•47. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
Emily és Riker a napot közösen töltötték, még Em kedvenc éttermében is jártak. Délután Ross és a többiek átjöttek, hogy régi fotókat nézegessenek. Este Riker kérdezni szeretne valamit...

~~~Este~~~

- Tudom, hogy korai, de mit szólnál hozzá, ha... elvennélek? - kérdezte félve.
HOGY MI VAAAAN?????!!!!! Lehiggadtam. Megszeretné kérni a kezemet? Pedig még csak 19 vagyok! De végülis a kor sohasem számít.
- Igen! - ugrottam boldogan a nyakába.
Szorosan magáhozölelt, és a hajamba szuszogott. Éreztem a mentolos illatát, és jó érzés töltött el.
- Szeretlek! - mondta, és megpuszilta a homlokomat.
Elmosolyodtam, és elhúzódtam tőle.
- Figyelj... - sóhajtottam. - Én annyira boldog vagyok, de még nem kéne elmondani a jó hírt senkinek. - mondtam halkan.
- Ha te nem szeretnéd, akkor tőlem senki se fogja megtudni. - nézett mélyen a szemembe.
Megint megöleltem, és utána felmentünk a hálószobába.

~~~Reggel~~~

A tegnap esti " lánykérés" után folytatódott a meglepetések sorozata. Akkor kezdjük az elejétől.
 Boldogan ébredtem, és amikor kinyitottam a szemem, Riker lépett be félmeztelenül (!!!) kezében egy tálcával.
- Jó reggelt, Szerelmem! - mosolygott, majd nyomott egy puszit az arcomra.
- Szép jó reggelt! - ásítottam.
- Itt a reggeli. - tette le elém a tálcát.
Narancslé, egy kis joghurt és 3 palacsinta, amin lekvárból szivecskét csinált. Milyen aranyos! Nem tudok betelni vele! *.*❤
- Köszi! - néztem rá, és megcsókoltam.
Leült mellém az ágyra és maga elé meredt. Az ablakon beszűrődő fény megvilágította a hátát, amitől olyan lett, mintha vizes lenne a teste. Haja gondosan volt elfésülve, és a kezével néha-néha beletúrt. Feszes alsónadrág volt rajta, amin kirajzolódtak egyes szervek...
- Miért nézel? - kérdezte Riker kedvesen.
- Csak mert ebben az ülőhelyzetben tök ari vagy! - nevettem, azzal belekortyoltam a narancslevembe.
Riker elnevette magát, majd nyomott egy puszit a számra és elhagyta a szobát. Gondolom elment a slozira (wc-re).
Gyorsan megettem a reggelimet, és lementem a konyhába. Betettem a mosogatóba a tányért és a poharat, majd visszamentem az emeletre, hogy felöltözzek. Mára nem terveztünk különösebb programot, úgyhogy felvettem egy katonamintás pólót, egy hosszú mackónadrággal. A hajamat szorosan összekötöttem egy lófarokba és megkerestem a hercegemet, aki éppen borotválkozott (?).
- Uram Atyám! - álltam meg az ajtóban. - Mégis mit csinálsz? - kérdeztem.
- Borotválkozok. - felelte egyszerűen.
- Nee! - nyafogtam. - Ne borotválkozz! Olyan jól áll így neked! - kértem.
- Emily, de így úgy nézek ki, mint egy ősember! - mosolygott rám Riker. - Mondjuk a rajongók se örülnének egy szakállas Riknek. - érvelt.
- Igaz. - sóhajtottam. - Meg kell tartanod a szexi imidzsedet. - húztam félmosolyra a számat.
- Na látod, örülök, hogy egyetértünk. - nevetett, majd folytatta a borotválkozást.
Szomorúan elballagtam a nappaliba, mert valaki őrült módon nyomogatta a csengőt.
- JÖVÖK! - ordítottam.
Kinyitottam az ajtót, és Ratliffel találtam szembe magam. Behívtam, de ő nem akart bejönni. Valamiért zaklatott volt, ami nem gyakran fordul elő nála.
- Mi történt? - kérdeztem.
- Gyere át! - kérte. - Rydel majd elmondja!
Felvettem a cipőmet, de még annyi időm se volt, hogy odaordítsak Rikernek, hogy Delly hív, mert Ell egészen a házukig ráncigált.
- Állj már le! - néztem rá, majd kirántottam a kezemet.
Mély levegőt vettem, és beléptem a házba. Stormie főzött, Mark füvet nyírt a srácok pedig Xboxoztak a nappaliban. Rydel gondolom a szobájában volt.
- Szia, Stormie! - öleltem meg a boldog anyukát.
- Jaj, szia! Régen láttalak erre felé. - mosolygott. - Rikerrel minden rendben van?
- Persze. Éppen borotválkozik. - mondtam nevetve.
Stormie furcsán nézett, majd hagyta, hogy felmenjek Delly-hez. Felmentem a lépcsőn, de még hallottam, hogy Ross elordítja magát. Gondolom játszanak vagy ilyesmi. Benyitottam Rydel szobájába, és az első amit megpillantottam az egy szomorú szöszi lány volt, a full pink szobában.
- Szia! - köszöntem, majd leültem az ágy szélére. - Ratliff mondta, hogy jöjjek... - mondtam halkan.
Rydel felkapta a fejét erre a kijelentésemre. A szeme vastagon volt kifestve fekete tussal, de elmosódott. Szegény, sírt.
- Tényleg ő kérte, hogy gyere? - kérdezte reménykedve.
- Igen. - bólintottam. - De most mondd el mi történt, jó? - kértem, azzal feljebb csúsztam az ágyon.
Rydel egy mélyet sóhajtott.
- Én...- kezdte. - Nem kellett volna idejönnöd! - csattant fel.
Én ezt nem igazán értem! Ell idehív, hogy beszéljek Delly-vel, mert valami fontosat akar mondani. Idejövök, Rydel tök szomorú én megvígasztalom, aztán kedvesen beszélgetünk. Most meg, mint aki kifordult magából, leáll velem kiabálni.
- Hát ha így beszélsz, akkor inkább elmegyek! - álltam föl, majd kiviharzottam a szobából.
Trappolva mentem le a lépcsőn, és ledobtam magam Ross mellé a kanapéra.
- Mi van már megint? - kérdezte, miközben folyamatosan a tv-re meredt.
- Rydel furán viselkedik, nem? - kérdeztem vissza.
- Hát már egy hete biztos. - felelte.
Bólintottam, majd arra jutottam, hogy hazamegyek, mert szegény Rik azt se tudja hol vagyok.

~~~Otthon~~~

- Megjötteeem! - léptem be a házba.
Riker a nappaliban ült, pedig még dél se volt.
- Merre jártál? - kérdezte, és hosszasan megcsókolt.
- Rydelhez mentem, mert volt valami baja. - mondtam szomorúan, majd beleültem Riker ölébe.
- És ezért vagy szomorú? - ölelt át mosolyogva.
- Nem. - ráztam a fejem. - Azért, mert az egyik percben tök normális volt, aztán meg elküldött melegebb tájakra... - biggyesztettem le a számat.
- Jaj, Em! Tudod, hogy Rydel milyen. Vannak ilyen változásai, de gondolom nem rád volt mérges. - vígasztalt Riker.
- Lehet, hogy igazad van. - adtam be a derekam.
- Mit szólsz hozzá, ha összehívnánk estére egy vacsorát és meghívnánk anyuékat is. - vetette fel az ötletet.
- Az jó lenne! - húztam félmosolyra a számat. - Figyi. Mi lenne, ha bejelentenénk a lánykérést? Nagy gond lenne neked? - kérdeztem.
- Dehogy is! - mosolygott. - Ha te készen állsz, akkor legyen. - mondta, majd ismét megcsókolt.
Boldogan kipattantam Riker öléből, és máris a szobámba mentem. Elkezdtem készülni az estére.

~~~Este~~~

Riker 17:00-kor értesítette a családot, hogy jöjjenek a vacsira és szerencsére mindenki el tudott jönni. Most 19:00 van, és már mindenki itt van csak Rydel és Ellington nem. Mi lehet velük?
Míg a vendégek lent voltak, én a szobámban álltam és 600 ruha közül próbáltam eldönteni, hogy melyik a legjobb.
- Bejöhetek? - kérdezte Riker.
- Gyere. - hívtam be.
Melltartóban és bugyiban voltam, de őt még így is izgattam.
- Szerinted melyiket válasszam? - fordultam felé két térdig érő ruhával.
- Szerintem a kék. - mutatott az említett darabra.
Gyorsan magamra kaptam a ruhát, és lesitettem a lépcsőn. Már mindenki az asztalnál ült és nagyban falatozott.
- Bocsánat, csak volt egy kis elintézni valóm! - mondtam elpirulva és leültem az asztalhoz.
...
Már a desszert jött, amikor én felálltam Rikerrel együtt.
- Anya, apa! - vette kezébe Riker a poharát. - Emily-vel már együtt vagyunk egy ideje, és én megkértem a kezét! - mondta boldogan.
- Jaj, Riker! - állt fel Stormie és megölelte a fiát. - Épp itt volt az ideje!
- Gratulálok gyerekek! - mondta Mark.
Megmutattam a jegygyűrűt, amit Rik adott és mindenki ámulva csodálta.
- Én is szeretnék valamit mondani! - állt fel Rydel.
Mindenki odafordította a fejét.
- Én...én terhes vagyok! - makogott...

A következő részben kiderül, hogy hogyan reagál a család Rydel terhességére és előreugrunk a szallagavatóig!

•46. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
Riker odaköltözött Emily-hez, és ezzel jó pontokat szerzett. Délelőtt egy kisebb koncertre mentek, délután pedig biciklizni a partra. Emily ekkor...

~~~A parton~~~

"Hátranéztem és ekkor..."
Szépen elestem. Jól van Em, ez a te formád!
- Emily! - kiáltott utánam Riker kétségbeesetten.
A fenekemen csücsülve vártam a lovagomat, hogy felsegítsen. Nem mintha egyedül nem bírnék felállni, de sajnos egy baj volt. Nem igazán bírtam mozgatni a lábam...
- Istenem! - guggolt le mellém Rik. - Fáj? - simította végig a seb helyét.
- Eléggé. - feleltem fájdalmas arccal.
Közben Ross és a többiek is megérkeztek, és Rydel szintén mellém guggolt.
- El kell látnunk! - szólalt meg Delly.
Megráztam a fejemet, és egy mosolyt erőltettem a fejemre, hogy megnyugtassam a szöszi barátnőmet.
- Megpróbálok felállni... - mondtam, azzal elrugaszkodtam a talajtól, de azonnal vissza is estem.
- Segítek! - nyújtotta Riker felém a kezét.
Belékapaszkodtam, és felálltam. Egy kedves mosolyt varázsoltam az arcomra, és visszaszálltam a biciklimre.
- Menjünk haza! - mondta Rocky fáradtan.

~~~Este~~~

Rydelék hazamentek, mi pedig Rikerrel filmmaratont terveztünk. A Jóbarátokat néztük. Nekem Phoebe a kedvencem, Riknek pedig Chandler. Már a huszadik résznél jártunk, amikor elkezdett simogatni.
- Mit szeretnél? - néztem rá huncutul.
- Tudod te azt! - mondta perverz mosollyal.
Elnevettem magam, majd a karomat a nyaka köré fontam. Ő közelebb hajolt hozzám és megcsókolt. Így smaciztunk egy ideig, majd felkapott és "elsétáltunk" a hálószobáig.
...
Miután elvégeztük a dolgunkat, az ágyon feküdtünk és pihentünk.
- Huh, jó voltál Édes! - szólaltam meg.
- Te se voltál rossz! - mosolygott. - Mint egy vadmacska! Grrr! - fordult felém és megcsókolt hosszasan.
Olyan cuki! *.* Szeret, kedves velem, baromi romantikus, jó a hangja és a legjobb: perfect az ágyban! :D Még feküdtünk egy picit aztán Riker mellkasára dőlve elaludtam.

~~~Reggel~~~

A mai reggelem igazán jónak indult.
 Amikor kinyitottam a szemem megcsapta az orromat Riker isteni kivi illata. Már ha van ilyen illat... :)
- Jó reggelt! - dörzsölgettem a szemem.
- Szia! - nézett le rám.
A nagy fehér ágyneműhalomban feküdt, testét egy fehér paplan takarta. Csupasz mellkasán megcsillant a napfény, amitől még szexibbnek nézett ki. Haja kuszán állt, de természetesen ez adott volt a "reggeli adonisz" státuszához. Ráfeküdtem a mellkasára, ő pedig a kezével végig simította a derekamat és onnantól a hónaljamig "lépegetett".
- Most? - kérdeztem.
- Akár. - rántotta meg a vállát.
Megöleltem és a fejemet a nyakába fúrtam.
- Korán van még! - nyöszörögtem.
- Szívem, fél tizenegy van! - nevetett.
- Nyem baj! - mondtam.
...
Mivel lassan dél van, nem is reggeliztünk, hanem elmentünk egy étterembe. A kedvenc helyemre mentünk, a Be Youngba. Rengeteg sali van, husival meg persze az a sok palacsinta! Riker kedvence a nutellás - mentás palacsinta. Szerintem kicsit undi a nutella és a menta keveréke, de ha Rik azt szereti, hát legyen.
 Beültünk az egyik asztalhoz és a pincér kihozta az étlapokat.
- Üdvözöljük önöket! Italt? - kérdezte, azzal előszedte a jegyzetfüzetét.
- Én egy málnás turmixot kérek, a barátom pedig ananászlevet. - néztem a pincérre.
A férfi elment, és ránéztem Rikerre. Az arcán derültség látszott, és szép zöld szemeivel engem pásztázott.
- Kérdezni szeretnék valamit. - szólalt meg Riker hirtelen.
- Mondd csak! - mosolyogtam.
- Tudod mi fogott meg benned? - kérdezte mosolyogva.
- Nem. - ráztam a fejem.
- A szépséged. - mondta szerelmesen. - És az, hogy beragyogod az életem minden egyes szegletét. - folytatta, azzal megfogta a kezemet.
- Olyan édes vagy! - mosolyogtam.
Elnevette magát, és pont megérkezett a pincér az italokkal.
- Köszönjük! - mondtam. - Kérnék egy rántotthúsos salátát és neki - néztem  Rikerre. - pedig egy nutellás - mentás palacsintát.
A pincér ismét elment, mi pedig ismét ketten maradtunk.
...
Miután befejeztük az ebédet, elmentünk a parkba sétálni. Az idő napos volt, csak a szél fújt egy kis meleg levegőt. Természetesen kézenfogva haladtunk, és a romantikus sétánkat egy focilabda akadályozta meg. Riker felvette, és körbenézett. Egy kisfiú szaladt oda hozzánk. 8 éves kis szöszi és elég klasszul tud rúgni, ha idáig eltalált.
- Ez a tiéd? - kérdezte Rik a lihegő kisfiútól.
- Igen. - bólintott.
- Tessék. - nyomta a fiú kezébe a kissé sáros labdát. - Mi a neved?
- Ben Worst. - felelte büszkén a kis srác.
- Játszunk egyet? - kérdezte Riker, és szemeit a labdára szegezte.
Ben rámnézett, mintha tőlem várná az engedélyt, így bólintottam.
- Menjetek csak! - mondtam mosolyogva.
Riker megpuszilta az arcomat, és már futott is. Én sétáltam egyet egyedül, de mivel elég unalmas volt, leültem a focipályával szemben lévő padra. Onnan figyeltem, hogy hogyan játszik Riker és Ben. Elgondolkoztam, hogy vajon Riker milyen apa lenne? Valószínűleg jó. Ha kisfiúnk lenne, mindenképp megtanítaná szerelni, focizni vagy éppen csajozni. :D Ha viszont kislányunk születne, úgy vigyázna rá, mint ahogy senki más! És ha a gyermekünk tinédzser lesz, majd mindenhová elkíséri még akkor is, ha az már ciki lesz. Amikor pedig már felnő a kisgyerek, akkor mi már boldogan éldegélünk Rikerrel a kis házunkban és az unokákkal meggylekvárt főzök...xd
 A gondolatmenetemet Ben szakította félbe, mivel vörös fejjel rohant oda hozzám.
- Jó meccs volt! - ült le mellém.
- Láttam ám! - mondtam mosolyogva. - Ahoz képest, hogy csak 8 éves vagy, nagyon jól játszol! - dícsértem meg.
- Kösz. - lihegett. - Mi is a neved?
- Emily.
Pár perccel később Riker futott felénk szintén vörös fejjel.
- Na, jól megvertek? - kérdeztem nevetve.
- Nagyon vicces! - mosolygott. - Amúgy eléggé jól játszott! - pillantott Benre.
Percekig némán ültünk a padon, majd felkaptuk a fejünket egy kiáltásra.
- Gyere Ben, haza megyünk! - kiáltott egy 30 év körüli nő.
Valószínűleg Ben mamája lehetett.
- Mennem kell. - pattant le Ben a padról.
- Jó meccs volt! - kiáltott utána Riker.
Ben elmosolyodott, majd a mamája kezét fogva elindult hazafelé. Rikerrel még napoztunk egy kicsit, majd visszamentünk a házba.

~~~Délután~~~

Délután már kevésbé volt jó az idő, így inkább a házban maradtunk. Filmet néztünk, főztem stb. Amikor már délután öt óra volt, áthívtuk Rydeléket, hogy beszélgessünk.
- Gyertek be! - nyitottam ajtót a csapatnak.
Mindenki bejött, majd a nappaliban foglaltunk helyet.

Ez az oviban készült

Itt az várva-várt mosolygós kép...

- Szóval. - álltam fel izgatottan. - Szeretném, ha megnéznétek a gyerekkori képeimet, mert a kiskoromról elég keveset beszéltem. - mondtam, azzal a könyvespolcról levettem egy rózsaszín mackós albumot.
- Juj, de izgatott vagyok! - tapsikolt Rydel.
- Tessék! - nyújtottam oda az albumot Delly-nek.
Kinyitotta és az első képen máris elmosolyodott.
- De édes! - szólalt Ratliff.


És az utcsó ovis fotó

- Köszi! - mosolyogtam.- Mint látom nem igazán szerettél mosolyogni. - nézett rám Riker.
- Csak várd ki a végét! - kiáltottam, azzal lapoztam egyet.
Rá is mutattam az említett mosolygós képre, és Rik elmosolyodott.
- Remélem ez elnyerte a tetszésedet! - pillantottam Rikerre.
- Ja. - bólintott.
Nézegettük tovább a képeket, majd elérkeztünk ahoz a részhez, amikor már kisebb szerepeket kaptam a filmekben. 5-6 éves lehettem, de csak annyit kellett mondanom, hogy "ne!" vagy éppen "anyuuuu!". Ez mind szép és jó, de azért adhattak volna egy picivel nagyobb szerepet is.


Itt valami boszisegéd lehettem...

- Istenem, de rég volt! - sóhajtottam.
- Tyű, ha látnád nekünk milyen képeink vannak! - állapította meg Rocky.
- Át is hozom! - pattant fel Rydel.
Már az ajtóban volt, amikor Rocky utána kiáltott, hogy csak úgy mondta és nem kellene. Viszont már késő volt, ugyanis Delly nem hallotta és perceken belül el is hozta az ő fotóalbumjukat. Egy sima fekete könyv volt, az elején a banda logójával, alatta pedig cifra betűkkel: Lynch család fotóalbum. Milyen jó cím! Az enyémnek semmilyen címe sincs, még annyi se, hogy Emily. Kár, pedig klassz lett volna.
Rydel a kezembe nyomta az albumot, én pedig kinyitottam. Az első oldalon Rossról voltak képek, amik igazán aranyosak voltak!

Ross 3 évesen

Ross 10 éves korában

Akkor továbblapoztam, és a másik oldalon is Ross képeivel találtam szembe magam. Igazából Ell és Riker gyerekkori képeire voltam kíváncsi, mert Rik biztos cuki volt, Ratliff-et pedig sehogy se tudom elképzelni kisgyerekként. Ogen, nekem jelentős tulajdonságom, hogy vannak emberek, akiket SOHA nem tudnék elképzelni gyerekként. Ilyen Peyton List, Ariana Grande, Justin Bieber és talán Ed Sheeran.
- Rossy, hogyhogy ezeket még nem láttam sehol? - néztem rá kedvesen.
- Nem tudom. - rántotta meg a vállát.


Újra lapoztam, és itt már a közös képeket láthattam, amiken együtt vannak a srácok. Persze némelyiken Ell nélkül. Ez a két kép is erről árulkodik. Ezeken Ryland és Ross látható, és egyre cukibb fotótémákban jelennek meg.
Rydel következett. Az ő képeit végigmosolyogtam, mert végre megnézhettem, hogyan cseperedik egy ilyen hercegnő. *.*
- Olyan aranyos vagy ezen a képen! - mutattam rá az egyik képre, amin éppen vigyorgott.
- Pedig hidd el, hogy nem szerettem, ha fényképeznek! - mondta Rydel.

Itt a kép Delly-ről

Elérkeztünk Rocky-hoz, akin szintén meglepődtem. Nem gondoltam volna, hogy ő is szöszi volt, aztán pedig bebarnult. A bal oldalon jól látszik a szőke haja (Rydel mellett BALRA).
- Milyen kis édes fejed volt! - néztem Rocky-ra, aki önelégülten mosolygott.
- Kétség sem fér a cukiságomhoz! - folytatta önmaga fényezését barna hajú barátunk.
- Nyugi van, Rocky! - csitítottam. - Azt nem mondtam, hogy most cuki vagy! - emeltem fel a mutatóujjamat.

Rocky lehajtotta a fejét, minha megsértődött volna, de persze értékelte a humoromat.
Elérkeztünk (végre!!!!!) Rikerhöz. Alig bírtam ki, hogy ne nevessem el magam, annyira aranyos volt! :)

Milyen aranyos feje van mááár! ~.~

~~~Este~~~
Végignézegettük a fényképeket, és addigra beesteledett, ezért a skacok hazamentek, mi pedig Rikerrel ott maradtunk ketten.
A nappaliban ültünk, és a vállára hajtottam a fejemet. Éreztem, ahogy lassan szuszog, és mélyen beszívtam az aftershave-je illatát. Olyan jót tett ez a kis nosztaliga! Nekem is és neki is. Nemcsak hogy látta a gyerekkori képeimet, amiket eddig még soha nem mutattam meg neki, hanem, hogy elmeséltem az "előző" életemet.
Lovason születtem, és egészen 12 éves koromig ott is éltünk egy kis kertesházban. Aztán apu állást kapott Puerto Rico-ban, ezért oda kellett költöznünk. Egy idegen város volt számomra az a hely, és sajnos nem tudom az otthonomnak tekinteni. Hogy miért nem? Annak sok oka van. Az első, hogy senki sem barátkozott velem, mert nem beszéltem a nyelvet. A második, hogy kiközösítettek, mert okosabb voltam náluk. És az utolsó, hogy egyetlen egy emberben bíztam meg, akit Jenninek hívtak, de ő mégis hátbaszúrt. Az év 365 napjában sem akartam abba az iskolába járni, pedig muszáj volt. Anya folyton mondta, hogy "egyszer majd nagy valaki lesz belőled, ha tanulsz!", de én nem hittem neki. A kínokat 3 évig kellett tűrnöm, majd visszköltöztünk Lovasra, ahol megismerkedtem Lilivel és Hiennel. Még csak pár napja ismertem őket, tudtam, hogy ők nem olyanok, mint Jenni volt. Bennük megbíztam és ez most sincs másképp. Eleinte senkivel sem akartam barátkozni, mert féltem, hogy ők is becsapnak. Pár hónapra rá, új diák érkezett az osztályunkba. Ricknek hívták, és őrülten szerelmes voltam belé. Hetekkel később levelezni keztünk órán, majd az udvaron szerelmet vallott, amitől persze majd' elolvadtam. Természetesen ezek után járni keztünk, és egy buliban megismerkedtem Kingával, akivel aztán jóba voltunk. Idősebb volt nálam 2 évvel, de ez nem zavart. A szerelem hatására hanyagolni kezdtem Liliéket, és mindent megtettem azért, hogy Ricknek jó legyek. Aztán hetekkel később eljártunk Rickkel bulizni, ahol leitatott aztán... Reggelenként sokszor nem tudtam, hogy hol ébredek és persze anyuék is aggódtak. A kapcsolatunk közé álltak, de ezért gyűlöltem őket akkor. 1 évvel később, amikor betöltöttem a 16-ot, a szülinapi party-mon láttam, amint Kinga és Rick csókolóznak. Aztán kiszedtem Kinga barátnőjéből, hogy viszonyuk van több, mint másfél éve! Semmi kedvem sem volt kapcarongynak maradni, akit Rick kedvére rángathat! Azonnal szakítottam vele, és 5 hétig telesírtam a párnám miatta! Megszakítottam a kapcsolatot mind kettőjükkel, és Liliéktől bocsánatot kértem. Ők mindenben segítettek, hogy újra talpra álljak! Aztán amikor 17 lettem, anyu bejelentette, hogy költözzünk ide, Los Angelesbe. Nem nagyon akartam, de végül csak elrángattak.
Így visszatekintve, talán jól cselekedtek a szüleim, hogy elhoztak onnan, mert így legalább elfelejthettem Ricket és azt a pi**a Kingát is. Innen pedig elkezdődött a kapcsolatom a Lynch családdal.
- Min gondolkozol? - szakította félbe a gondolkodásomat Rik.
- Csak az előző életemen. - legyintettem. - De veled sokkal jobb minden! - néztem rá mosolyogva.
- Örülök. - mondta Riker és hosszasan megcsókolt.
Még TVztünk egy kicsit, majd a vacsit ütöttem össze.
Leültünk az asztalhoz, és megettük a rántott húst (igen, este kilenckor panírozok!), majd el akartam menni, amikor Riker megfogta a karomag.
- Várj! - kérte, azzal maga felé fordított.
- Mit szeretnél? - kérdeztem.
- Egy fontos dolgot szeretnék kérdezni. - titokzatoskodott. - Tudom, hogy korai, de mitszólnál hozzá, ha...

Mit kérdez Riker? És Emily hogy reagál? Rydel is elmond valamit... Kiderül a következő részből!

•45. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
Emily másnaposan ébred fel a Lynch ház padlóján. Kimegy az udvarra, és Rikerrel találja szemben magát. Em el akarja felejteni a dolgokat, de Riker békülni szeretne...

~~~Este~~~

Olyan üres ez a ház Lili és Hien nélkül! Mikor reggel felkelek senki sem horkol olyan hangosan, mint Hien. Senki sem ugrál, hogy mit vegyen fel. De egy valami megváltozott: Riker ideköltözött. Már szét is pakolt.
- Mit gondolsz, hová tegyem a fogkefémet? - kérdezte.
- Szerintem a fürdőszobába. - feleltem furán.
Riker mosolyogva elment a fürdőbe, és kipakolt ott is. Már minden rendben volt, amikor befeküdt mellém az ágyba.
- Héé! Nem férünk el! - kiáltottam.
- Pedig muszáj lesz! - jelent meg egy perverz mosoly az arcán.
Nagynehezen, de sikerült elhelyezkednünk úgy, hogy el is férjünk.
- Jó éjt! - adott egy puszit a homlokomra.
Azzal lefeküdtünk, és elaludtunk.

~~~Reggel~~~

Korán felkeltem, de nem tudom miért. Talán megszokásból. Már csak 1 hét, és kezdődik a suli. Ez a végzős évünk, vagyis kell készülni a továbbtanulásra meg persze a szallagavatóra is. Alig várom!
Kimentem a konyhába, és elkészítettem a reggeli kávémat. Lehet, hogy mániákusan szeretem a kávét, de ez van. Mint ahogy eddig is, kimentem a kertbe, mert jó hallgatni a madarak csiripelését és az idő is napos volt.
Már egy ideje kortyolgattam a kávémat, amikor egy árnyékot láttam magam mellett.
- Jó reggelt, Szerelmem! - hajolt oda hozzám Riker egy hosszú csókra.
- Mit csinálunk ma? - kérdeztem mosolyogva.
- Hááát... - vakargatta a tarkóját. - Lesz egy koncertünk, és el kéne, hogy gyere.
- Oké. - vágtam rá, majd berohantam a házba.
Felfutottam a lépcsőn és a szobámban a szekrényhez léptem. Előszedtem egy nyári ruhát, mert az idő is felmelegedett. Riker addig átment a szomszédba, hogy megnézze, hogy haladnak a srácok.
Kis sminkelés után kisétáltam a ház elé, és bepattantam a limuzinba.
- Sziaaa! - öleltem meg Rydelt.
- Jaj, annyira jól nézel ki! - nézett végig rajtam mosolyogva.
Én is megdícsértem Delly szettjét, majd Rosshoz fordultam.
- Jól vagy? - kérdeztem halkan.
- Nem igazán. - suttogott.
- Tudom, hogy milyen érzés. Nekem is hiányzik! - simítottam meg Ross izmos karját.
Hagytam, hogy Ross egy kicsit maga nézzen ki az ablakon és addig Riker vállára hajtottam a fejem. Egy ideig némán nézett maga elé, majd elkezdte simogatni a hajamat.
- Szeretlek! - fordultam felé.
- Tudom. - bólintott.
Elnevettem magam, majd tovább meredtem magam elé.

~~~A koncerten~~~

Őrjöngő tömeg és rengeteg security-s gorilla. Ilyen egy R5 koncert. Reménykedem benne, hogy a rajongók közül egyik Lynch-et se kell kihúzni.
A színfalak mögött álltunk, amikor egy férfi rohant oda hozzánk.

Rydel még átkarolta egyszer Rosst

- 2 perc! - lihegett.
A srácok bemelegítettek, majd a " Ready, set, rock!" kiáltás után felmentek a színpadra.
Sikoltozás majd éneklés.
...
- Köszönjük Los Angeles! - ordított bele utoljára
a mikrofonba Ross.
Lejöttek a színpadról, és letették a hangszereket.
- Jól nyomtátok! - dícsértem meg őket.
- Köszi! - mondták egyszerre.

~~~A limuzinban~~~

Beszálltunk a fekete csodába, ami visszavitt minket a ház elé.
Ott kiszálltunk, és én behívtam a srácokat egy kicsit dumálni. Én a konyhába mentem, hogy hozzak innit a nappaliban ülő "vendégeknek".
- Hoztam innit! - léptem be a nappaliba, kezemben egy tálcányi pohárral.
Mindenki levett egy poharat, és néma csendben ittunk.
- Olyan üres minden. - szóltam némi csend után.
- Liliék nélkül eléggé. - értett egyet Ross.
- És nemsokára suli! - siránkozott Rocky.
Ja. Hát a suli az mindenképp hiányzott... -.-"
- De ez a végzős évünk! - örült meg Riker.
- És a szallagavató! - mondtam meghitten.
Alig várom a szallagavatónkat! A lányokon díszes ruhák, mindenfelé rengetek dísz és a szülők/barátok/ismerősök. A zene, a koreográfia csodálatos lesz!
- Juj, majd lefényképezem az ifjú párt tánc közben! - tervezgetett Rydel.
- De te is lejössz a közös tánc végén! - néztem rá mosolyogva.
- Még jó, hogy! - nevetett Delly.

~~~Délután~~~

Az egész délelőttöt a házunkban töltöttük, de délutánra mást terveztünk. Kitaláltuk, hogy menjünk el egyet biciklizni a partra, mert hideg van a fürdéshez.
 Mindenki felkerekedett, és a ház előtt vártunk Rydelre.
- Hol késik ez a lány? - kérdeztem a nyakamat nyújtogatva.
- Megnézem. - szállt le a biciklijéről Ratliff.
Pont ebben a percben rohant ki Delly az ajtón.
- Itt vagyoook! - futott oda hozzánk.
Végre elindultunk. Először a főúton mentünk, majd a mellékutcákba is bekanyarodtunk. Egyszer meg kellett állnunk, mert Ross-nak viszketett a lába.
- Szerintem most menjünk a partra. - szólaltam meg. - Naplemente van és úgy sokkal jobb bringázni, nem? - néztem körbe.
Rydel és Riker bólintottak, Rocky és Ross nem igazán akartak jönni, Ratliffnek pedig mindegy volt.
...
Leérkeztünk a partra.
A nap már lemenőben volt, viszont még kevésbé sötét. A sirályok kárörvendőként víjjogtak, mintha mindegyik az orrom alá akarta volna dörgölni, hogy hibáztam, amiért hagytam, hogy Hienék elmenjenek. A víz erősen csapódott neki a szikláknak, aztán visszahúzódtak. Néhány ember volt a parton, de azok is hazafelé igyekeztek.

 Mi a víz közelében mentünk, bár ez Rydel szerint igencsak veszélyes. Nem törődtünk a jelzésével, hanem csak élveztük a délutánt. Még egy fénykép is készült rólunk Rikerrel. Szerintem nagyon szép kép, és ezt felteszem a családi falunkra. ❤
 Már egy ideje bicikliztünk, amikor én hátrafordultam és ekkor...

A következő részben kiderül, hogy mit lát Emily és megismerhetjük Lynch-ék gyerekkorát (sok képpel) ;)

•44. fejezet•

Az előző rész tartalmából:

Emily és Riker között rendeződni látszanak a dolgok, de ennek elég kevés az esélye. Hien közli Emmel, hogy vissza kell menniük Lovasra, ezért főhősünk egy búcsúbulit rendez nekik.

~~~A Lynch házban~~~

Már a hatodik pohár bor után elvesztettem az eszemet. Tulajdonképpen csak annyira emlékszem, hogy valamit játszottunk, aztán már semmi.

~~~Reggel~~~

Valahol mélyen reménykedtem benne, hogy amikor felkelek, otthon vagyok az ágyamban. Nos, ez nem igazán így történt... ^^
Kinyitottam a szememet, és egy számomra ismerős helyen találtam magam. Igen, igen. A Lynch ház nappalijában. Alattam Lili horkolt, Hien és Rocky egymásara borulva szuszogtak. Ross és Lili nem voltak ott, ahogy Rydelék sem. Riker pedig... sehol.
Nagy nehezen sikerült úgy kikecmeregnem, hogy egyik barátnőm se kelt fel. Pacsi!
Bementem a konyhába, és előszedtem egy bögrét. Elég otthonosan mozgok ebben a konyhában (is), mivel ugye Rikerrel elég gyakran voltunk ebben a házban... :)
Elkészítettem a kávémat, és kimentem a hátsókertbe. Én a szabad levegőn szeretek kávét inni, ez van!
Beültem az egyik székbe, és magam elé meredtem, amikor megpillantottam Riker árnyékát, ami kizökkentett a bambulásból.
- Szia! - ült le mellém.
- Miért teszel úgy, mintha minden redben lenne? - néztem rá.
- Nem teszek úgy. - mondta komolyan. - De a tegnap este után... - jelent meg egy kaján vigyor az arcán.
- Mi volt tegnap este? Mit csináltam? - kérdeztem idegbetegen.
Riker egy kicsit elgondolkozott, majd ismét felém fordult.
- Hát felelsz vagy merszeztünk. Már mindenki be volt rúgva, csak én nem. És akkor jött az, hogy neked meg kellett csókolnod. - emlékezett vissza. - Megtetted, majd folytattuk a játékot. A vége felé már én is ittam, de nem sokat, és akkor megkérdezted, hogy van-e kedvem... - mondta.
Várjunk csak! Mi az, hogy le akartam feküdni vele?! És megcsókoltam?! Én tényleg nem emlékszem ilyenekre, vagyis... Már kezd derengeni valami... Jesszusom!
- És aztán elaludtam. Gondolom, te meg kihoztál, és így kötöttem ki Rocky-ék kupacán. - fejeztem be.
Kicsit elgondolkoztam, majd hirtelen felpattantam.
- Nem lehet köztünk semmi! - ráztam a fejem.
- Miért? - kérdezte Riker.
- Hiszen megcsaltalak! - emlékeztettem.
- Ismered azt a szót, hogy megbocsátás? - nézett rám.
Nem néztem a szemébe, hanem a cipőm orrát bámultam, mintha az olyan érdekes lenne.
Kedves, meg minden, de ezt így nem lehet elintézni. Megcsókoltam Rocky-t előtte, és meg se engedte, hogy elmagyarázzam! Egy téma, amit elnémított bennem.
- Így akarsz nekem megbocsátani? - kérdeztem, és félmosolyra húztam a számat.
- Lehet ezt is mondani... - felelte és átkarolta a derekamat.
Felénéztem rá, abba a gyönyörű zöld szemeibe, és tudtam, hogy most tényleg komolyan mondja. Megöleltem, és nem elngedtem el.
- Tudod, ha elmondhattam volna... - néztem fel.
- Nem akarom tudni. - mondta. - A lényeg, hogy meg tudtam neked bocsátani, és szeretlek! - fogta meg a kezem.
- Komolyan mondod? - kérdeztem.
- Nem szoktam a levegőbe beszélni, tudod. - nevetett.
Elnevettem magamat én is, majd egymást átölelve álltunk a hátsókertben.

~~~Délelőtt~~~

Mivel kibékültünk Rikerrel, és remélhetőleg együtt maradunk, elmentünk a fagyizóba, hogy megünnepeljük az "újra együtt!" napunkat. Iagzából csak én címkézem fel a napokat, de ezt Rik nem tudja. Hihi! *.*
Egy elég messzi fagyizóba sétáltunk (kézenfogva!!! ❤), de megérte! A hely csíkos volt, és az asztalok tök cukik! Már ha szoktak ilyet mondani egy asztalra... :D
- Csókolom! - köszöntem az ott álló néninek. - Én egy epres és egy csokis fagyit kérek! - soroltam.
- Én pedig egy mentásat és egy málnásat! - szólt Riker.
A néni kiszedte a fagyikat, és kerestünk egy üres asztalt. Leültünk, egymással szembe, és elkezdtük enni a fagyit.
- Miért nézel? - kérdezte egy kis idő után.
- Olyan szép zöld a szemed! - feleltem egyszerűen.
- Ezt a szempárt mostantól mindig láthatod! - nevetett.
Gyorsan megettük a fagyit, és már mentünk is tovább. Bejártuk a város összes klassz helyét, és végre bowlingozhattam Rikkel. Már majdnem nyertem, de sajnos az utolsó körben Riker tarolt, ezzel megnyerve a meccset.
- Jól játszottál! - dícsértem meg.
- Te se voltál rossz! - ölelt meg.

~~~Délután~~~

 Elérkezett az idő, hogy végleg elbúcsúzzak a csajoktól. Igaz, csak fél óra múlva indul a gépük, de azt a fél órát is pakolással töltik.
- Lili, hová tetted a medálomat? - kérdezte idegesen Hien.
- Valahol ott kell lennie! - kiáltott Lil.
Hien hangosan szitkozódott egy sort, de végül meglett az említett ékszer. Én a kanapén ültem, és szomorúan néztem a barátnőimet, akik nemsokára itthagynak. Hogy ne tétlenkedjek, átugrottam a szomszédba, hogy előkészítsem a társaságot a búcsúra.
- Halihóóó! - léptem be egy hangos üvöltéssel a Lynch házba.
- Szijjja! - ugrott Rydel a nyakamba.
- Miért örülsz ennyire? - kérdeztem furcsán.
- Jaj, ne játszd a butust! - ugrált. - Nem is mondtad, hogy kibékültetek Rikerrel ennyi idő után! - tettetett sértődést.
- Juj, tényleg! - csaptam meg a homlokom. - De olyan boldog vagyok! - ugráltam boldogan.
- El is hiszem! - bólintott Delly.
Még kiörömködtük magunkat, aztán összeszedtük a srácokat.

Azoknak, akik még nem ismerik Pixie-t...:3 ❤

~~~A reptéren~~~

Mindenki eljött, még Pixie is! Imádnivaló az a kutyus! ❤ Futkos össze-vissza, és csodálkozom, hogy Rydel be tudta csempészni abban a bazi nagy táskájában!
Segítettünk Liliéknek elvinni a bőröndöket, de elmenni még nem fogunk.
...
Az időt, mintha megállították volna, olyan lassan telt. Nem mintha várnám, hogy Hienék elmenjenek, de ez a lassú idő iszonyat!
- A második portánál indul 10 perc múlva a lovasi járat! - hallottuk meg a hangosbemondót.
Elkecmeregtünk a portára, és ott eljött a búcsú perce.
- Hiányozni fogtok lányok! - öleltem meg őket szorosan.
- Te is nekünk! - mondták kórusban.
- És ne légy szomorú! - nézett rám Lili.
- Nem fogok! - mondtam nevetve. Éreztem, hogy legördül egy könycsepp az arcomon, mert azokat vesztem el, akik fontosak nekem.
Rydel és Ratliff is elbúcsúztak, majd Riker. Ross és Rocky a végre maradtak. Mi addig kimentünk, hogy szépen elbúcsúzzanak.
- Szeretlek! - hallottam Lili hangját, aki megölelte Rosst.
- Soha nem felejtelek el! - nézett a szemébe Pinkie.
Rocky és Hien sokkal hosszabb ideig búcsúzkodtak. Átölelték egymást többször, és hosszú ideig suttogtak egymásnak.
- A lovasi járat 1 perc múlva indul! - szólt újra  a hangosbemondó.
Hien és Lili összeszedték a cuccaikat, és elmentek a gép irányába. Beszálltak, és végleg elhagyták Los Angelest...

A következő részben egy döntő pont érkezik el Emily életében, és kiderül, hogy erre mit reagál a Lynch család...

•43. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
Miután Emily elhagyta Colin lakását, visszaindult a házába. Lili és Hien kérdőre vonták, hogy merre volt, de Em inkább hazudott. Hien egy fontos dolgot közölt vele...

~~~Még mindig a Lynch ház kertjében~~~

Valaki megragadta a karomat, és hátrafordultam. A fényben csak a szőke haját láttam, de mivdl Ross a házban volt, ezért csak Riker lehetett.
- Mit akarsz? Egy újabb humoros megjegyzést? - kérdeztem flegmán.
- Nem. - mondta komolyan, de a karomat nem engedte.
- Akkor? - néztem rá.
- Megbeszélhetnénk a dolgokat. - mondta halkan.
Ezt most komolyan mondja???? Mi a jó eget akar még???
Úgy éreztem, hogy most választanom kell. Szeretem, de ezt így nem tudom rendbe tenni. Amikor velem akar lenni, az oké, de én először móresre tanítom.
- Na, jó. - sóhajtottam. - Tudod, mi a legrosszabb? Hogy amikor szakítottunk minden áldott este sírtam miattad! Nem akartalak elveszteni, de el kellett, hogy felejtselek! Aztán meg amikor kértelek, hogy beszéljük meg, akkor nem hagytad! - mondtam dühösen, azzal kirántottam a kezemet, és haratrappoltam.

~~~A szobámban~~~

Egyenest a szobámba mentem, és úgy ahogy voltam, ledőltem az ágyra, és elaludtam.

~~~Reggel~~~

A madarak hangos csiripelésére keltem. Tudtam, hogy péntek van, ezért is igyekeztem a legtöbb időt a lányokkal tölteni. Sétáltunk erre-arra és még utólag bevásároltunk ruhákból.
Mi lesz így velem? Úgy akarom, hogy elmenjenek, hogy látszódjon rajtam, hogy boldog vagyok. Viszont ez a legnehezebb dolog, amit megtehetek köszönetképpen. Semmi sincs már rendben, de nem akarom magamat sajnáltatni. Azt meg végképp nem, hogy Riker lássa mennyire kivagyok miatta.
Szóval a reggelt a bevásárlóközpontban kezdtük, és utána a délelőttöt azzal töltöttük, hogy képeket csináltunk. Jó sokat, de azért mértékkel. Az ő mobiljukon rajta van az összes turné alatt elkészült kép, és ha hazamennek tudnak rám és a Lynch-ékre gondolni.
- Minden oké? - nézett rám Lili.
- Persze. - bólintottam.
Éppen a Hilton street-en sétálgattunk, amikor belebotlottunk Colinba (!!!).
- Te...te mit keresel itt? - hebegtem.
- Csak erre jártam. - rántotta meg a vállát.
- Em, ő meg ki? - nézett rám Lili értetlenül.
- Colin Groove vagyok. - nyújtotta üdvözlésre a kezét.
Lili hülye fejjel, de kezetrázott Colinnal, majd úgy ítélték meg, hogy Colin kísérjen el minket. Mindenhova.

~~~Este~~~

Az én rucim :3

Hát elérkezett a végső közös bulink. Mindent előre átvittem, hogy csak a végső meglepi maradjon. Hiennek és Lilinek azt mondtam, hogy Ross kérte, hogy menjünk át csinibe. Én nem öltöztem ki, de Hienék nem törődtek ezzel.

Lili szettje

Hien szettje

Fél órás cihelődés után sikerült átvergődnünk a szomszédba. Amikor a kapun beléptünk, finom grillezett csirke illata csapta meg az orrunkat. Az illatot követve a hátsókertbe jukadtunk ki, ahol Rydel mosolyogva köszöntött minket.
- Végre már! - ölelte meg a lányokat. - Csinik vagytok!
- Miért is vagyunk itt, Emily? - néztett rám Hien.
- Nos, én arra gondoltam, hogy mivel ez az utolsó közös esténk, így ez egy kis búcsúbuli nektek. - mondtam mosolyogva.
- Emily, te annyira... - mondta Lili. - IMÁDUNK! - kiáltotta el magát, majd szorosan megölelt.
Hientől is kaptam egyet, majd Rocky táplálni kezdte a tüzet. Mindenki leült a tűz köré, és addig sztorizgattunk a turnéról.
- És emlékeztek Tokióra? - kérdezte Rydel.
- Hogy is lehetne elfelejteni! - kiáltottam.
- És Párizs! - emlékezett vissza Lili.
Jut eszembe Párizs! Soha nem akarok odamenni, mert fájna annak a bizonyos napnak az emléke...
- Nekem Salt Lake City tetszett! - szólalt meg Ross.
Sokat beszélgettünk a turnéról, és minden egyes percét kiveséztük. Los Angelestől egészen Romániáig! Hála Rocky gyorsaságának, kész lett a husi, mielőtt még megéheztem volna. Kaptam egy tányért, és rátettem a húst. Egyet szedtem, mert nem voltam éhes.
- Ez isteni lett! - dícsértem meg Rocky-t.
- Ez csak hús, semmi komoly! - legyintett.
Gyorsan megettük a kaját, és elkezdtünk táncolni. A kertben. Majd pihenni, és inni. Először csak egy pohár bort ittam, de aztán egyre több lett az a pohár. 1, 2, 3... végül már a hatodik pohárral ittam meg.

A következő részben kiderül, hogy hogyan telt Emily estéje, és a lányok elutazásáról is szó lesz!

•42. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
Emily mit sem törődve érzéseivel, elmegy Rydelékkel este egy buliba. Összetalálkozik Colinnal, akivel később az utcán találkoznak. A fiú felhívja magához a lányt...

~~~Colinnál~~~

- Ne haragudj! - húzódtam el tőle.
- Miért kellene rád haragudnom? - kérdezte édes mosollyal.
- Mert megcsókoltalak. - mondtam halkan.
Colin elmosolyodott, majd ő is megcsókolt. Heves csókcsatába kezdtünk, aztán a kezei új útra vándoroltak a testemen.
- Colin! - állítottam meg.
- Korai? - nézett rám kérdőn.
- Nem. - ráztam a fejem. - Csak...
- Ssh! Túl sokat beszélsz! - mondta perverz mosollyal, azzal újra az ajkaimra tapadt.
Nem mondom, hogy nem volt jó érzés, mivel már hiányzott ez a helyzet. És ne kérdezd, hogy "miért nem békültél ki Rikerrel?", mert megpróbáltam.
- Colin! - nyögdécseltem.

~~~Reggel~~~

Reggel a madarak csiripelésére ébredtem. A szememet kinyitottam, és értetlenül néztem körbe. Nem a saját ágyamon feküdtem, ráadásul a ruháim se voltak meg. Kimásztam az ágyból, és kerestem valami inget, amit magamra kaphatok.
Kimentem a szobából, és a nappaliba mentem. Colin a kanapén ült, és netezett.
- Jó reggelt! - köszöntem.
Colin egy oltári cuki mosollyal üdvözölt, majd felállt és felém jött.
- Remélem, jól aludtál! - fonta a kezét a derekam köré.
- Soha jobban! - nevettem. - Hol vannak a ruháim? - kérdeztem.
- Fürdőszoba, jobbra legalul egy kis szekrényben. - mondta.
Elmentem megkeresni a ruhát, és ott fel is öltöztem. Amikor kijöttem, ő már az ajtóban állt.
- Khm. Nekem mennem kell! - mondtam, azzal elindultam a kijárat felé.
- Tudod merre kell menni? - kiabált utánam.
- Igen. - mondtam, azzal elhagytam a lakást.
A lépcsőn lemenve hallottam a cipőm sarkának minden egyes koppanását. Roppantul idegesített, de csak nem mehetek haza mezítláb?

~~~Otthon~~~

A ház előtt megálltam, és mély lélegzetet vettem. Mit mondjak a lányoknak? Még ki se találtam. Ha megmondom az igazat, akkor egy romlott nőnek fognak tartani, és azt nagyon nem akarom!
Kissé remegő térdekkel, de bementem a házba.
- Sziasztoook! - léptem be a bejárati ajtón.
Senki sehol. Bementem, hátha a nappaliban vannak, de ott se. Letettem a táskámat, és a konyhába mentem, ugyanis még nem reggeliztem. Kinyitottam a hűtőt, és kiszedtem a dolgokat.
- Hol voltál? - hallottam meg Lili hangját.
Annyira megijedtem, hogy bevertem a fejem a hűtő tetejébe!
- Sehol. - füllentettem.
- Na, ezt ne mond! - csattant fel.
- Oké, oké! - sóhajtottam. - Egy srácnál aludtam. Most boldog vagy? - kérdeztem.
- És akkor miért hazudtál tegnap? - tette csípőre a kezét.
- Nem hazudtam, de azt hittem ha elmondom, hogy merre megyek, akkor mindent elmeséltek a srácnak, és vannak olyan dolgok, amiket jobb, ha nem tud! - hadartam.
- És hogy kerültél oda? - faggatott tovább.
- Ez egy vicces sztori! - nevettem. - Tudod, kicsit be voltam csiccsenve tegnap, és nem emlékszem, hogy hogyan jutottam oda. - mondtam.
Lili sóhajtott egyet, majd sarkon fordult és elment. Reggelizni se volt kedvem.
Felmentem a szobámba, és átöltöztem. Mikor kijöttem a szobából, Hienbe ütköztem.
- Emily, beszélhetnénk? - nézett rám komolyan.
Bólintottam, de nem tudtam, hogy mi a baj. Bementünk (ismét) a szobámba, és leültünk az ágyra.
- Figyelj! - sóhajtott. - Az a helyzet, hogy nekünk jövő héten vissza kell mennünk... - mondta elcsukló hangon.
- Mármint hová? - kérdeztem, félve a választól.
- Lovasra. Tudod, ahol mindig hülyültünk, és ott, ahol felnőttél! - emlékeztetett vissza.
Hogy micsoda???? Vissza akarnak menni????? És Rossék tudnak róla?????
- Rossék már tudják? - kérdeztem.
- Nem. - rázta a fejét. - Majd pénteken elbúcsúzunk tőlük. - mondta szomorúan Hien.
- De, nem mehettek el! Itt kell maradnotok! Akkor Rocky-ék megcsalhatnak! - pánikoltam.
- Tudom. Ezért fogok vele szakítani. - mondta ki Hien szomorúan.
- Fogunk találkozni? - néztem rá reménykedve.
- Tuti biztos! - bólintott mosolyogva, azzal magához ölelt.
Nem lehet, hogy elmennek! A két őrült, akikkel bármilyen hülyeségbe belementem! Nem mellesleg (szerintem) nem így kéne véget érnie a kapcsolatuknak!
Elmosolyodtam, azzal felálltam és kimentem. Ma csütötök van, ami azt jelenti, hogy már csak 2 nap, és itthagynak! Valamit ki kell találnom!

~~~A Lynch - házban~~~

Igen, sejthetted volna, hogy idejövök. Pár percig nyomogattam a csengőt, majd végre Ellington kinyitotta az ajtót.
- Na, végre! - törtem utat magamnak, ezzel fellökve szegény Ellt.
Mindannyian katonás rendben ültek a kanapén, és játszottak.
- Srácok, itt van Emily! - ordította.
Hirtelen rámnézett az összes Lynch és bociszemekkel meredtek rám.
- Ross, Rocky! Gyertek velem! - kértem őket.
- Szóval már hármasban nyomjátok, gratula! - mondta gúnyosan Riker.
- Maradj már! - bökte oldalba Delly.
Nem foglalkoztam Riker megjegyzésével, inkább a konyhába mentem.
- Szóval. - sóhajtottam. - Az a helyzet, hogy szombaton a lányoknak vissza kell menniük Lovasra. - mondtam halkan.
- Hogy micsoda? Nem mehetnek el! - ordított Ross.
- Én se akarom, és éppen ezért holnap rendezhetnénk nekik egy búcsúbulit. Jó? - néztem rájuk.
Rocky bólintott mindkettőjük helyett, ugyanis Ross nem volt abban az állapotban, hogy normális választ ki tudjon nyögni magából.
...
Megbeszéltünk minden fontos dolgot, és annyira elhúzott a dolog, hogy ott vacsiztam. Stormie-ék valami konferencián voltak, így Rocky főzött. Összeütötte a kedvenc kajáját, a mákos-palacsintás halrudakat majonézes mézzel XD Tudom, gusztustalan ember vagyok a kaják terén! :D Jó, amúgy csirkemellet csinált :D.
- Jó lett! - kóstolt bele Rydel.
- Aha. - értettem egyet.
Gyorsan megettük a vacsit, és indultam ki a konyhából, amikor belebotlottam Rikerbe.
- Bocs. - morogtam.
Nem akartam elveszni a szép zöld szemeibe, nehogy félreértse a dolgot. Mármint azt, hogy esedezve könyörgök a szerelméért. Az önbecsülésem még megmaradt!
- Sziasztok! - mentem ki az ajtón.
Már a kertben jártam, amikor valaki megragadta a karom. Hátranéztem, és...

A következő részben Emily meglátja, hogy a ki az az illető, hogy miként sül el a búcsúbuli és, hogy milyen kalandok lesznek még!

•41. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
Emily és a többiek biciklizni mentek, hogy legyen egy jó élményük. Délután Ross elivitte őt táncolni egy épületbe. Este a lány szomorúan fekszik le.

~~~Reggel~~~
* 2 hónappal később*

Már közel 2 hónapja vagyunk külön Rikerrel. Azóta sok dolog történt velem, velünk. A turnénak vége lett, és Hienékkel visszatértünk a nagybetűs életbe. Mivel anyuék Romániában vannak, ezért a lányokkal abban a házban lakunk, ahol eredetileg laktunk. Riker azt ígérte, hogy odaköltözik, de így már nem is kell.
Rydellel nem változott meg a baráti viszonyunk, ráadásul Ratliff is gyakran jön át. Már elmúlt Delly születésnapja, 20 éves lett. Ross és Rocky a lányokkal esténként elmegy valahová, így én maradok otthon.
A tanítás csak pár hét múlva kezdődik, és ezért ki kell használnom a szabadidőmet. Rikerrel nem beszéltem a szakításunk óta, így lehet, hogy összejött újra Selly-vel. Már nem is érdekel...
A mai napomat arra szenteltem, hogy Rydellel csajos napot tartottunk. Elmentünk shoppingolni, utána pedig fagyizni. Én mentásat kértem, mert élek halok a mentáért! :3
- És amúgy, jó volt a turné? - kérdezte Rydel, miközben az utcán sétáltunk.
- Jó volt, de... - akadtam meg.
- De, micsoda? - faggatott Delly.
- De jobb lett volna, ha nem így szakítunk Rikkel. - biggyesztettem le a számat.
- Jaaaaj! - modta Rydel csalódottan. - Ne gondolj erre! Majd visszajön, ismerem! - vigasztalt, majd megölelt.
Megmondom, jól esett ez az ölelés. Jó, hogy van legalább egy Lynch, aki még nem okozott nekem csalódást!
Ezek után visszamentünk hozzánk, ahol Liliék valamit ügyködtek.
- Sziasztok! - léptem be Delly-vel az oldalamon a házba.
- Hali! - rohant felém Hien.
- Mit csináltok? - kérdezte Rydel.
- Alkotunk! - kiáltott át Lili a másik szobából.
Kérdőn összenéztem Rydellel, majd Hient követve megérkeztünk a szobámig. Minden csupa ragasztó és papírdarabkák.
- Ezt mi csináltuk... a turné alatt készült képekből. - mondta Lili halkan.
Mindegyik kép szép volt és vidám. Majd megakadt a tekintetem egy képen, ahol Rikerrel egymást átkarolva állunk az utcán. Éreztem, hogy könnybe lábad a szemem, ezért elkaptam a fejem.
- Emily, jól vagy? - nézett rám Lili.
- Persze! Csak eszembejutott... - mondtam szomorúan.
- Ha gondolod, levehetjük a képet! - ajánlotta fel Hien.
- Nem, hagyd csak! - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Hiába, a műmosolyom mögött óriási fájdalmat éreztem. Megcsaltam, és ez megbocsáthatatlan! De hiányzik, és mindennél jobban akarom őt! Csak őt, és senki mást! Hiányzik a nevetése, a mosolya és a kedvessége!
- Nem megyünk át hozzánk? - szólalt meg Rydel egy kis csend után.
- Felőlem! - rántottam meg a vállam.
A lányok beleegyeztek és én is, ígyhát átsétáltunk a szomszédba. Beléptünk a nagy, fehér kapun, és be a házba.
- Szia, anyaa! - ölelte meg Rydel Stormie-t.
- Hogyhogy itt? - nézett ránk.
- Rydel feajánlotta, hogy jöjjünk át. - mondta egyszerűen Lili.
Éppen Delly szobájába készültünk, amikor Ross rontott le a lépcsőn.
- Liliiii! - kiáltotta el magát, majd felkapta a barátnőmet, és megpörgette.
Később Rocky is üdvözölte Hient, és Ratliff megcsókolta Rydelt. Mindenki boldog gerlepárként éldegélt, de én nem!
Bementünk Delly szobájába, és elkezdtük átnézni a ruhát, mert este elmegyünk bulizni. Csak csajok!
- Szerintem ez jó lesz neked Hien! - emelt ki Delly egy fekete csodát.
- Úúú! Ez király! - nézegette Hien a darabot.
Lilinek egy kék térdig érő, csipkés rucit talált, ami jól illett barna hajához. Nekem egy fehér, szuper rövid ruhát talált, amiből majdnem kiesett a fenekem, de ha ez kell, hogy bepasizzak, akkor legyen! Rydel magának pedig egy szoknyát kerített és hozzá a kedvenc pólóját.

~~~Este~~~

A megbeszélek szerint nálam gyülekeztünk. Rydel hozta a ruhákat, Hien sminkcuccokat kerített, Lili pedig elővette a fodrásztudását. Előszőr felvettük a ruhákat.

Miután magunkra szenvedtük az itt látható darabokat, jöhetett a smink. Rydelnek valami csillógósat csináltunk, nekem elég volt egy sima, Lili és Hien pedig a rikító színeket használták. A hajunkkal se csináltunk sokat, csak kicsit becsavartunk, és annyi.
Lementünk a lépcsőn, és mivel este egész kellemes az idő, kabátot se vittünk.

~~~A szórakozóhelyen~~~

Los Angeles egyik igazán népszerű szórakozóhelyére a "Vampires"-be mentünk. Amikor beléptem az ajtón, megcsapta az orromat az alkohol bűze. Már azt hittem, hogy elájulok, olyan büdös van!
Hamar szétváltunk, mert Lili szomjas lett, Hiennek wc-re kellett mennie, Rydel elkísérte, és néhány másodperc alatt egyedül maradtam a tánctéren.
Sötét volt, rengetek fénnyel. A zene üvöltött, és millió ember táncolt. Már ha annak lehet nevezni ezt a "dörgölőzős" táncot... Egyedül ácsorogtam a bárpultnál, kezemben egy üveg vízzel (nehogy kábítószert tegyenek az italomba). A bent lévők közül sokan részegek voltak, és mindig nekem jött valaki. Álldogáltam egy kicsit, majd úgy döntöttem, hogy elmegyek, amikor nekemjött valaki.
- Jaj, ne haragudj! - nézett rám.
Azt hittem, hogy egy újabb részeggel van dolgom, ezért ránéztem az illetőre.
- Semmi baj! - legyintettem.
Pár percig csak néztem a szép zöldesbarna íriszeit, amik csillogtak. Haja barna, és jól fésült. Izmos, és tetkót nem látok rajta (ez egy plusz pont).
- Nem ülünk le valahova? - villantotta elő szép fehér fogait.
Persze, hogy igent mondtam! Ki nem? Leültünk egy asztalhoz, és a zenét túlkiabálva társalogtunk.

Colin ❤

- Megkérdezhetem a neved? - néztem rá.
- Colin. - mondta kedvesen. - És a tiéd?
- Emily. - mondtam mosolyogva.
- Szép neved van! - bókolt.
Mosolyra húztam a számat, és alig bírtam megszólalni. Egy szuperhelyes fiúval beszélgetek, akinek tetszik a nevem! Akkor jól tettem, hogy nem lettem Tekla! :D
Megpillantottam Rydeléket, és éppen felénk jönnek! Nem akartam, hogy valami kínosat mondjanak, ezért csak felpattantam.
- Mennem kell! - mondtam hirtelen.
- Várj! - fogta meg a karom. - Add meg a telefonszámod! - kérte.
Gyorsan beírtam a telefonjába, majd elmentem a lányokhoz.
- Mi volt ez? - kérdezte Lili.
- Semmi. - tettem úgy, mintha semmit se tudnék.
- Akkor ki az a pasi? - tette csípőre a kezét Hien.
- Ja, hogy ő? - pillantottam Colinra. - Csak egy részeg! - legyintettem.
- Akkor mit kerestél a telefonjában? - nézett rám Rydel.
- Felhívtam az anyját, mert azt állította, hogy hiányzik neki! - hazudtam. - De inkább menjünk, mert fáradt vagyok! - kértem.
- Csak most jöttünk! - kiáltott fel Lili.
- Akkor én hazamegyek, jó? - néztem rájuk.
Bólintottak, így megfordultam, és kimentem az épületből.

~~~Az utcán~~~

Tévedtem, amikor azt hittem, hogy meleg lesz, így este tíz felé! Mivel én hülye nem hoztam pulcsit, hazáig vacogtam. Már majdnem hazaértem, amikor valaki szólongatott. Hátrafordultam, és Colint láttam, aki felém rohan.
- Jesszus! - néztem rá. - Miért nem mondtad, hogy várjalak meg? - kérdeztem.
- Csak... - lihegett. - Mert láttam, hogy elmész, és nélküled semmi kedvem se volt ott maradni. - mondta kedvesen.
- Akkor most merre? - kérdeztem.
- Menjünk hozzám. - ajánlotta fel, majd levette a kabátját, és rám terítette.
A sötét utcán haladtunk végig, majd elvezetett egyik utcából a másikba. Végül egy emeletesházhoz érkeztünk.
- Ez lenne az! - nézett az emeletes építményre.
- Egész klassz! - mondtam.
Kinyitotta az ajtót, és bementünk. A másodikon lakott, de mivel nem volt lift, ezért gyalogolnunk kellett.
- Mindjárt kitörik a cipőm sarka! - mondtam fájdalmasan.
- Nyugi! Már itt is vagyunk! - állt meg egy ajtó előtt, és kivette a farzsebéből a kulcsot.
Elidőztünk az ajtó előtt egy ideig, de végül bejutottunk.
Körbenéztem. Mindenhol ruhák és kaja.
- Igazán fiús kuckó, nem? - kérdezte nevetve.
- Hát eléggé. - bólintottam.
Bementem a hálószobába, ahol egy óriási franciaágy volt. A könyvespolcán sok fénykép a haverjaival és a gyerekkori képek.
- Jó, mi? - lépett be.
- Tök cuki vagy ezen a képen! - mutattam rá az egyik képre, amin egy kertben játszott.
Elnevette magát, majd leült az ágyra.
- Gyere! - hívott.
Leültem mellé, majd mikor kezdtem kínosan érezni magam, megcsókoltam...

A következő részben folytatódik Emily kalandja. Colinnal boldog lehet? Riker lép a lány felé? Hienék bejelentést tesznek.

•40. fejezet•

Az előző részek tartalmából:
Emily és Rocky vad csókolózását Riker szakítja félbe, aki természetesen totál kiakad. Főhősünk próbál neki magyarázkodni - sikertelenül. Délután felkeresi Rikert, akivel később szakít. Álomba sírja magát a lány...

~~~Reggel~~~

A mai reggelt szomorúan kezdtem. Nem volt mellettem senki. Az ágyat tartó keret nyomta az oldalamat, és a párnám is leesett. Korábban Riker forró csókokkal és lágy puszikkal keltett. Sokkal boldogabb voltam, amikor még Ő keltett. Most viszont Ellington monoton horkolására keltem. Halkan kimásztam az ágyból és kimentem a konyhába. Elkészítettem a kávémat, és a bögrét szorongatva kiültem az erkélyre.
Az idő hideg volt, de mégis nyárnak megfelelő volt. A lábamat feltettem az asztalra, és úgy iszogattam a kávét. Természetesen eme kilátás előtt is elelmélkedtem. Végig gondoltam, hogy jól tettem-e, hogy szakítottam Rikerrel.
Mi van bennem, amit csípnek a Lynch srácok? Na, jó Ellingtont kivéve. A nagy szívem lehet az oka? Vagy a titokzatosságom? Nem nyílok meg minden jött - mentnek, de Riker és a többiek ezt el tudták érni. Az öltözködési stílusom borzalmas, úgyhogy arra nem hivatkozhatok. Akkor mégis miért? Miért kellett beleszeretnem Rocky-ba? Miért csókolt meg Ross? Ezekre a kérdéssekre soha nem fogok választ kapni.
Annyi mindent küzdöttünk le Rikerrel, hogy egy vízilabda csapatot is lenyomtunk volna! Kezdődött a filmforgatással, ahová nem vitt el, de kiengesztelt. A szerenád az erkélyem alatt. Igen, ezzel megkoronázta azt a napot. A közös vacsora, ami miatt kórházba került, de végig ott voltam mellette! És amikor kijött, elhalmozott a szeretetével és gyengédségével. Amikor behúzott egyet Rossnak egy buta játék miatt. Emlékszem, akkor nagyon haragudtam rá, ahogy Rydel is. Amikor elvittek minket a "Pass me by" forgatására, és én behúztam annak a modellnek, aki csókolózott Rikkel. Tudom, hogy akkor nagyon szégyellt engem, és megértem. Majd amikor megkért, hogy jöjjek vele a turnéra. Amikor tök parák voltunk abban a kis üzletben, és ahol a pénztáross kattos volt. Utána jött a képbe Selly, akit alig lehetett levakarni Rikerről. A születésnapom, ami csodálatos volt! Mikor Lili megőrült, és mi támogattuk Rosst. Együtt! És nem úgy, mint két külön ember, akik egy párt alkotnak! Még mindig a kezemen van a karkötő, amit akkor adott. Párizs, ahol varázslatosan telt minden éjszakánk. És a végzetes hibám, amit elkövettem ellene. Hogy lehettem ekkora idióta?! Ő a legédesebb és legaranyosabb srác, akit ismerek, és én is olyan lettem, mint Lauren! Nem akarok olyan lenni!
Nélküle olyan szürke és sötét minden! Egyedül érzem magam, és nem is tudom, hogy ezek után érdemes-e folytatnom az utazást. Nem akarok mással lenni, csak vele! Vele, mert ő nekem az életem és soha nem tudnék mással lenni, amíg tudom, hogy ő él!
Ahogy így elmélkettem, észrevettem Ellingtont, aki leült a mellettem lévő székre.
- Jó reggelt! - köszönt álmosan.
- Szia! - intettem neki szomorúan.
- Még mindig kivagy? - fordult felém.
- Hát még nem fogtam fel pontosan, de kezdek visszatérni. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Remélem is! - mosolygott. - Életvidám csaj vagy, és nem jó, ha szomorú vagy. - rázta Ell a fejét.
- De Riker nélkül üres vagyok! - kiáltottam.
- Majd rájön, hogy kár volt téged elengedni! - nyugtatott.
- Jó barát vagy! - mondtam neki kedvesen.
- Tudom. - bólintott.
Felálltam, és megöleltem. Ez jól esett, majd bementem a konyhába, hogy letegyem a bögrém. Nem volt már hideg, ezért felvettem egy ruhát, és átmentem Rydelék szobájába. Delly ébren volt, Ross pedig még aludt.
- Szia! - léptem be halkan.

Kis Csipkerózsikánk... :D ❤

- Szia! - suttogott Rydel.
Bementem a hálószobába, ahol Ross édesen szunyókált. Elővettem a telefonom, hogy lefényképezzem ezt a tüneményes alvót.
Gyorsan kislisszoltam Delly-hez, aki a kanapén ült.
- Itt is vagyok! - huppantam le szöszi barátnőm mellé.
- Hogy érzed magad? - kérdezte Delly.
- Kicsit jobban. - vontam vállat. - Nem akarok nélküle élni! - mondtam szomorúan.
- Jut eszembe! - kapott a homlokához. - Beszéltem a fiúkkal...
- És? Mit mondtak? - hajoltam Delly arcába.
- Riker nem akar erről beszélni, de Rocky elmondása szerint ő tehet erről. - mesélte Rydel.
Nahát, és most hálásan boruljak Rocky karjaiba?! Jó, hogy magára vállalta a felelősséget, de már úgysem segíthet. Rikerrel szét váltak útjaink, és nem úgy, mint a jó barátok. Pedig ennél még az is jobb lett volna!
- Nem mondok semmit. - mondtam ki végül.
Éppen belekezdtem volna egy új témába, amikor a mi szeretett Pinkie-nk kifáradt a nappaliba.
- Jó reggelt! - ásított.
- Már a pocidra sütött a nap! - üdvözölte mosolyogva Rydel.
- Az nem poci, hanem jól kidolgozott has! - javította ki Ross.
- Kérsz reggelit? - állt fel Rydel.
- Hagyd csak! Majd én megcsinálom! - ültette vissza Delly-t, és eltotyogott a konyháig.
Néztem a szöszit egy ideig, majd visszafordultam Rydelhez.
- Na, én most megyek, mert Lili már gondolom a reggeli tornát gyakorolja. - álltam fel, és kimentem a szobából.
A hosszú folyosón baktatva elérkeztem az említett személy szobájáig. Kicsit vaciláltam, hogy bemenjek-e vagy sem, de végül egy mély lélegzetet vettem, és megragadtam a kilincset. Éppen Riker zöld szemeibe akadtam, mivel ő is nyitotta az ajtót.
- Bocs. - kaptam el a tekintetemet, és bementem a szobába.
Lili most kihagyta a tornázást, helyette TV-t nézett.
- Itt nincs is angol csatorna! - mondta felháborodottan a barátnőm.
- Mivel Argentínában vagyunk, ez nem is lehet másképp! - jegyeztem meg.
- Hogy aludtál? - nyomta ki Lili a TV-t.
- Hát elég sza*ul... - feleltem.
Lili elmesélte, hogy Riker egész este az én nevemet motyogta álmában, és reggel pedig a fényképemet nézegetve mondogatta: "Hol rontottam el?". Ő sehol.
- Köszi! - álltam fel, majd elhagytam a szobát.
Rocky-ékhoz egyáltalán nem volt kedvem bemenni, ezért inkább elmentem egy masszázsra.

~~~Délelőtt~~~

Stormie kitalálta, hogy menjünk el a moziba, mivel lógott az eső lába. Kiválasztottunk egy filmet, és vettünk kukoricát meg kólát. Beültünk, és már el is kezdődött a film. Azt hiszem egy horrorfilmről lehet szó, és köztudott, hogy Én rettegek az ilyen filmektől.

Ross még akrobatizált is! ;)

Amikor már hatodjára ugrott elő egy óriáspók, akkor megragadtam a mellettem ülő - Riker - kezét.
- Jaj, ne haragudj! Csak eléggé félek. - mentegetőztem.
Nem reagált semmit, csak fapofával meredt az óris kivetítőre.
...
Mikor a filmnek vége lett, elmentünk, hogy béreljünk bicikliket. Jó kis móka volt, de Rydel miatt sűrűn kellett megállni. Egyik utcából a másikba tekertünk, és fantasztikus érzés volt! Nem voltam senkihez és semmihez láncolva.
Remek érzés volt száguldani a semmibe, és ahogy a lágy szél lobogtatta a hajamat! Egyszerűen leírhatatlan érzés!

Végre egy jó kép rólam!

Ellington kérésére elbicajoztunk a partig, ahol készítettem egy képet a #Rydellington párosról, és jól sikerült! Vissza kellett tekerni a bérlőhelyig, és visszaadni a bickiliket.
- Köszönjük! - mondtam az ott lévő nőnek.
Itt volt az ideje valami ebéd lelőhelyet keresni, mert Hien már nyafogott. Szerencsére volt a közelben egy jó kis kajálda, és oda beültünk.
- Hamburger jó lesz? - nézett körbe Ross.
Mindenki bólintott, habár némelyikünknek mindegy volt, hogy mit eszik csak kaja legyen. Gyorsan megrendeltünk, és addig valamiféle beszélgetéssel töltöttük az időt. A pincérre 20 percet kellett csak várni, majd nekiláttunk. Hien a hambijának úgy nekirontott, mint Floki a lábtörlőnek! Az arca csupa ketchup volt, de nem nagyon izgatta. Bekaptuk a falatokat, majd angolosan távoztunk a helyről.
- És most merre? - torpant meg Rydel.
- Szerintem el kellene mennünk egy játszótérre. - javasolta Rocky.
- Játszótér, játszótér! - kiáltotta Lili boldogan.
Senki sem akarta letörni Lilit, ígyhát elindultunk a közeli játszótér felé. Nem volt egy gyerek se, ezért nyugodtan tombolhattunk, mint az 5 évesek. :)

~~~Délután~~~

Egész nap eszembe se jutott Riker, pedig mindenhol jelen volt. Boldog voltam, mert a barátaimmal lehettem és azokkal, akiket szeretek. Rydel és Ellington kipróbálták a játszón a libikókát (vagy ahogy én hívom, palincsot). Jól elvoltunk, majd délután visszamentünk a szállodába, és mindenki a saját szobájába. Ellington és én relaxáltunk, míg a többiek valahol elkóboroltak.
- Szereted Rikert? - kérdezte Ratliff némi csend után.
- Mindennél jobban! - vágtam rá.
Ratliff elmosolyodott, majd bedugta a fülhallgatóját, és teljesen kizárta a külvilágot. Én is bedugtam a zenelejátszómat, és meghallgattam az R5-tól a kedvenc dalomat.

Miután végighallgattam a dalt, elmentem és lezuhanyoztam. Már 17:00 van, és igazából kaptam Ross-tól egy SMS-t, hogy csípjem ki magam és menjek ki a szálloda elé. Úgy is tettem, és már a sminkelésnél tartottam, amikor valaki rámnyitott.
- Aú! - kiáltottam.
Reméltem, hogy Ratliff lesz ott, de tévedtem.
- Emily, jól vagy? - állt meg előttem Hien.
- Hát persze. - motyogtam.

~~~A szálloda előtt~~~

- Miért kellett idejönnöm? - tettem csípőre a kezem.
- Nyugi! Csak gyere utánam! - ragadta meg Ross a karom.
- A Lynch-ek sok meglepetést okoznak nekem! - motyogtam, de Pinkie meghallotta.
Elvezetett egy épületbe, ahol minden fekete volt. Leültem az egyik székre, és ekkor felvillantak a fények. Ross betett egy kellemes zenét, és felém nyújtotta a kezét.
- Tudom, hogy nem tudsz táncolni, de teszek egy próbát. - mondta mosolyogva. - Szabad egy táncra? - kérdezte lovagias hangsúllyal.
Mosolyogva felálltam, és megfogtam Ross kezét. Elkezdtünk táncolni, és meg kell, hogy hagyjam, elég ügyesen mozog! Táncunkat ringatózással zártuk.
- Köszi! - mondtam mosolyogva.
- Igazán nincs mit! - legyintett, azzal visszamentünk a szállodába.

~~~Este~~~

Nevetve rontottam be a szobába, de szomorúan tapasztaltam, hogy Ratliff már rég az igazak álmát alussza. Átöltöztem pizsamába, és befeküdtem a saját ágyamba.

A következő részben kicsit előrébb ugrunk az időben, és lassan itt a nyár vége is...

•39. fejezet•

Az előző rész tartalmából:
Emily és Rocky között kezd forrni a levegő, de a lány nem akar botrányt. Rocky mindent megtesz azért, hogy Emily az övé legyen. Este csókcsatába kezdenek, de valaki rájuk nyit...

~~~A szobánkban~~~

"Rocky-val heves csókcsatába kezdtünk, de ekkor..."
Valaki ránk nyitott. Sötét volt, és nem láttam tisztán az arcát.
- Mi a...? - hökkent meg az illető.
Felkapcsolta a villanyt, és Riker állt előttünk.
- Riker, én... - fordultam felé, de leintett.
- Hogy voltál képes erre?! - kérdezte csalódottan Rocky-tól. - Van barátnőd, és mégis az ÉN csajommal kezdesz ki?! - üvöltött Riker, azzal megindult a testvére felé.
Már majdnem behúzott egyet Rocky-nak, de én megragadtam a karját.
- Állj! - kiáltottam. - Ne tedd ezt! - néztem Rikerre.
- Csak egy okot mondj, hogy miért ne! - tette csípőre a kezét.
- Mert szeretlek! - mondtam őszintén.
- Ne gyere ezzel! Ha tényleg szeretnél, akkor nem csaltál volna meg ezzel! - utalt Rocky-ra.
- Hogy beszélhetsz így a testvéredről? - emeltem fel a hangomat.
- Már nem az! - közölte. - SOHA nem leszel a testvérem! - ordított Rocky-ra, azzal kiviharzott a szobából.
Lerogytam a kanapéra, és a kezemet az arcomba temettem. Éreztem, ahogy elönt a szomorúság és a bűntudat. Nem lett volna szabad Rocky-val maradnom! Tudtam, hogy ez lesz, de nem tettem semmit! Ráadásul, ha Hien megtudja, akkor lőttek a barátságunknak! Mit tehetnék? Riker kárt fog tenni magában, abban biztos vagyok!
- Nekem most...most el kell mennem! - álltam fel, majd kisétáltam a szobából.
Elmentem Liliék szobájába, és benyitottam. Lili a kanapén ült és telefonozott, Riker pedig...sehol.
- Lili! - rohantam oda.
- Mi történt? - emelte fel a fejét.
- Nagyon nagy ostobaságot követtem el! - kezdtem.
2-3 perccel később halál nyugodtan ültem a kanapén, kezemben egy bögre teával. Lili karba tett kézzel ült velem szemben, és várta, hogy meséljek.
- Emlékszel, amikor még Rocky-ba voltam szerelmes? - néztem Lilire.
- Persze. - bólintott.
- Reméltem, hogy pár hónappal később el tudom őt felejteni. Tévedtem. - sóhajtottam.
- Emily, mondjad már! Tűkön ülök! - sürgetett a barátnőm.
- Tegnap este átkarolt, ma este pedig... - itt megakadtam. - Megcsókolt. - mondtam alig hallhatóan.
- MI VAN??? - kerekedett el Lili szeme.
- Igen, megcsókolt. - ismételtem. - Viszont annyira vágytam arra  a percre, hogy visszacsókoltam... - motyogtam az orrom alatt.
- Tessék?! Te bolond vagy?! Ha Riker megtudja! - pánikolt.
- Sajnos, már tudja... - mondtam, és éreztem egy könnycseppet legördülni az arcomon. - Látta, és hallotta.
- Atyám! - csúszott ki Lili száján.
- És nem tudom, hogy merre van! Mit csinál és kivel! - mondtam enyhén hisztérikus állapotban.
- Ezzel nem tudunk mit kezdeni. - rántotta meg a vállát.
Mint mindig, most is igaza volt Lilinek. Ha Rik nem kíváncsi rám, akkor nem fogom magam ráerőszakolni.
- Lili, én szeretnék helyet cserélni Hiennel. Akkor legalább együtt lesznek, és én is normálisan fogok tudni pihenni. - pattant ki a fejemből a zseniális ötlet.

~~~Hienék szobájában~~~

Ellington és Hien elég jól el voltak, azt hiszem színeztek (?). Tök happy volt mind a kettő, de nem akarom, hogy bármit is megsejtsenek, szóval "legyünk happy-k!".
- Hieeen! - ültem le mellé. - Kérdezni akarok valamit.
- Mondd csak.
- Nem akarsz velem helyet cserélni? Lehetsz Rocky-val! - tettem szét a kezem, amolyan "yay!" mozdulattal.
- Oké. De miért? - nézett rám.
- Mert... - basszus, megint elakadtam! - Mert álmában sokat beszél, és nem tudok pihenni. - hazudtam.

Mai szettem

Szerencsére Hiennek ennyi elég volt, így összepakolt és átköltözött Rocky-hoz. Én pedig áthoztam a ruháimat, és boldogan tapasztaltam, hogy itt az ágyak külön vannak! Hurrá! :) Kipakoltam, és az ágyamba bezuhanva nézegettem a Twittert.
" Összetörte a szívem...És ez fáj! :'(" - pillantottam meg Riker tweetjét. Megkerestem, hogy honnan küldte, és gyorsan felöltöztem.

~~Az utcán~~~

Az idő egész kellemes volt, de azért kellett egy kisebb dzseki is. Újra rápillantottam a telefonomra, és a 10 perc kóválygás után megpillantottam Rikert az egyik sarkon. A járdán ült, kezében egy üveg votkával. Lassan sétáltam oda, nehogy ideges legyen a jelenlétemtől.
- Riker! - kocogtattam meg a vállát.
Kómás fejjel felém fordult, majd szó nélkül felállt.
- Mit akarsz? - kérdezte.
- Nem az aminek látszik! - mondtam őszintén.
- Figyelj! - vakargatta a tarkóját. - Követtem el hibákat, ahogy te is. Viszont pont az öcsémmel? - nézett rám csalódottan.
Elindult, és én utána kiabáltam.
- Én mindent meg tudtam bocsátani neked! - kiabáltam.
Erre megállt, és visszafordult. Lassan elindult felém, és megállt előttem. Centik választottak el egymástól, de tudtam, hogy nem fog megcsókolni.
- Emily. Te félreértetted a helyzetet, és ezért haragudtál meg. De ezt nem lehet félreérteni! - rázta a fejét.
El akartam neki mondani, de nem hagyta.
- Akkor szakítsunk! - csattantam fel.
- Jó! Azt hiszem ez lesz a legjobb! - egyezett bele Riker, azzal otthagyott.
Könnyek gördültek le az arcomon, és éreztem, hogy egyre több folyik le. Nem akartam őket letörölni, így futottam a szállodáig.

~~~A szállodában~~~

A portán belépve Ellington szobájába vezetett az utam, és amikor kinyitottam az ajtót egyenest az ágyamba zuhantam.
- Emily! Mi történt? - gugolt le hozzám Ell.
Nem válaszoltam, a fejemet pedig a párnámba temettem. Tovább zokogtam, és hallottam, hogy Ratliff kimegy a szobából. Megfordultam a hátamra, és a párnát a falnak dobtam. Csalódottan és szomorúan bámultam magam elé, és semmi kedvem sem volt este elmenni a városba. Így már nem. Eddig minden városnézéskor ott volt Riker, aki a kezemet fogta, vezetett, vigyázott rám. Most meg egy senki vagyok, és semmilyen kapcsolat nem köt össze Lynch-ékkel...
Nem akarok Ell terhére lenni a nyavalygásommal, így inkább átmentem Rydel szobájába. Hajam kócos volt, és a macis mamuszomban álldogáltam az ajtóban.
- Bejöhetek? - kérdeztem bánatosan.
- Persze, gyere csak! - hívott be Delly.
Lassan elvánszorogtam a kanapéig, majd leültem.
- Mi a baj? Te jó ég! Sírtál? - vizsgált meg Rydel.
Aggódott, de ez érthető.
- Csak... - sóhajtottam. - Egy óriási hibát követtem el.
- Mesélj! - kérte.
- Tegnap előtt este Rocky átölelt, és ez nem igazán zavarta. Tegnap este pedig...megcsókolt... - dadogtam.
- Jaj, nee! - csapott a homlokára. - És?
- Riker ránk nyitott..... - mondtam sírva.
Rydel megsajnált, és elkezdte simogatni a karomat.
- Ma délután pedig....sza..kí...tottunk...! - zokogtam.
- Na, ne! - döbbent le teljesen Rydel. - És nem mondtad el Rikernek, hogy Rocky kezdeményezett? - nézett rám.
- Próbáltam! De nem hagyta! - temettem a kezemet az arcomba.
Rydel megölelt, és azt mondta, hogy beszél az említettek fejével. Nagyon örült, amikor Riker és én összejöttünk, és tudom, hogy szeretné, ha a család tagja lennék. De ez már nem aktuális...
...
Az egész estét Rydellel töltöttem, és felajánlotta, hogy aludjak vele, majd Ross átmegy. Megráztam a fejem, mert eleget variáltam mér, és nem kell több. Pizsamámban visszacsoszogtam a szobánkba, és éppen akkor jött fel Riker a lépcsőn. A tekintetem találkozott az övével, de gyorsan elkaptam a fejem. Elég fájdalmat okoztam neki, nem kell, hogy róla eszembe jussanak.
Benyitottam a hálószobába, és az ágyamba zuhanva sírtam álomba magam.

A következő részben kiderül, hogy Rydel mit tesz a dolgok ügyében és, hogy ez a kis titok örökre titok marad? 

•38. fejezet•

Az előző részben a srácok megérkeztek Spanyolországba, ahol a szobafelosztás elég érdekesre sikerült...

~~~Este~~~

Amikor visszafeküdtem az ágyba, Rocky mellé, akkor egy kis idő múlva valaki átölelt. Megfordultam, és észrevettem, hogy a kezek tulajdonosa a mellettem fekvő Rocky.
- Rocky! - szólongattam.
Kinyitotta a szemét, és a sötétben valahogy rám nézett.
- Ne haragudj! - felelte.
Annyira azért nem tudtam rá haragudni, mert azért így még soha nem aludtam.
- Csak... - kezdett bele egy újabb mondatba.
- Mondd csak nyugodtan! - sürgettem.
- Csak már régóta szerettem volna ezt. - fogta meg a kezem.
Jesszusom! Most mit csináljak? Életem szerelme egy másik szobában alussza az igazak álmát, és az öccse nekem vall szerelmet!!!
- Rocky, figyelj... - sóhajtottam. - Én... - kezdtem bele, de félbeszakított.
- Sssh! - csitított, azzal közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt. - Szeretlek! - mondta őszintén.
- Rocky, én nem szeretnék ebből galibát. - figyelmeztettem.
- Senki sem fogja megtudni. - mondta halkan.
- De akkor elvesztem Rikert és Hient is! - háborodtam fel.
- Nem hagyom, hogy kitudódjon, érted? Ha te nem akarod, hogy Riker megtudja, akkor tőlem nem fogja. - nézett mélyen a szemembe.
Nem igaz! A szemei, az érintése! Nem akarom, hogy Riker megtudja, de azt se szeretném, ha Rocky rosszul érezné magát.
- Rocky! Majdnem egy évet vártam arra, hogy egyáltalán észrevegyél! Régebben totál beléd voltam esve, de el kellett, hogy felejtselek, érted? Most meg itt vagyok, Riker a barátom, és én nem szeretném őt megcsalni, soha! - hadartam, azzal megfordultam, és becsuktam a szemem.

~~~Reggel~~~

Ébredésemet egy cirógató kéz okozta. Mosolyogva megdörgöltem a szemeimet, és a kéz tulajdonosára pillantottam.
- Jó reggelt! - nézett a szemembe Riker.
- Mit keresel itt ilyenkor? - kérdeztem, majd az órára pillantottam. Fél kilenc.
- Gondoltam, boldogabb leszel, ha én ébresztelek. - mosolygott.
- Ó, hidd el az vagyok! - néztem rá szerelmesen, azzal felültem az ágyban.
- Na, de siess, mert anyuék kitalálták, hogy menjünk el szétnézni. - tapsolt kettőt.
Nyöszörögve felkeltem, és a szekrényemhez léptem.
- Milyen idő van? - kérdeztem Riker felé fordulva.
- Süt a nap, de kell egy kabát. - pillantott ki az ablakon.
Gyorsan kivettem az említett darabokat, és magamra kaptam. Kis sminkelés után a turnébusznál voltunk, ahol a többiek türelmetlenül vártak ránk. Beszálltunk a buszba, és elmentünk megnézni a várost/nevezetességeket.

~~~Este~~~



Remélem ez a ruha nem annyira rossz! ;)

Elérkezett a várva várt este! Vagyis a koncert! *-* Felvettem a kedvenc flitteres ruhámat egy fekete tűsarkúval, és egy jó kis sminket is készítettem. Hajamat kiengedtem, és már indultam is ki a hallba.
- Wow, de jól nézel ki! - nézett végig rajtam Riker, majd köszönésképpen adott egy csókot.
- Te se vagy annyira rossz! - jegyeztem meg mosolyogva.
- Valahogy meg kell tartanom a szexi szöszi stílusomat! - rázta meg a haját egy önelégült mosoly kíséretében.
- Na, jól van már! - mondtam mosolyogva. - A koncerten szeretnék rád nagyon büszke lenni, szóval hozd a legjobb formádat! - öleltem meg.
Ross és a többiek is megérkeztek, ezért elindultunk.

~~~A koncerten~~~

Ahogy beugrott a banda a színpadra, mindenki sikítozni kezdett.
- Helló, Argentína! - üvöltött Riker a mikrofonba.
Megint orbitális sikítás, makd belecsaptak a dalokba. Most nem volt Q&A szóval pofon egyszerűen csak eléneklik a Louder albumot, azt csá.
...
Már a Cali Girls számot kezdték el énekelni, amikor észrevettem, hogy Riker a közönséghez lép, és egy lányt előrehív, azzal...megcsókolja! Jaj, az Istenért már! Miért kell ezt? Az én jelenlétemben hány csajt fog lesmárolni?
Amíg ilyeneken gondolkoztam, észre sem vettem, hogy már Delly zárja a sort a "Love me like that" című számával.
- Köszönjük Argentína! - búcsúzott Ross. - Szeretünk titeket! - kiáltotta, majd szivet formálva a kezéből lejött a színpadról.
Csípőre tett kézzel álltam, és vártam a lovagomat, aki utolsónak jött le a színpadról.
- Wooow, ez király volt! - kiáltott boldogan, majd odajött hozzám.
- Jó volt! - varázsoltam egy mosolyt a fejemre.
Rydel és a többiek már elhagyták az épületet, így kettesben maradtunk. Kicsit elszomorodtam, amikor felelevenítettem a csók pillanatát, amit Rikerrel láttam.
- Emily, mi a baj? - kérdezte Riker aggódva.
Ránéztem, és még jobban elszomorodtam. Arca piros volt, haja csapzott.
- Csak, tudod... - kezdtem bele. Lehajtottam a fejem, és a cipőm orrát bámultam.
- Nekem elmondhatod. - emelte fel a fejem az államnál fogva. Pont belenéztem a szép zöld íriszeibe.
- Na, jó. - sóhajtottam. - Miért kellett azt a csaj megcsókolnod? - kérdeztem halkan.
 - Miért? - kerekedett el a szeme.
- Mi az, hogy miért? - tettem csípőre a kezem. - Lehet, hogy túl sokat vagyok féltékeny, de nekem sokat jelentesz. És ha mással látlak, akkor túlságosan fáj nekem. - mondtam szomorúan.
- Kicsim, tudod, hogy nekem Te vagy a legfontosabb! - fogta meg a derekamat. - És az, hogy a koncerten megcsókolok egy lányt, az nem azt jelenti, hogy nem szeretlek, csak megtartom a szexi imidzsem. - mondta komolyan.
Ha nála ezt komolynak lehet nevezni... Nem igazán tartott sokáig ez a "komolyság", mert megjelentek az arcán a nevetőráncok, és nem bírta ki.
- Jól van. - bólintottam.
- Szeretlek! - húzott közelebb magához.
Hosszasan megcsókolt, majd megjelent egy lány.
- Riker Lynch? - kérdezte totál izgatottan.
Rik bólintott, azzal a lány odafutott hozzá, és agyon ölelgette. Egy rajongója lehetett, mivel nagyon nagyon örült annak, hogy láthatja.
- Öhm, hogy hívnak? - kérdezte Riker.
- Zsany. - pislogott a lány. - 17 éves vagyok, és alig vártam ezt a napot! Mindent tudok rólad! A kedvenc színedet, a szemed színét, azt hogy hány centi vagy stb. - sorolta.
- Nos, kedves Zsany, ha ekkora rajongóm vagy, akkor velünk tölthetsz egy délutánt. - mondta Riker mosolyogva.
- Jesszusom! - kiáltott blodogan Zsany.
Szóval, elindultunk kifelé, immáron Zsany-val, és a buszba mentünk.

~~~A buszon~~~

Zsany annyira izgatott volt, hogy szinte minden percben fényképezett. Egy kép velem, majd egyesével a többiekkel is. Arra gondoltunk, hogy elmegyünk a vidámparkba, hogy az első számú Riker-fannak legyen egy jó élmeénye a bandával.
Stormie és Mark betereltek mindenkit a buszba, mert Hien ugye wc-n volt, és már indultunk is.
- Hé, srácok! Gyertek, üljünk le! - hívtam össze a társaságot.
Mindenki szépen leült a kanapéra, és Zsany-t figyeltük. A vászontáskájából kivett egy füzetet, amiben úgy látszik kérdések sora volt.
- Mindenkinek felteszek 5 kérdést, ok? - nézett körbe.
Mindenki bólintott, és Lilire mosolyogtam. Eszembe jutott a mi régi macis füzetünk, amibe leírtuk a kérdéseinket, amit feltennénk nekik.
- Riker. - fordult felé a lány. - Vissza követnél-e Twitteren?
- Hát persze. - bólintott Rik.
- Oké. Mesélj Laurenről! - kérte.
Jaj, ne! Tudom, hogy ez elég kényes téma Rikernél, de vajon Ő válaszol rá?
- Hát jó. - sóhajtott. - Laurennel szerintem még évekkel ezelőtt jöttünk össze egy buliban. Nagyon megtetszett, így elhívtam randizni. Azátn később szerepelt az egyik klippünkben (Without you), és utána meg egy ideig jártunk. - tördelte az ujjait. - Amikor már 12.-es lett, elhívott a szalagavatójára, és utána évekkel később megcsalt egy osztálytársával. Ennyi. - fejezte be szomorúan.
- Ez szomorú! - biggyesztette le a száját Zsany. - Na, de akkor! Odaadnád-e a fehér pulcsidat?
- Hahaha! - nevetett Riker. - Azt nem igazán szeretném, de a Grinch-es pólómat odaadhatom. - ajánlotta fel.
- Neee! - szólt közbe Delly. - Az volt a kedvenc pólód!
- De már nem az! - zárta le Riker a témát, azzal elment a szekrényéhez és kivette az említett darabot. - Tessék! - adta át a kék pólót.
- Juj, köszi! - ugrált mosolyogva a lány. - Mikor csókolóztál először?
- Hűha! - sóhajtott Rik. - Azt hiszem 7.-ben egy játék során.
Wow! Ezt nem is említette eddig! Micsoda tehetség ez a lány!
- És az utolsó, hogy van-e barátnőd?
- Emily Stormnak hívják. - pillantott felém.
- Jaj,de cukik vagyok! Akkor ti vagytok a "Remily"! - tapsikolt boldogan.

~~~Este~~~

Zsany kedves volt, és megadtam neki a telefonszámomat, hogyha esteleg L.A. felé jár, akkor hívjon fel. A vidámpark csuda klassz volt, habár Ross megint be akarta mutatni az erejét, és ütött azon a kalapácsos izén. Szegénynek jól megrándult a karja, és Lili "ápolgatta". Rocky és Hien minden hullámvasútra felültek, és Zsany-t sem hagyták ki. Szegény, amikor az utolsóról is lejött, elment a mosdóba egy picikét rókázni... Riker céllövöldézett én pedig figyeltem, hogy elnyerje nekem a bazi nagy plüssmackót. Végül sikerült neki és boldogan ölelgettem egész délután. Estefelé hazavittük Zsany-t és visszamentünk a szállodába.
Hulla fáradtan estem be a szobánkba, és a hálószobába belépve elkezdtem átöltözni pizsamára.
- Valamit... - nyitott be hirtelen Rocky.
- Ááá! - sikoltottam. - Menj ki! - utasítottam.
Gyorsan kiment, és aztán amikor én is kész voltam, akkor én is.
- Ne haragudj, hogy lekiabáltalak! - fordultam Rocky-hoz.
- Nem haragszom. - fogta meg a kezem mosolyogva.
Megint közelebb hajolt hozzám, és megcsókolt. Annyira fáradt voltam, hogy nem is vettem észre, hogy mit csinál, ezért viszonoztam a csókját. Már egy ideje csókolóztunk, amikor nyílt az ajtó, és...

A következő részben kiderül, hogy ki zavarja meg Emily-ék csókját, és ezentúl minden más lesz?