2014. július 26., szombat

•11. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
Emily még mindig össze van veszve Rikerrel, de Rosstól tudja meg, hogy a fiú már nem haragszik rá. Délután Em a leckéjét írja, amikor az erkélye irányából zene hallatszik. Kimegy, hogy megnézze mi az...
"Az erkélyemről jön! Gyorsan kirohantam és kiket láttam? Az egész bandát! És ki énekelt?"
 RIKER!!! Tudtam, hogy még mindig szeret!
Riker így állt az erkélyem alatt

Miután elénekelték a dalt, én lerohantam a földszintre és ki az utcára. Megláttam Rikert és odarohantam.
- Riker! Ez csodálatos volt!- mondtam a könnyeimmel küszködve.
- Tetszett?- tette fel a költői kérdést.
- Igen.- bólintottam, majd a nyakát átkulcsolva hosszasan megcsókoltam.
Ott álltunk az utcán, ahol bárki megláthat és persze az R5. Olyan jó volt! Soha nem éreztem magam ennyire boldognak! Miután befejeztük csókunkat, mindenki egyesével odajött hozzánk.
- Gratulálok nektek!- mondta elsőnek Ross.
- Köszi!- öleltem meg.
Ross után Rydel és Ratliff jöttek oda.
- A múltkor nem mutatkoztam be valami fényesen, de remélem, hogy jóban leszünk!- mondta mosolyogva Delly és megölelt.
- Grat, Riker!- fogott kezet Ratliff Rikkel.
- Kösz!- mondta Rik.
Már csak Rocky maradt. Az a srác, akivel még csak egy szót sem váltottunk, és most itt az alkalom.
- Sok boldogságot!- jött oda Rocky.
- Kösz, tesó!- ölelte át Riker Rocky-t.
Miután mindenki sok boldogságot kívánt, már csak mi ketten maradtunk Rikerrel.
- Kérdezhetek valamit?- fordultam szembe a "szőke hercegemmel". Tudom, hülyeség így hívni a háta mögött, de én nagyon szeretem ezt a nevet.
- Persze.- felelte.
- Hogy jutott ez az eszedbe?- kérdeztem fülig érő szájjal.
- Csak úgy.- rántotta meg a vállát.
- Neked nem szoktak ilyen romantikus dolgok "csak úgy" az eszedbe jutni.- néztem rá furcsáló tekintettel.
- Na, jó. Ross mondta.- hajtotta le a fejét amolyan "lebuktam" stílusban.
Itt egy pillanatra ledermedtem. Mi az, hogy Ross mondta?! Nem, mintha nem örülnék neki, de akkor is! Ez a romantikus gesztus tőle van? Ezt eddig miért nem mondta? Nem értem.
Még mindig a házunk előtt álltunk (kézenfogva) és ekkor eszembejutott a legfontosabb.
- Riker!- álltam meg.
- Mi a baj?- kérdezte Riker.
- Semmi, csak tudod... még nem mutattuk be egymást a szüleinknek. És mostmár itt lenne az ideje.- közöltem.
- Oké.- felelte egyszerűen Riker. Nem is zavarta? Habár mondjuk hozzá van szokva.
- Holnap vacsi nálunk? - tettem fel a kérdést. Riker bólintott.- A szüleidet is meg a tesóidat és Ratliffet is hozod!- tettem hozzá.
- Rendben.- egyezett bele Rik.- A legszebb ruhádat vedd fel!- fejezte be.
- Oké.- nevettem, majd adtam neki egy búcsúpuszit.
- 🎶Életem szerelme csak te vagy!🎶- dalolta, majd elment.

~~~A szobámban~~~

Ez volt életem legcsodálatosabb bocsánatkérése! És ezt nem azért mondom, mert az R5 fronembere mondta, hanem mert idehívta MIATTAM az egész bandát!
Holnap jönnek Rikerék és nagyon izgulok. Letrappoltam a lépcsőn és a konyhába mentem, mert hallottam, hogy anyuék hazaértek.
- Szia, anya!- adtam az arcára egy puszit.
- Szia, Emily!
- Anya beszélhetek veled?- ültem fel a pultra.
- Persze.- bólintott anya, és kipakolta a gyümölcsöket a kosárból.
- Már hetekkel ezelőtt megismerkedtem egy sráccal, Rikerrel. Itt lakik a szomszédba.- kezdtem. Anya felémfordult, és egy "kislányom, miért nem mondtad?" nézést vetett rám.- Összevesztünk, de ma kibékültünk és azt szeretném, ha HOLNAP átjönnének egy bemutatkozásra.- közöltem. Anya kérdőn nézett rám, ezért egyszerűsítettem.- Vacsira.- mondtam.
- Édes lányom! Ez egy...fantasztikus ötlet!- ujjongott anya.
- Johó!- borultam anya nyakába.

~~~Este~~~

Nagyon örültem, hogy anya igent mondott az estére, ezért írtam egy gyors SMS-t Riknek.
"Anyuék beleeggyeztek Em" 
És küldés! Elmentem fürdeni és mire visszaértem már jött is a válasz.
" Az enyémeim is! :) Sok pusz, Riker"
Olyan cuki! Ezek a kedves szavak, meg minden! Örülök, hogy egy ilyen helyes és kedves sráccal járhatok!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése