.- meséltem. Rydel teljes áhitattal hallgatta, és majdnem elsírta magát. Ne kérdezd, hogy miért.- Utána elvittük Rossnak a házit, és megnéztem, hogy Ross hogy van. A látvány nagyon elszomorított, és Riker megvígasztalt.- fejeztem be.
- Ó, milyen szép történet!- mondta mosolyogva Stormie.
- Igen.- bólogatott Mark.
Rikerre néztem. Semmit nem mondott. Rocky és Ross tovább kanalazták a levest. Ő meg csak ült, és nem szólt semmit! Bosszantott, hogy nem örül az igazi sztorinak!
- Megbocsátotok egy percre?- álltam fel az asztaltól, és megveregettem Riker vállát, aki felnézett.- Gyere!- suttogtam.
- Kikísérem!- állt fel Riker is.
Kimentünk a folyosóra, ahol kifakadtam.
- Mondd, mi az isten bajod van?!- kérdeztem, mert már zavart a viselkedése.
- Miért?- nézett rám.
- Csak azért, mert az anyádat totál cikisnek tartod, hazudsz apádnak a megismerkedésünkről, és pofákat vágsz!- soroltam mérgesen.
- Már bocs, de nem akartam elmondani, hogy hazacsempésztelek és szeretkeztünk is!- emelte fel a hangját Riker.
- Ó, szóval mostmár egy tárgy vagyok, akit csak úgy "hazacsempészel"?- kérdeztem felháborodottan. Mi ez? Rikernek gőzöm sincs mi baja van, de zavaró! Minek hazudni? Éppen ezért akartam ezt a vacsit! Hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba!
- Nem!- fogta a fejét Riker.
- Akkor?- néztem rá.
- Hagyjuk!- legyintett Rik, és visszament az asztalhoz. Én meg utána. Holiwoodi mosolyt varázsoltam a fejemre, és leültem.
- Minden rendben?- kérdezte aggódó szemekkel anya.
- Persze.- mondtam. Gyorsan kiszedtem a másodikat, és belapátoltam.
~~~Vacsora után~~~
Miután befejeztük a vacsorát, leültünk a nappaliba. Kínos csend volt, amit Rydel tört meg.
- És mondd, Emily! Milyen a város?- érdeklődött Delly.
- Nagyon szép, és sok a látnivaló.- mondtam. Újabb kínos csend. Hah, ez nálunk szokás lesz. A szülők kint beszélgettek, míg mi csak ücsörögtünk. Ám, ekkor elhagyta Raliff száját 3 gyönyörű szó.
- Felelsz vagy mersz?- nézett körbe.
- Oké!- egyeztünk bele Rydellel.
- Fiúk?- kérdezte Ell.
- Oké.- mondta Riker és Ross.
- Rocky?- néztünk rá mindnyájan.
- Felőlem.- rántotta meg a vállát.
Elsőnek Ell kérdezett Rosstól.
- Felelsz vagy mersz?- kérdezte.
- Merek.- felelte határozottan Ross.
Ratliff gondolkozott, majd széles vigyorra húzta a száját.
- 2 lehetőséged van. Az első, hogy kiállsz az utcára és lehúzod a gatyád.- kezdte. A többi fiú hangos nevetésben tört ki. Ross körbefordult olyan "na, nee!" tekintettel.- Vagy adsz egy csókot Emily-nek.- fejezte be.
- Ell!- kelt fel Riker.
- Hagyd csak!- nyugtattam.- Tudod, hogy ez nekem semmit se jelent.- suttogtam.
- Basszus, Ratliff! Jobbat is kitalálhattál volna!- kelt fel a kanapéról Ross.
Hova megy? Felém tart! Jaj! Rémülten figyeltem az eseményeket. Így is volt egy csók Rosstól, amit nem mondtam el Rikernek. Nem kell még egy!
- Nem tart sokáig, Em!- állt meg előttem a szöszi haverom. Becsuktam a szemem, de nem éreztem Ross ajkait. Kinyitottam a szemem, és abban a pillanatban elszörnyedtem. Ross a földön feküdt, és Riker ökölbe szorított kézzel állt vele szemben.
- Úristen!- gugoltam le Rosshoz, majd Rik felé fordultam.- Normális vagy?!- néztem rá.
- Én csak...- kezdte, de közbeszóltam.- Ne is kezd el!- emeltem fel a kezem.- Egy ostoba játék miatt megütöd az öcsédet?!- néztem rá elszörnyedve.
- Ezt tényleg nem kellett volna, Riker!- hurrogta le Rydel is. Felsegítettük Ross-t a földről, és elláttuk a sebét. A szép orrán volt a seb.
- Mostmár jobb!- tette a fagyasztott zöldséget az orrához. Riker rezzenéstelen arccal ült, de láttam rajta, hogy megbánta amit tett. Mindezek után semmi kedvünk sem volt "felelsz vagy mersz?"-et játszani.
A hangulat egyre rosszabb lett, és már 22:30 volt. Csendben ültünk, amikor Stormie és Mark beléptek a nappaliba.
- Srácok, mennünk kell!- mondta Stormie. Rydel és fiúk hamar elkészültek, és elmentek.
- Köszönjük a finom vacsorát, Alexa!- léptek ki az ajtón Lynch-ék.
- Viszlát!- mondtam, majd becsuktam az ajtót.
~~~A szobámban~~~
Felfoghatatlan! Nem hiszem el! Riker a vacsora eleje óta hülyén viselkedett. Mi ennek az oka? Megüti a testvérét?! Nonszensz!
Fárasztó nap volt, de megérte. Levettem a ruhámat és gondosan eltettem. Anyu a vacsi alatt folyamatosan fényképezett, és én ezeket visszanéztem. Meg átmásoltam a laptopomba. Így már van képem Rocky-ról! Wáá! Nagyon álmos vagyok, ezért lefekszem!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése